Aquinói Szent Tamás gondolatai Krisztus feltámadásáról

Aquinói Szent Tamás kétszer négy pontban elmélkedik Krisztus feltámadásáról a Hiszekegyről írott munkájában.

Azt találjuk, hogy sokan támadtak fel a halottak közül, mint Lázár, az özvegyasszony fia, és a zsinagógafőnök lánya. Krisztus feltámadása viszont négy dologban különbözik ezeknek, és másoknak a feltámadásától.

Először, a feltámadás okát illetően, mivel mások, akik feltámadtak, nem saját erejükből támadtak fel, hanem vagy Krisztusnak, vagy valamely szentnek az imájára; Krisztus pedig saját erejéből támadt fel, mert nemcsak ember volt, hanem Isten is, és az Ige Istensége soha nem vált el sem a lélektől, sem a testtől; ezért a test a lelket, és a lélek a testet, amikor akarta, újra felvette.

„Hatalmam van odaadni a lelkemet, és hatalmam van újra fölvenni azt.” (Jn 10, 18) és jóllehet meghalt, ez nem betegségből, nem is szükségszerűen, hanem a saját erejéből, önként történt, ez nyilvánvaló, mivel mikor kiadta a lelkét, nagy hangon kiáltott, amire más haldoklók nem képesek, mert betegségből kifolyólag halnak meg. Ezért mondta a százados: „Ez valóban Isten Fia volt!” (Mt 27, 54) Ahogy saját erejéből tette le lelkét, úgy saját erejéből újra felvette azt: ezért mondjuk, hogy „feltámadt”, és nem azt, hogy feltámasztotta valaki. „Nyugalomra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét.” (Zsolt 3, 6) Nem áll ezzel ellentétben, amit az Apostolok Cselekedetei mond: „Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta.” (2, 32), ugyanis mind az Atya, mind a Fiú támasztotta fel őt, mivel ugyanaz az Atyának és a Fiúnak ereje.

Másodszor, különbözik az életet illetően, amelyre feltámadt, mivel Krisztus a dicsőséges és romolhatatlan életre támadt fel, amint az Apostol mondja: „Az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottaiból” (Róm 6, 4); mások pedig ugyanarra az életre támadtak fel, amelyet korábban bírtak, amint nyilvánvaló ez Lázárról és másokról.

Harmadszor, különbözik gyümölcsét és hatékonyságát illetően: mivel Krisztus feltámadásának az erejéből támad fel mindenki. „Sok elhunyt szentnek a teste föltámadott.” (Mt 27, 52) Az Apostol pedig: „Krisztus feltámadt halottaiból, az elszenderültek zsengéje.” (1Kor 15, 20)

De lásd, hogy Krisztus a szenvedésén keresztül jutott el a dicsőségre. „Nemde ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?” (Lk 24, 26), hogy megtanítson bennünket, mi módon juthatunk el a dicsőségre. „Sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.” (ApCsel 14, 21)

Negyedszer, különbözik az idő tekintetében: mivel mások feltámadása eltolódik egészen a világ végéig, hacsak valakinek kiváltságként nem adatik meg korábban, mint a Boldogságos Szűznek és a jámbor vélekedés szerint Szent János evangélistának; ám Krisztus a harmadik napon támadt fel. Aminek a magyarázata az, hogy Krisztus feltámadása, halála és születése az üdvösségünkért történt, ezért akkor akart feltámadni, amikor megváltásunk végbement. Ha azonnal feltámadt volna, nem tartották volna igaznak, hogy halott volt. Ugyanígy, ha sokáig halasztotta volna, a tanítványok nem maradtak volna meg a hitben, és így semmi haszon sem származott volna a szenvedéséből. „Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék?” (Zsolt 29, 10) Ezért a harmadik napon támadt fel, hogy elhiggyék, hogy halott volt, hogy a tanítványok el ne veszítsék a hitet.

Ezekből négy dolgot tudunk tanulságunkra fordítani.

Először, hogy törekedjünk lelkileg feltámadni a lélek halálából, amelybe a bűn által esünk, az igaz életre, amely a bűnbánat által lesz osztályrészünkké. Az Apostol mondja: „Kelj fel, alvó és támadj fel halottaidból, és Krisztus meg fog világítani.” (Ef 5, 14) És ez volt az első feltámadás. „Boldog az, akinek része van az első feltámadásban.” (Jel 20, 6)

Másodszor, hogy ne odázzuk el a feltámadást a halálig, hanem azonnal keljünk fel: mivel Krisztus harmadnapra támadt fel. „Halogatás nélkül térj az Úrhoz, ne halogasd napról napra” (Sirák 5, 8), mivel betegségtől sújtottan nem tudod átlátni, mi szolgál üdvösségedre, és mivel elveszted mindazon javakból való részesedést is, amelyek az Egyházban jönnek létre, és sok rosszat vonsz magadra a bűnben való kitartással. Minél tovább tart birtokában az ördög, annál nehezebben enged el, ahogy Beda mondja.

Harmadszor, hogy támadjunk fel a romolhatatlan életre, hogy ti. ne haljunk meg még egyszer, vagyis legyen meg a szándékunk, hogy többé nem vétkezünk. „Krisztus, miután feltámadt halottaiból, már nem hal meg; a halál többé nem uralkodik rajta.” (Róm 6, 9) És alább: „Ti is úgy tekintsétek magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban. Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak; de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem, mint akik a halálból életre keltek, adjátok magatokat az Istennek.” (11, 13)

Negyedszer, hogy támadjunk fel az új és dicső életre; hogy ti. kerüljünk mindent, amelyek korábban a halál és a bűn alkalmai, és okai voltak. „Amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottaiból, éppúgy éljünk mi is új életet.” (Róm 6, 4) És ez az új élet az igazi élet, amely megújítja a lelket és elvezet a dicsőséges életre. Úgy legyen.

Aquinói Szent Tamás:
Előadások a Hiszekegyről, a Miatyánkról és a Tízparancsolatról.
Seneca Kiadó, 1994. 59-62. old.