Az ostiariusok rendjét az ilyenek miatt hozta létre az Egyház

Sokak felháborodását váltotta ki, mikor Magyar Péter a Szent Jobb-körmenet közben a liturgikus rendet megbontva megállította Erdő Pétert és megszorongatta a kezét. Mi a történtek egy eddig nem említett szempontját emelnénk ki: az ősegyházban nem véletlen jött létre az ostiarius elnevezésű klerikusi rend – melyet a II. Vatikáni Zsinat után eltöröltek -, amely feladata a liturgia és a szentség védelme volt az illetéktelenek zavargásaitól. Amelyet a prímás körül álló szájtátott klerikusok láthatóan elmulasztottak megtenni…

Gulyás Balázs tette közzé azt a videót, amely aztán az elkövetkező napokban nagy kört futott be a közösségi médiában, ahol a legtöbben felháborodott kommentárokkal látták el a történteket. Azonban ezek Magyar Péter személyén és kulturáltságának firtatásán túl nem mentek.

Lehet itt beszélni a neveletlenségről, protokolláris előírásokról, arról, hogy ki és mikor nyújthat kezet, kinek és hol, de azt, hogy Magyar Péter azt adja, ami lényege, nem ragoznánk tovább.

Számunkra sokkal kínosabb az, ami a másik oldalon történt, hogy a prímás körül álló klerikusok láthatóan nem tettek semmit. Ott álltak elképedt arcal, látták, hogy a liturgia rendjét megszakítva valaki odalép, mégsem akadt közöttük senki, aki közbelépett volna, hogy leszerelje az illetéktelenkedő személyt.

A felvételen jól láthatóan több testőr is jelen van. Személyvédelem tehát volt, a bíboros testi épségének biztosítására külön emberek álltak készenlétben. Ez azonban nem ugyanaz, mint a liturgikus rend, vagy a főpapi méltóság őrzése. Magyar Péter esetében nyilvánvalóan nem merült fel merénylet vagy testi támadás kérdése, éppen ezért a személyvédelem megléte önmagában nem oldja meg azt a problémát, hogy egy kívülálló a körmenet rendjét megszakítva a bíboroshoz léphetett. Ugyanakkor a tett mondanivalója, a kézfogás módja – többek között, hogy Magyar a másik kezével a bíboros felkarját is kontrollálja és nem engedi el – egyértelműen a dominancia kifejezése, így a bíboros – és az Egyház – degradálása.

Az ősegyházban pont az ilyen személyek távoltartására jött létre az ostiarius („ajtónálló”) tisztsége.

Később az ostiarius a kisebb rendek (ordines minores) közé felvéve a legalacsonyabb klerikusi státusz lett, amelyet a római hagyomány egészen VI. Pál II. Vatikáni Zsinatot követő változtatásáig megtartott, mint a pappá válás egyik elemét, így a tanulmányaik során minden kispapot ostiariussá avattak.

Az Egyház tudta, hogy a liturgikus rendet őrizni kell, és nem lehet a laikusokra bízni, hogy maguk döntsék el, meddig terjedhet a mozgásterük. Az ostiarius szolgálata ennek a nagyon egyszerű felismerésnek volt az intézményes kifejezése.

Ma az ostiarius rendje – a posztzsinati rombolás következtében – már nem létezik. A Szent Jobb-körmenet jelenete azonban meglehetősen szemléletesen mutatja meg, hogy miért volt és van szükség rá.

És itt már nemcsak a klerikusok tétlenségének kérdése merül fel. Felmerül az is, hogy az esemény kommunikációs és szervezési oldalán ki volt az, akinek az ilyen helyzeteket kezelnie kellett volna. Ismerve a személyek kilétét, felmerül, hogy míg a klerikusok részéről mulasztás áll fönn, Zsuffa Tünde részéről szándékosság.

A modern mediatizált világban nem egyszer a sajtófelelősök azok, akik leszerelik a kéretlen közeledéseket és felügyelik a sajtónyilvános eseményeket. Erdő Péter sajtószóvivője más felvételek alapján a körmenet közben is végig a prímás közelében tartózkodott, így lehetősége lett volna rá, hogy közbelépjen. Ugyanakkor itt az összefonódások alapján egy másik forgatókönyv is felmerül, ami a magyarpéteri megkomponált „abszolút filmszínháztól” és Zsuffa Tünde személyétől sem állhat távol: Magyar Péter performanszát az a Gulyás Balázs kapta lencsevégre – hogy, hogynem, pont akkor, pont ott volt – aki Zsuffa Tünde bérmafia, és akinek a lakásán ünnepelte Zsuffa a Tisza győzelmét április 12-én, sok más egyházellenes balliberális véleményformálóval…

Caietanus