Kísértés és aggályosság – Quadrupani tanácsai

„Félsz, hogy legyőzettél, holott győzedelmeskedtél. Félelmed onnét van, hogy összetéveszted az érzelmet a beleegyezéssel, a képzeletet az akarattal; érzed a kísértést és félsz, hogy beleegyeztél. A képzelet rendesen nem függ akaratodtól.” – nyugtatja meg az aggályos lelkeket a kiváló lelkiségi író.

Szt. Jeromos a pusztában élt, de képzelete szinte erőszakosan a táncoló római világba helyezte. Testét kegyetlen önsanyargatások megmerevítették, s bensejében mégis égett az érzékiség tüze. A szent szörnyen szenvedett e rettenetes harcban, de nem egyezett bele; szomorúságot szenvedett, de bűntelen maradt; minél nagyobb volt a kísértés, annál nagyobb lett az érdeme.

„E világban élni – írja Szalézi Szt. Ferenc¹ – és a szenvedélyek ingereit soha nem érezni, teljesen kizárt dolog. Szt. Bernát egyenesen eretnekségnek bélyegzi azt az állítást, hogy az ember ugyanazon állapotban változatlanul megmaradhat, miután a Szentlélek Jób ajkaival kinyilatkoztatta, hogy az ember «soha sem marad meg ugyanazon állapotban».² Ez szolgáljon egyúttal feleletül arra, amit lelked állhatatlanságáról mondasz. Mert nagyon elhiszem, hogy lelkedet állandóan járja a szenvedélyek szele, s hogy ennek következtében mindig nyugtalanságot érez; de éppoly erősen hiszem, hogy lelked jobbik felének nincs része ebben. Hiszem, hogy ott állandóan Isten kegyelme van jelen, hogy állandóan ama jó elhatározások töltik azt be, melyek a kegyelemből származnak; ott mindig a kereszt zászlaja leng: ott hit, remény és szeretet szűnős-szüntelenül hangosan azt kiáltják: Éljen Jézus!”

Szt. Antal apát azt szokta mondani: „Látlak, de nem méltatlak figyelemre”.³ Látlak; mert a képzelő tehetség olyat is állít elénk, amit nem akarunk látni; de az akarat elutasítja e képeket, és nem talál örömet bennük. Szt. Ágoston szavai szerint a szabad akarat lényeges alkotó eleme a bűnnek, annyira, hogy ahol nincs meg a szabad akarat, szó sem lehet bűnről.⁴

„A pokol összes kísértései nem képesek egy lelket beszennyezni, ha ez azokban nem találja kedvét. Azért menj nyugodtan tovább! Szeretetből engedé meg Isten, hogy Szt. Pál apostolt a legborzasztóbb kísértések gyötörjék. Tehát ne csüggedj! Ha szíved Jézusodnál van, a pokol kutyája addig ugathat ajtód előtt, míg neki tetszik. […]”⁵

Néha az érzéki gyönyör és a képzelet hatalma oly erősek és hevesek, hogy úgy látszik, mintha az akaratot is beleegyezésre bírták volna. A valóságban azonban nem úgy van. Az akarat szenved, de nem egyezik bele, ostromoltatik, de nem hódol meg. Ez a test tagjainak ama más törvénye, melyről szent Pál tesz említést,⁶ amely ellenkezik az elme törvényével, és éreznünk engedi azt, amit nem akarunk anélkül azonban, hogy kényszerítene minket abba gyönyörködni, amit érzünk.

A mi szentünk a következő szavakkal buzdított-bátorított valakit, aki szörnyen szenvedett „a tagok törvényének” nyomása alatt:⁷ „Rajta, kedves lélek, bátorság! A Jézus Krisztusban való mélységes meggyőződéssel mondom ezt a szót: bátorság! Addig, amíg határozottsággal – még ha benső átérzés nélkül is – mondhatjuk: éljen Jézus!, semmit nem kell félnünk. Csak ne mondd, hogy ezt a szót nem tudod kimondani, legfeljebb minden érzelem, erő és bátorság nélkül, mintegy csak erőszaknak engedve. Édes Istenem! Ez az a szent erőszak, mely meghódítja az eget.

Ez annak jele, kedves lélek, hogy az ellenség mindent elfoglalt már lelkünk várában az őrtorony kivételével, amely bevehetetlen, ledönthetetlen, amely csak saját hibánkból kerülhet ellenséges kézre; ez a szabad akarat, mely Isten mindenlátó szemét el nem kerülve a léleknek legbenső és legfensőbb részében székel és csakis Istentől és önmagától függ. S ha a lélek összes egyéb képességei meghódoltak is az ellenségnek, ez mégis a maga ura marad, megtagadja a beleegyezést. De a lélek elszomorodik, mivel az ellenség, összes több képességeit meghódítva, szörnyű lármát csap, és félelmetes zavart okoz bensejében. Alig hallja meg, amit ez a fensőbb akarat mond vagy tesz; mert jóllehet tisztább és áthatóbb a hangja, mint az alsó akaraté, mégis túlharsogja őt emez szörnyű erőlködésével”.

Isten sokszor nem engedi megismerned, hogy a kísértésnek ellenállottál, de csak azért, hogy mindenben az engedelmesség utasításai szerint járj el. Ha tehát lelki vezetőd biztosít, hogy nem egyezel vagy nem egyeztél bele, akkor ezt rendíthetetlen bizalommal el kell hinned, és abban megnyugodnod, kizárva minden aggályt, hogy talán nem jól értett meg, vagy nem elég világosan fejezted ki magad beszédeidben. Ilyféle aggály az ördög műve, mellyel az engedelmesség érdemétől akar megfosztani. Ha azt figyelembe kellene venni, az engedelmesség teljesen lehetetlenné válnék, miként már fennebb mondottuk, s akkor a lelki vezető személyében sem tisztelnénk többé Istennek helyettesét.

A halálos bűnhöz három kellék szükséges: a) fontos dolog, [értsd: a bűn anyagának súlyosnak kell lennie – szerk.] b) teljes megismerés, c) teljes beleegyezés. Ez a gondolat megnyugtatásodra szolgálhat, ha bűn-aggály tölti be lelkedet. Mert az istenfélő lélekben nincs meg egyhamar ez a három követelmény. De a tökéletes megnyugvás csakis az engedelmességből sarjadhat ki.

A hit s a tisztaság elleni kísértésekben ne erőlködjél az ellentétes erények fölkeltésén, hanem vess inkább egy szeretetteljes tekintetet Istenre, hogy azt a képzetet semmiképp ne erősítsd. Foglald el magad külső dolgokkal, s ha munkában állsz, dolgozzál nyugodtan tovább, anélkül, hogy csak feleletre is méltatnád a kísértőt, úgy, mintha nem is volna kísértésed. Ily módon megóvod lelkednek békéjét, és zavarba hozod az ördögöt.

„Akarod tudni – írja Szalézi Szt. Ferenc⁸ –, hogyan tesz Isten e tekintetben? Megengedi, hogy a gonosz szellem portékáját felkínálja nekünk, s hogy mi annak megvetésével Isten és az isteni dolgok iránti nagyrabecsülésünket kimutassuk. Nyugtalankodjunk tehát emiatt, kedves lélek? Vagy engedjük, hogy az a kísértés kihozzon sodrunkból? Óh nem, Istenemre mondom, nem! Az ördög állandóan körülszimatolja lelkünket, keresve-kutatva, vajon nem talál-e valahol nyitott kaput… S ezért nyugtalankodjunk, kedves lélek? Hadd menjen neki a falnak, te ellenben tartsd összes kapuidat jól elzárva, végre is engedni fog, vagy pedig Isten fogja őt kényszeríteni, hogy a kísértéssel felhagyjon”.

Chantal Szt. Franciskának, kit hitellenes kísértések kínoztak, ezeket írta a szent:⁹ „Tehát visszatértek a hit elleni kísértései, jóllehet nem egyezik soha bele. Így van ez jól, leányom, hogy soha nem foglalkozik velük; de túl sokat gondol rájuk, túlságosan fél tőlük, és szomorkodik miattuk; különben a legkisebb kellemetlenséget sem okozhatnák lelkének. Ön túlérzékeny e kísértésekkel szemben. Önnek fölötte értékes a hit, s azért azt kívánná, hogy még egy gondolat se támadjon fel ellene lelkében. S mihelyt ilyen mégis feltámad, szomorú és nyugtalan miatta. Ne így, kedves leányom, ne! Engedje a szelet fújni, s ne tartsa a levél-zizegést fegyvercsörrenésnek. Nemrég egy méhkas közelében álltam, s néhány méhecske arcomra repült. Fölemeltem kezemet, hogy elkergessem, de egy földmíves így kiáltott felém: «Ne kergesse! Ne féljen, s ne is nyúljon hozzájuk: nem fogják bántani; de ha érinti őket, meg fogják szúrni». Hittem neki, s egyetlen egy sem szúrt meg. Higgyen ön is nekem, mikor azt tanácsolom, hogy ne féljen kísértései miatt, s ne nyúljon hozzájuk. Menjen nyugodtan útjára, és ne is törődjék velük”.

„A test ösztöne, a sátán angyala rettenetesen ingerelte a nagy Szt. Pált a bűnre. A szorongatott apostol szörnyű gyalázatnak tartotta a kísértést; keservesen panaszkodott miatta, mint hogyha fájdalmasan arcul ütötték volna, és kérte Istent, szabadítsa meg tőle. Isten azonban azt felelte: «Elegendő neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben tökéletesedik».¹⁰ E szózat előtt meghajolt a nagy szent, s így kiáltott fel: örömest dicsekszem tehát gyarlóságaimban, hogy bennem lakjék Krisztus ereje”.¹¹

P. Quadrupani: Útmutatás jámbor lelkek számára
Szent István Társulat, Budapest, 1923
A PPEK online változata, 11-13. oldal

1. Igazi jámborság 4,9. ↩︎
2. Jób 14,2 ↩︎
3. Igazi jámborság 3,23. ↩︎
4. De vera relig. 1, c. 14. ↩︎
5. Igazi jámborság 4,12. ↩︎
6. Róm 7,23. ↩︎
7. Igazi jámborság 4,14. ↩︎
8. Igazi jámborság 4,14. ↩︎
9. Levelek 4,32. ↩︎
10. 2Kor 12,9. ↩︎
11. Theotimus 9,7. ↩︎