Sziénai Szent Katalin levele a pápához igen aktuális a Piusz Testvérület kapcsán
Alább a domonkos misztikus és egyházdoktor Sziénai Szent Katalin egy levelét közöljük, melyet VI. Orbánhoz intézett. A 14. században készült írás olvasása közben az ember nem tud nem a jelen helyzetre asszociálni: az Egyház válságos időszakában, Katalin felhívja a figyelmet a vezető pozícióban lévő alkalmatlan személyekre (vö. Fernandez); arra, hogy a pápa ne féljen eltávolítani őket, hiszen ez a kötelessége; a pápa ne elutasítóan és ellenségesen, hanem hálával és figyelemmel fogadja az Egyházért aggódó klerikusok meglátásait (vö. hagyományhű katolikusok) stb.
VI. Orbán pápához
Ne tűrje meg a bűnt a környezetében. Szerezzen természetfeletti szívet, hogy ne legyen rabja az indulatainak. Figyeljen Isten igaz szolgáinak tanácsaira.
A megfeszített Jézus Krisztus és az édes Mária nevében!
Szentséges és édes Atyám Krisztusban, az édes Jézusban! Én, Katalin, Jézus Krisztus szolgáinak szolgálója és rabszolgája, írok neked az Ő drága vérében a vággyal, hogy férfias szívűnek láthassalak annak érdekében, hogy királyi módon fenyítsd a viciumokat, amelyek szent akaratod ellenére vannak, feltételezvén, hogy minden viciumot utálsz, amint az istenfélő léleknek utálnia kell a megbántást, ami a Teremtője ellen irányul.
Ó szentséges atyám, nyisd fel az értelem szemét és tekints az értelem tárgyába, az édes igazságba! Benne fel fogod ismerni, mennyire tartozol és köteles vagy a fiaidon tartani szemedet és a segítőtársaidat figyelni, akik a báránykák megőrzésében segítenek téged. Amikor tehát elgyengülnek a segítőtársaid a súlyos betegségtől, amire halál következik, azaz a halálos bűn vétkétől, és ezt látod, vagy mások, akik szeretnek téged, megmutatják neked, nem szabad megtűrnöd őket magad mellett a szent Egyház méhében; vagy jobbíts rajtuk és úgy bánj velük, hogy ne követhessenek el gonoszságokat, legalábbis olyanokat ne, melyeket te szívből utálsz. Tudom, hogy Szentséged ért engem és ezért nem kell erről többet mondanom.
Én mondom, az isteni Jóság felpanaszolja, hogy miután Menyasszonya megszabadult az öreg növényektől, akik beleöregedtek a viciumokba, a sok kevélységbe, tisztátalanságba, fösvénységbe és a legnagyobb simoniába, most az új palánták, akiknek meg kellene szégyeníteniük ezeket a viciumokat az erénnyel, kezdik ugyanezt terjeszteni és ugyanilyen módon élni. Azt panaszolja az áldott Krisztus, hogy Menyasszonya nem haladt ki a viciumokból és Szentséged nem volt oly serény ezek irtásában, mint kellett volna.
Egy csapásra nem szüntetheted meg mindazokat a vétkeket, melyeket szüntelenül elkövetnek a keresztény vallásban és leginkább a klérus rendjében, akikre neked jobban nézned kell, de azt megteheted és kötelességed megtenni (és ha nem teszed, terhelni fogja a lelkiismeretedet), hogy lehetőségeid szerint legalább a szent Egyház méhét megmosd, azaz gondoskodj arról, hogy akik mellette és körülötted vannak, mentesek legyenek a romlottságtól és Isten és a dicsőségére, valamint a szent Egyház javára figyeljenek;
és ne hagyják bemocskolni magukat hízelgéssel vagy pénzzel. Ha Menyasszonyod e méhét megújítod, az egész test meg fog újulni, és ez Istennek dicsőségére, neked pedig becsületedre és hasznodra fog válni; a jó és szent hírnév és az erények illata ki fogja oltani az eretnekséget. Mindenki Szentségedhez fog sietni, látván, hogy kiirtod a viciumokat és tettekben mutatod meg azt, amire vágyol. Nem törődöm azzal törődsz-e ruházattal vagy bármi más, kicsi vagy nagy értékkel: csak azzal, törődj, hogy egyenes emberek legyenek melletted, akik egyenesen élnek és nem hamisak.
Tudod, mi következik abból ha nem adod nekünk azt az orvosságot, amire szükségünk van? Isten egészen meg akarja újítani Menyasszonyát és nem akarja, hogy továbbra is leprás legyen – ha ezt nem teszi meg Szentséged a lehetőségei szerint (hiszen nem másért helyezett téged ily nagy méltóságba, csak azért), akkor meg fogja tenni Ő maga sok szorongatás által.
Úgy fogja elültetni ezeket a görbe fákat, hogy kiegyenesíti őket, de a maga módján. Jaj nekem, szentséges atyám, ne várjuk meg ezt a megaláztatást! Dolgozz férfiasan és tedd, amit tenned kell, de módjával és ne szeretetlenül (mert a szeretetlenség többet árt, mint használ), jóakarattal és nyugodt szívvel.
Hallgass azokra, akik félik az Istent és megmondják neked, mire van szükség és mit kell tenned, feltárván azokat a bűnöket, melyeket az én szentséges atyácskám körül elkövetnek. A legnagyobb kegyelemnek kell tartanod, ha vannak melletted olyanok, akik segítenek meglátni és kiirtani azokat a dolgokat, melyek neked szégyenedre, a lelkeknek pedig kárára volnának. A megfeszített Krisztus szerelmére kérlek, mérsékeld egy kicsit azokat a hirtelen indulatokat, melyek a természetedből adódnak!
A szent erénnyel végy erőt a természeten! Amint Isten a természetedben nagy szívet ajándékozott neked, úgy kérlek és akarom, hogy törekedj természetfeletti nagy szívre jutni, azaz az erény és a szent Egyház megújításának vágyával és buzgóságával szerezz magadnak igaz alázatosságban megalapozott, férfias szívet. Ily módon lesz a szíved természetes és természetfeletti, mert a természettel a másik nélkül keveset tennénk: csak a kevélység és a hirtelen harag indulatát keltené bennünk, ha pedig olyan személyeket kellene javítanunk, akik közel állnak hozzánk, kislelkűvé tenne és lelassítaná lépteinket. Ha azonban eljutottunk az erény éhségére, mellyel az ember önmagára való tekintet nélkül csak Isten dicsőségére figyel, a szív természetfeletti világosságot, erősséget, kitartást és állhatatosságot kap, és soha le nem lassul, hanem egészen férfias, amilyennek lennie kell. Erre kértem és kérem a legfőbb és örök Atyát, hogy ilyen szívvel ajándékozzon meg téged, aki az összes keresztény hívek szentséges atyja vagy, mert úgy tűnik, ezekben az időkben igen nagy szükség van erre.
Én, nyomorult és tudatlan leány, soha nem fogok felhagyni ezzel, míg csak kegyelmét meg nem adja nekem. Érted és a szent Egyházért szüntelen sírásban, virrasztásban, valamint hűséges, alázatos és szüntelen imádságban akarom befejezni életem. Isten fogja megadni ezt nekem, mert magamtól semmire sem vagyok képes.
Tudom, hogy alázatos, szüntelen és hűséges imádságát nem tagadják meg annak, aki Isten végtelen jóságától igaz dolgot kér. És így tett és tesz a többi szolgáló és fiad is: és ők többet tesznek, mert jók, én pedig tele vagyok hibákkal. Tedd meg azt, amit a magad részéről meg kell tenned és amire képes vagy, és így csillapítani fogjuk Isten haragját és elháríthatod azt az Ő szolgáinak. Biztos vagyok benne, ha férfias szíved van, olyan, amilyenről beszéltünk, meg fogod ezt tenni, máskülönben nem.
És ezért mondtam, hogy arra vágyom, hogy férfias szívvel láthassalak: erre vágyik az én lelkem. Akkor örömöm, vigasságom és vigasztalásom leszel. És az leszel Isten többi szolgálóinak is, kiknek szeme szentséged kezeire figyel, akik szeretnek téged és minden erényükkel Isten és a te dicsőségedet keresik; és nem hamisak, azaz nincs más a nyelvükön, mint a szívükben.
Egyebet nem mondok. Maradj meg Isten szent és édes szeretetében. […]
Bocsásd meg, szentséges atyám, vakmerőségemet: az isteni jóság, a szükség látása és az irántad való szeretetem kényszerített arra, hogy határozottan írjak neked. Nem írtam, hanem elmentem volna hozzád, ha megjelenésem nem okozna neked annyi kellemetlenséget.
Légy türelemmel irántam, mert én nem fogok felhagyni azzal, hogy imádsággal, élő szóval vagy levéllel ösztökéljelek, míg csak élek, s míg csak teljesülve nem látom benned és a szent Egyház más tagjaiban a vágyam, ami, tudom, neked sokkal nagyobb vágyad, azaz hogy odaadd az életedet is. Bizony erre van szükség, szentséges atyám; ne aludjunk hát tovább.
Alázattal kérem áldásodat.
Levél VI. Orbán pápához (364).
In.: Sziénai Szent Katalin: Levelek
Ford: Dr. Csertő György OP.
Szent István Társulat, Budapest, 1983, 838-841.