A biztos lelkiismeret és megszerzésének módszerei

Alább Evetovics Kunó, cisztercita szerzetes 1941-es erkölcsbölcseleti munkájának egy részlete olvasható, amely a biztos lelkiismeret természetét és az erkölcsi bizonyosság kérdését tárgyalja. A szerző bemutatja, hogy a katolikus erkölcstan szerint a lelkiismeret csak akkor lehet a cselekvés biztos irányítója, ha ítélete mentes a józan kételytől, és ismerteti azokat a klasszikus erkölcsteológiai elveket, amelyek segítségével kétséges esetekben is eljuthatunk a gyakorlati bizonyossághoz.

Minthogy a lelkiismeret benső törvény, határozott, biztos parancsát követnünk kell még akkor is, ha le nem győzhető téves ítélettel helytelent, vagy épen (tárgyilag, anyagszerűen, materialiter) bűnös dolgot parancsol. Ha azonban ez a biztosság nincs meg és kétség merül fel a véghezviendő cselekedet megengedett vagy tiltott volta, azaz erkölcsi tisztessége (de liceitate, honestate) körül, nem szabad addig cselekednünk, míg ezt a kételyt el nem oszlattuk, vagyis amíg biztos lelkiismerethez nem jutottunk. Ilyenkor jutnak szerephez a biztos lelkiismeret megszerzésére szolgáló módszerek (systemata moralia).

Biztos a lelkiismeret, ha az ész tévedéstől való félelem nélkül ítéli meg a szóbanforgó, most véghezviendő cselekedet megengedett, vagy meg nem engedett voltát.

Itt erkölcsi biztosságot kell értenünk, nem pedig metafizikai abszolút biztosságot, mely a tévedések lehetőségét is kizárja. Ily abszolút fokban biztosak az általános erkölcsi elvek, a jót tenni, a rosszat kerülni, Istent tisztelni kell.

Az erkölcsi biztosság különböző fokozatokat enged meg. A szorosabb értelemben vett, vagy tökéletes erkölcsi biztosság (certitudo stricta) kizárja a még jelentéktelennek látszó kétségeket is, míg a tágabb értelemben vett biztosság (certitudo lata) csak minden józan kétséget és aggodalmat zár ki.

Különbséget kell tennünk az elméleti, vagyis az ész általános ítéletében fennálló (speculativa) és a gyakorlati, a lelkiismereti (practica) biztosság között. Az elméleti biztosság valamely törvényre vagy valamely cselekedet tárgyi tisztességére általában vonatkozik: pl. vasárnap szabad tervrajzot készíteni. A gyakorlati, azaz lelkiismereti biztosság a törvény egyes meghatározott körülmények között történő alkalmazására vonatkozik, azaz a most véghezviendő cselekedetről lelkiismeretben megalkotott ítélet biztossága, pl. ma vasárnap elkészítem a tervrajzot.

A lelkiismeret a most véghezviendő cselekedetről alkotott gyakorlati ítélet, amely tulajdonképen előző ítéletekből levont következmény. Az e következtetést megelőző ítéletek nem lelkiismereti ítéletek; ezek az észnek a lelkiismeretet megelőző ítéletei.

Közvetlen erkölcsi biztosságom van valamely cselekedet megengedett vagy meg nem engedett voltáról s így a törvény fennállásáról, ha a cselekedet ilyen voltát magának a cselekedetnek természetéből, benső jellegéből merítem (a szántás pl. sajátos természete szerint szolgai munka, elsősorban testi javainkat szolgáló nehéz munka).

Ha így nem szerezhetek lelkiismereti biztosságot, akkor meg kell azt szereznem közvetett úton, azaz meg kell szereznem a közvetett biztosságot (certitudo indirecte). Ha pl. nem tudom biztosan megítélni, vajjon a szóbeli imádság kötelezettségének eleget tettem-e a pusztán külső figyelemmel végzett imádsággal, akkor mástól kérdezem meg s így szerzek biztosságot (certitudo externa);

ha az erkölcstudósok sem tudják eldönteni a kérdést, akkor a kétely fennmaradván – az úgynevezett külső, reflex principiumok útján, közvetve szerezhetünk biztosságot a cselekedet megengedett vagy meg nem engedett voltáról. Ilyen principium pl.: lex dubia non obligat, a kétes törvény nem kötelez.

Ilyenkor külső principium útján szerzek biztosságot, mert nem magából a szóbanforgó cselekedet megítéléséből merítem, hanem ettől függetlenül magának a principiumnak általános igaz voltából ítélek; reflex principiumból, mert e principiumot alkalmazom, ráfordítom (reflecto) a szóbanforgó kérdésre s ennek erejében, fényében teszem bíztossá cselekedetem megengedettségét.

Egyéb ilyen reflex principiumok:

• ln dubio melior est conditio possidentis. Kétség esetén a birtokos előnyösebb helyzetben van.
• Delictum non praesumitur, sed probari debet. A bűncselekményt nem feltételezni, hanem bizonyítani kell.
• Szabad cselekednünk közvetett úton szerzett, tágabb értelemben vett gyakorlati biztossággal is.

Evetovics Kunó: Katolikus erkölcstan I.
Szent István Társulat, Budapest, 1941. 122-124.