A kántorböjt és a naptár rendje – egy rubrikaváltozás története

Bizonyára sok hagyományhű katolikusnak feltűnt már – főleg azoknak, akik tartják a hagyományos böjtöket -, hogy a szeptemberi kántorböjt kapcsán vannak eltérések egyes naptárak és közösségek között. Ennek oka, hogy 1962-ben – még mielőtt a liturgikus reform teljesen eltörölte volna – egy kisebb változást eszközöltek a szeptemberi kántorböjtben. Az alábbi cikk ezt járja körül.

Röviden a kántorböjtről

Szunyogh Xavér Ferenc OSB így foglalja össze röviden a kántorböjt eredetét és lényegét: A kántornapok törvényes határnapok, melyeken a papjelöltek a pappászentelés különböző fokozataiban részesülnek. Oly napok tehát, melyeken a híveknek böjttel és bünbánattal megerősített imádságokat kell mondaniok, hogy méltó papokat nyerjünk. A kántorböjtnek célja ennélfogva elsősorban az imádság.

Az évnegyedes böjt Rómából származik és ott Nagy Szent Leó pápa (440—461) idejében már régen szokásban volt. A legelfogadhatóbb vélemény szerint úgy keletkezett, hogy a keresztények részben vezekléssel jóvátették, részben pótolni akarták a pogány ünnepeket, amelyeket a gabona, a szőlő és az olajmag aratása idejében tartottak a pogányok. […] Először VII. Gergely (1078) pápa tette azután a kántorböjt határnapjait a négy évszak kezdetére. (Innen a latin nevük, quatuor tempora és ennek hangzásbeli utazásából a magyar kántorböjt elnevezés.) […]

Az Egyház tehát ezekből az eredetileg aratóünnepekből fejlesztette ki lelki módon az évszakos böjt mai jelentését. Krisztus szavai szerint: »Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat vetésébe.« (Máté 9, 37.) A kántorböjtök Húsvét és Pünkösd mellett a római Egyház legrégebbi liturgikus napjai közé tartoznak és ünnepélyes stációs napok voltak, amiért is a szombatjaik papszentelések részére legalkalmasabb napoknak mutatkoztak. A papszentelést ugyanis apostoli hagyományok szerint általános böjttel kellett előkészíteni és az istentisztelet alatt a község jelenlétében és hozzájárulásával elvégezni. Így írják le ezt már az Apostolok Cselekedetei is.¹

A hagyományos és az 1962-es szabály

A hagyományos római naptár régebbi szabálya szerint a szeptemberi kántorböjtöt a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe után kellett megtartani. A régebbi Missale Romanum De anno et eius partibus („Az évről és annak részeiről”) című rubrikája így sorolja fel a négy kántorböjti időszakot: „Quatuor Tempora celebrantur quarta et sexta Feria ac Sabbato post tertiam Dominicam Adventus, post primam Dominicam Quadragesimæ, post Dominicam Pentecostes, post Festum Exaltationis Crucis.„²

Vagyis hagyományosan a kántorböjtöt az advent harmadik vasárnapja, a nagyböjt első vasárnapja, pünkösd, illetve a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe után, szerdán, pénteken és szombaton kellett megtartani.

Mielőtt a zsinat szelleméhez illeszkedő 1969-es liturgikus reform eltörölte volna a papi hivatásokért végzett engesztelő napokat, 1962-ben egy kisebb változás bekövetkezett, amely így csak hét évig volt érvényben. Az 1962-es misekönyv ugyanabban a rubrikában már ezt írja: „Quatuor Tempora celebrantur quarta et sexta Feria ac Sabbato post tertiam Dominicam Adventus, post primam Dominicam Quadragesimæ, post Dominicam Pentecostes, post dominicam tertiam septembris.„³

A lényeges változás az utolsó rész: post dominicam tertiam septembris, vagyis „szeptember harmadik vasárnapja után”. Eszerint a szeptemberi kántorböjt a hónap harmadik vasárnapját követő szerdára, péntekre és szombatra esik, vagyis többé nem a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez igazodik.

A hagyományhű liturgikus szerzők közül többen ezért szerencsétlennek tartják ezt a változtatást. Ugyanakkor a források alapján nem állítható biztosan, hogy a változtatásnak külön teológiai indoka volt. Inkább a liturgikus naptár és a rubrikák egyszerűsítésének, illetve egységesítésének részeként értelmezhető.

A változtatás az 1960-as rubrikareform részeként történt, és elsősorban a kántorböjt időpontjának egyszerűbb, egységesebb meghatározását szolgálta. Ennek gyakorlati jelentősége az volt, hogy a kántorböjt helyét nem egy adott ünnephez kellett viszonyítani, hanem minden évben ugyanahhoz a naptári ponthoz lehetett kötni. Így megszűntek azok az eltérések is, amelyek abból adódtak, hogy a Szent Kereszt felmagasztalása és a szeptember vasárnapjainak rendje évről évre másképpen viszonyult egymáshoz.

Mikor van a szeptemberi kántorböjt 2026-ban?

Érdekesség, hogy a két számítás nem minden évben eredményez eltérő dátumot. Vannak évek, amikor a hagyományos és az 1962-es szabály pontosan ugyanarra a három napra esik. Legutóbb 2024 volt ilyen év, legközelebb pedig 2030. szeptember 18-20-21-én esik egybe a két számítás, azt követően pedig 2041-ben lesz ilyen esztendő.

Caietanus

1. Szunyogh Xavér Ferenc: Magyar-Latin misszále. Szent István Társulat, Budapest, 1933. 10-11. ↩︎
2. Missale Romanum ex decreto Sacrosancti Concilii Tridentini restitutum, S. Pii V Pontificis Maximi jussu editum, aliorum Pontificum cura recognitum, a Pio X reformatum et Benedicti XV auctoritate vulgatum, Editio IV juxta typicam Vaticanam, Neo Eboraci: Benziger Brothers, Inc., 1947. 11. ↩︎
3. Missale Romanum ex decreto Sacrosancti Concilii Tridentini restitutum, Summorum Pontificum cura recognitum, Editio juxta typicam, Novi Eboraci: Benziger Brothers, Inc., 1962. 36. ↩︎