14 erős gondolat a tegnap boldoggá avatott Fulton Sheentől

A szenvedésről, a Sátánról, az ateizmusról, a protestantizmusról, az erkölcsről, valamint a modern emberről és a modern társadalom válságáról szóló idézetekkel emlékezünk meg – a tiszteletreméltóvá avatása után 14 évvel – a boldogok sorába is felvett amerikai érsekről.

Szenvedés

„Néha a jó Isten csak úgy tud behatolni egyes szívekbe, ha összetöri őket.”

„Ha nem Istent imádod, akkor valamit mégiscsak imádsz – és tízből kilenc esetben önmagadat. Kötelességed Istent imádni, nem azért, mert nélküled Ő tökéletlen vagy boldogtalan lenne, hanem azért, mert nélküle te magad leszel tökéletlen és boldogtalan.”

Sátán

„Manapság nagyon kevesen hisznek az ördögben – ami az ördögnek éppen kapóra jön. Mindig is segített terjeszteni saját halálának hírét. Isten lényege a létezés, és így határozza meg önmagát: »Én vagyok, aki vagyok.« Az ördög lényege a hazugság, és ő így határozza meg önmagát: »Én vagyok, aki nem vagyok.« A Sátánnak aligha kell bajlódnia azokkal, akik nem hisznek benne: máris az ő oldalán állnak.”

„Soha ne feledd: életedet mindössze két filozófia egyikének uralma alá helyezheted. Az egyik a kereszt filozófiája, amely böjttel kezdődik és lakomával végződik. A másik a Sátáné, amely lakomával kezdődik és fejfájással végződik.”

Ateizmus

„Az Egyesült Államokban talán száz ember sincs, aki gyűlöli a Katolikus Egyházat. De milliók gyűlölik azt, aminek – tévesen – az Egyházat hiszik.”

„Az új ateizmus ugyanis nem olyan, mint a régi, elméleti ateizmus, amely büszkén hirdette, hogy egy kevés tudományból, antropológiából és összehasonlító vallástörténetből építette föl magát. Az új ateizmus nem az értelem ateizmusa, hanem az akaraté: az erkölcs és annak követelményei szabad és készséges elutasításának aktusa. Az én igenlésével és az erkölcsi törvény tagadásával kezdődik.”

„Az emberek ma már nem amiatt ellenkeznek az Egyházzal, ahogy gondolkodnak, hanem amiatt, ahogy élnek. Nem az Egyház hitvallásával van bajuk, hanem a parancsolataival, és nem azért maradnak kívüle, mert nem tudják elfogadni a szentháromságos egy Isten doktrínáját, hanem mert nem tudják elfogadni az egy testté levő kettő erkölcsiségét; nem azért, mert a tévedhetetlenség túl bonyolult, hanem mert a fogamzásgátlás tilalma túl nehéz; nem azért, mert az Eucharisztia túl magasztos, hanem mert a bűnbánat túl sokat követelő. Vagyis a napjaink eretneksége nem a gondolatok eretneksége, hanem a tetteké.”

Protestantizmus

„A fundamentalizmus abból indul ki, hogy a Biblia az alap. A katolicizmus erre azt feleli: a Biblia nem egy könyv, hanem könyvek gyűjteménye. Ezért a fundamentalizmusnál is alapvetőbb kérdés: ki gyűjtötte össze ezeket a könyveket, ki mondta ki, hogy együtt alkotják a Bibliát, és hogy Isten kinyilatkoztatott Igéjének kell őket tekinteni? E kérdés megválaszolásával egy könyvön túlmutató valósághoz jutunk el: a Lélekkel rendelkező Egyházhoz. Pünkösdkor ugyanis nem könyvek szálltak le az apostolok fejére”

Erkölcs

„Miért éppen azok, akik közismerten fegyelmezetlenek és erkölcstelenek, vetik meg leginkább a vallást és az erkölcsöt? Saját boldogtalan életüket próbálják azzal vigasztalni, hogy a boldogokat is lerántják magukhoz, saját nyomorúságuk feneketlen mélységébe.”

„A modern ember passzívvá vált a gonosszal szemben. Oly régóta hirdeti a hamis tolerancia tanát, oly régóta hiszi, hogy jó és rossz csupán nézőpont kérdése, hogy most, amikor a gonosz a gyakorlatban is megmutatkozik, megbénul, és képtelen bármit is tenni ellene.”

Modern társadalom

„A modern ember már birtokolja az üdvösség feltételének egyik felét: nyomorult.”

„Az új kor barbársága nem a hajdani hunokéhoz lesz hasonló: technikai, tudományos, szekuláris és propagandával terjesztett barbárság lesz. Nem kívülről fog érkezni, hanem belülről, mert a barbárság nem rajtunk kívül van: alattunk rejtőzik. A régebbi civilizációkat kívülről behurcolt barbárság pusztította el; a modern civilizáció azonban saját barbárságát maga termeli ki.”

„Amikor egy férfi szeret egy nőt, méltóvá kell válnia hozzá. Minél magasabb rendű az erénye, minél nemesebb a jelleme, minél odaadóbban szolgálja az igazságot, az igazságosságot és a jót, annál inkább arra kell törekednie a férfinak, hogy méltó legyen hozzá. A civilizáció történetét tulajdonképpen meg lehetne írni a nők színvonalának történeteként.”

„Azt mondják, Amerika szenved az intoleranciától. Ez nem igaz. A toleranciától szenved.”

Fulton J. Sheen, a „TV-s püspök”

Fulton J. Sheen (1895–1979) nevét Magyarországon talán még mindig jóval kevesebben ismerik, mint amennyien ismerhetnék. Pedig a 20. század egyik legjellegzetesebb katolikus szónokáról és teológusáról van szó, egy olyan főpapról, aki az Egyház örök igazságait nem a modern korhoz igazítva, hanem éppen a modern kor kérdéseivel szembesítve hirdette, és aki a rádió, majd a televízió új eszközeit nem a hit riválisának, hanem az evangélium szolgálatába állítható eszköznek tekintette.

Fulton John Sheen 1895-ben született Illinois államban, és 1919-ben szentelték pappá a Peoriai Egyházmegyében. Tanulmányait Washingtonban, majd a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetemen folytatta, ahol filozófiai és teológiai képzettségét tovább mélyítette. Később a washingtoni Catholic University of America professzora lett, s már ekkor megmutatkozott benne az a sajátos képesség, amely egész későbbi apostolkodását meghatározta: a mély teológiai és filozófiai gondolatokat közérthető, eleven és gyakran szellemes formában tudta előadni. 1951-ben New York segédpüspökévé nevezték ki.

Sheen azonban nem maradt meg az egyetemi katedrán. A 20. század új tömegkommunikációs eszközeit hamar felismerte mint az evangelizáció lehetséges eszközeit.

A rádióban évtizedeken át beszélt a katolikus hitről, majd 1952-ben elindult híressé vált televíziós műsora, a Life Is Worth Living, amiért 1953-ban Emmy díjat is kapott. A műsor révén amerikaiak millióihoz jutott el, miközben Sheen nem valamiféle felhígított, pusztán „inspiráló” vallásosságot kínált nekik. Bűnről és kegyelemről, Krisztusról és keresztjéről, Egyházról és örök életről, házasságról és erkölcsről, kommunizmusról és materializmusról beszélt – vagyis mindarról, amiről a katolikus Egyháznak mindig is mondanivalója volt.

Előadásai egyszerre voltak intellektuálisak és közvetlenek. Egyik pillanatban Aquinói Szent Tamásra, a következőben egy hétköznapi ember tapasztalatára hivatkozott; tudott filozófiai érveket felhozni, de ugyanilyen természetességgel beszélt a magányról, a szerelemről, a szenvedésről vagy a halálról.

Sheen szellemi portréjához hozzátartozik az is, hogy nem félt a modern kor nagy tévedéseit nevükön nevezni. A materializmus, a relativizmus, a kommunizmus, a szekularizmus, az erkölcsi liberalizmus vagy éppen a vallás pusztán pszichológiai szükségletként való felfogása számára nem egymástól elszigetelt problémák voltak. Egy közös gyökérre vezette vissza őket: az ember elszakadására Istentől és attól az igazságtól, amelynek fényében saját életét is értelmeznie kellene. Ugyanakkor Sheen kritikája sohasem merült ki a modern világ ostorozásában. A prédikátor attitűd mögött mindig ott állt a misszionárius is, ugyanis nem pusztán megmutatni akarta a tévedést, hanem elvezetni hallgatóját az igazsághoz, végső soron Krisztushoz.

1966-ban Rochester püspökévé nevezték ki. Három évvel később lemondott az egyházmegye vezetéséről, de nyilvános apostolkodását tovább folytatta egészen 1979-ben bekövetkezett haláláig, mint a wales-i Newport címzetes érseke.

Caietanus