A pápák Szent Ágostont magasztaló nyilatkozatai

Szent Ágoston ünnepének alkalmából XI. Piusz pápa Ad Salutem kezdetű körleveléből osztunk meg részletet, amely a szent halálának 1500. évfordulója alkalmából készült, és felsorolja mindazon dicséreteket, melyekkel a pápák halmozták el a nagy egyházdoktort.

[…] Az Úr ugyan nem mindig azonos módon s nem ugyanazon az úton gondoskodott minden időkre szóló alapításának fenntartásáról és további elterjesztéséről, de minden korban támasztott kiváló férfiakat, akik szellemi tehetségükkel és a kor szükségleteinek megfelelő működésükkel elérték, hogy a keresztény hívők újra és újra örömmel láthatták a sötétség hatalmának megfékezését és legyőzését.

Az isteni Gondviselésnek ilyen, másoknál sokkal kiválóbb választottja volt Ágoston, aki már kortársainak szemében a tartóra tett gyertyának világossága, az összes eretnekségek legyőzője és az örök üdvösségre vezérlő kalauz volt, a keresztényeket a századok folyamán tovább tanította és erősítette, s még a mi korunkban is elősegíti a hit igazságának ragyogását és az istenszeretet lángjának égését. Sőt tapasztalati tény, hogy Ágoston művei, éppen mert annyira fönségesek és gyönyörködtetők, sok olyan embert is megragadnak, akik más hiten vannak vagy egészen hitetlenek.

[…] Nem annyira a férfiúval kell dicsekednünk, aki csodálatos módon csatlakozott Krisztus testéhez, s akinél nagyobbat és kiválóbbat a történelem ítélete szerint alig szültek a múlt századok, hanem inkább a tanítását kell elsajátítanunk és magunkba szívnunk, valamint szent életének példáját követnünk.

A római pápák magasztaló nyilatkozatai

Ágoston dicsérete soha nem némult el az egyházban, még a római pápák részéről sem. A szent püspököt még életében kedves barátjaként üdvözölte I. Ince pápa,¹ s magasztalta azt a levelet, amelyet tőle és négy püspöktestvérétől kapott, mint „hittel teljes és a katolikus vallás üde életerejétől duzzadó levelet”.² Ágostont kevéssel a halála után I. Celestin pápa ezekkel a magasztos szavakkal védi ellenfeleivel szemben: „A szent emlékű Ágostonnal élete és nagy érdemei miatt mindig lelki közösségben éltünk. Soha még a gyanúnak árnyéka sem érte őt. Mint jól emlékszünk, akkora volt a tudománya, hogy elődeim is mindig a legjobb mesterek közé sorozták. Általában valamennyien jól éreztek felőle, mert mindenki szerette és tisztelte”.³

I. Gelasius Jeromost és Ágostont „az egyháztanítók fényszóróinak” mondotta.⁴ Hormisdas a tőle tanácsot kérő Possessor püspöknek ezt a fontos választ adta: „Hogy a római, azaz a katolikus egyház a szabadakaratról és az isteni kegyelemről mit tart és mit tanít, az ugyan Szent Ágostonnak különféle irataiból, különösen a Hiláriushoz és a Prosperhez címzett irataiból is megismerhető, de róla az egyház okmánytáraiban is világos kifejtések találhatók”.⁵

Hasonló tanúságot tesz mellette II. János, az eretnekek ellen Ágoston műveire hivatkozva: „kinek tanítását elődeim döntései alapján követi és tartja a római Egyház.”⁶ S vajon ki ne tudná, hogy az Ágoston halálához közel eső időkben a római pápák, mint például Nagy Leó és Nagy Gergely, milyen alaposan járatosak voltak az ő tanaiban? Gergely, aki önmagáról igen szerényen, Ágostonról pedig nagy tisztelettel gondolkozott, azt írta Incének, Afrika helytartójának: „Ha ízletes étellel akartok táplálkozni, Szent Ágostonnak – a ti földiteknek – műveit olvassátok, s az ő tiszta búzalisztje helyett az én korpámat ne keressétek”.⁷
Köztudomású, hogy I. Adorján gyakran idézte Ágoston egyes helyeit, akit „kiváló doktornak” nevezett.⁸ Szintúgy ismeretes, hogy VIII. Kelemen nehéz vitatételek megoldásinál és VI. Pius az „Auctorem fidei” kezdetű apostoli rendeletben az elítélt pistojai zsinat kétértelmű tételeinek leleplezésénél Ágoston tekintélyére hivatkoztak és támaszkodtak.

Azonfelül is a hippói püspök becsületére válik, hogy a zsinatokban többször az ő szavait használták a katolikus hitigazságok megfogalmazásánál a törvényesen egybegyűlt atyák. Elég csak a második orangei és a trienti zsinatot fölemlíteni. S hogy saját ifjúságunk éveire is rátérjünk, jól esik ideiktatni és lelki gyönyörűséggel mérlegelni azokat a szavakat, amelyekkel halhatatlan emlékű elődünk, XIII. Leó, a korábbi mesterek fölemlítése után Szent Ágostonnak a keresztény bölcseletet fejlesztő munkáját dicsérte:

„De valamennyi elől elragadta a pálmát Ágoston, a szédítő tehetség, a szent és a világi tudományok teljes tárháza, aki korának minden tévedése ellen hevesen küzdött mélységes hittel és nem kevésbé mély tudással. Vajon a bölcseletnek melyik tételét nem érintette, sőt melyiket nem kutatta át tüzetesen, midőn a hitnek legmélyebb titkait a hívőknek magyarázta vagy az ellenfelek támadásai ellen védelmezte; midőn az Akadémia és a manicheusok elméleteit halomra döntve, az emberi tudás alapjait és valószerűségét oltalmazta, midőn az emberiséget sújtó rossznak természetét, eredetét és okait kutatta?”⁹

[…] Tisztelendő Testvérek! Nagyon a szívünkön fekszik, hogy amint Mi a halálától számított s hamar a végéhez közeledő ezerötszázadik évben, ez apostoli körlevélben Ágostonról megemlékeztünk, úgy ti is a hívő néppel együtt megemlékezzetek róla. Mindenki tisztelje őt, igyekezzék őt utánozni, s adjon hálát a jó Istennek azokért a jótéteményekért, amelyekben az egyház a nagy egyházdoktor által részesült. Tudjuk, hogy Szent Ágostonnak kiváló lelki fiai, amint illik is, jó példával fognak elül járni. Ők kegyelettel és tisztelettel őrzik Páviában, a S. Pietro in Ciel d’Oro-templomban Atyjuknak és törvényhozójuknak hamvait, amelyeket boldogemlékű XIII. Leó pápa kegyességéből kaptak. Óhajtjuk, hogy a hívek mindenünnen tömegesen zarándokoljanak Páviába a szentnek hamvait tisztelni és az Általunk engedélyezett búcsút elnyerni.

XI. Piusz: Ad salutem, 1930

1. Innocentius Aurelio et Augustino episcopis: epist. 184. inter augustinianas. ↩︎
2. Innocentius Aurelio, Alypio, Augustino, Evodio et Possidio episcopis: epist. 183. n. 1. inter augustinianas. ↩︎
3. Coelestinus Venerio, Marino, Leontio, Auxonio, Arcadio, Filtaneo et caeteris Galliarum episcopis: epist. 21, c. 2.,
   n. 3. ↩︎
4. Gelasius universis episcopis per Picenum, circa fin. ↩︎
5. Hormisdas, epist. 70. ad Possessorem episcopum. ↩︎
6. Johannes II. epist. olim 3. ad quosdam Senatores. ↩︎
7. Regestrum epistolarum, lib. X. epist. 37. ad Innocentium Africae praefectum. ↩︎
8. Hadrianus I. epist. 83. episcopis per universam Spaniam commorantibus; cf. epist. ad Carolum regem de
   imaginibus, passim ↩︎
9. Encycl. Aeterni Patris ↩︎