„Mit keresel, testvérem, a világban, aki nagyobb vagy az egész világnál?” – Szent Jeromos gondolatai az elvilágiasodásról

Másfél évezred távlatából szól a mai katolikusokhoz Szent Jeromos alábbi levelében: nem csak akkor zajlik keresztényüldözés, mikor vérünket ontják, és nem csak akkor követünk el bálványimádást, mikor pogány istenek oltárán áldozunk; az istentelen világ az életvitelével és bűneivel édesgeti magához az embert, amely bűnök bálvánnyá válva szakítják el Istentől a gyanútlan embert. És nem elég pusztán saját tisztaságunkat őrizni: aki talentumokat kapott, kamatoztassa és indítson offenzívát az istentelen világ ellen.

3. S eljön majd a nap, melyen győztesként térsz vissza hazádba, melyen bátor férfiként, megkoszorúzva lépsz be a mennyei Jeruzsálembe.¹ Akkor megkapod Pállal együtt a polgárjogot, akkor szüleid számára is ennek a városnak a jogait kéred majd, akkor értem is esedezel, aki a győzelemre buzdítottalak. […]

4. „De ez csak a vértanúságra igaz” – mondod.

Tévedsz, testvérem, tévedsz, ha azt gondolod, hogy nem üldözik mindig a keresztényt. Éppen akkor leginkább, mikor úgy törnek ellene, hogy nem is tudja, hogy ellene törnek.

Ellenségünk mint ordító oroszlán jár körbe, keresve, hogy felfalhasson valakit,² te pedig azt hiszed, béke van? A nádba bújva les, hogy az ártatlant orvul megölje, szeme a szegényt figyeli. Úgy bújik meg a lesen, mint az oroszlán a sűrűben: várja, hogy ráronthasson a védtelenre,³ és te a lombos fa árnyékában, te, a következő préda, édesen szendergesz?⁴

Hol a pazarlás üldöz engem, hol a kapzsiság igyekszik elpusztítani, hol a gyomrom akar istenemmé válni Krisztus helyett,⁵ hol a kívánság hajt, hogy elűzzem a bennem lakozó Szentlelket,⁶ hogy lerontsam az ő templomát, üldöz engem, mondom, az ellenség, őneki száz neve van, s százféle kezében a rontás,⁷ és én, szerencsétlen pedig győztesnek hiszem magam, míg rabságba esem?

5. Nem akarom, drága testvérem, hogy azt gondold, a bűnöket mérlegre téve kisebbek a bálványimádásnál azok a vétkek, amelyekről imént szólottunk. Inkább vésd eszedbe az apostol szavát, aki ezt mondja: Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle paráznának, tisztátalannak, kapzsinak, vagyis bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.⁸ És bár általában Isten ellen van minden, ami a sátáné, s ami a sátáné, az bálványimádás, mivel minden bálvány az övé, mégis egy másik helyen pontosan és név szerint is meghatározza: Sanyargassátok tehát tagjaitokban azt, ami földies: a paráznaságot, tisztátalanságot, érzéki vágyakat, bűnös kívánságokat és kapzsiságot, ami igazában bálványimádás. Ezek miatt jön el Isten haragja.⁹

Nem csak az bálványimádás, ha valaki tömjént csippent két ujja közé és az oltár tüzére veti azt, vagy ha a kehelyből bort löttyint.

[…] Nem úgy figyelmeztetlek, mint valami sértetlen hajójú vagy rakományú ügyes hajós a hullámokon járatlanokat, hanem mint aki csak nemrég menekült ki elsüllyedt hajójáról a partra, s most remegő hangon szól a tengerre szállókhoz. Abban az örvényben a fényűzés Charybdise nyeli el az üdvösséget, ott szűzi ajkakkal a szemérem hajótörésére csábít a Scylla vágyakozása!

Barbár part ez, kalózként hozza ide a sátán a bilincseket, hogy társakat zsákmányoljon. Ne bízzatok benne, ne legyetek nyugodtak! Bár békés tó módjára mosolyog a tenger, bár alig fodrozza szél az elnyúló elem hátát, itt a hatalmas térségek alatt hegyek nyújtóznak, közéjük van zárva a veszedelem, ott belül lapul az ellenség. Oldozzátok ki a hajóköteleket, vonjátok föl a vitorlákat! A vitorlarúd keresztjét tűzzétek a homlokotokra! Ez a szélcsend maga a vihar.

[…] Jaj annak az embernek, aki ruhátlanul érkezik a menyegzői lakomára. Nincs más hátra, mint hogy rögtön ezt hallja: Barátom, hogy jöttél ide?!¹⁰ … megparancsolják a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.¹¹ Jaj annak, aki a kapott talentumot az udvaron elássa, s míg a többiek haszonra tesznek szert, ő csak a kapottat adja vissza! Rögtön lecsap rá az Úr méltatlankodó kiáltása: Te haszontalan szolga, miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjőve kamatostul kaptam volna vissza?¹² Azaz: az oltárra tetted volna le azt, amit nem tudtál kamatoztatni. Mert míg te, balga kereskedő, a denariusodat szorongatod, másnak a helyét foglaltad el, aki meg tudta volna duplázni a vagyont. Emiatt az, aki jól szolgál, illő helyet szerez magának,¹³ amint, aki méltatlanul jár az Úr kelyhéhez,¹⁴ az Úr testének és vérének vádlottja lesz.

9. Nem minden püspök püspök. Nézd Pétert, de figyelj Júdásra is! Tekints Istvánra, de Miklósra is ügyelj, akit gyűlöl az Úr a Jelenések könyvében.¹⁵

Ő annyira ocsmány és istentelen dolgokat állított, hogy abból a gyökérből született az ophita eretnekség.¹⁶ Mindenki igazolja magát, és úgy lépjen ide.¹⁷ Nem az egyházi méltóság tesz kereszténnyé. Cornelius, az addig pogány századost felöltözteti ajándékaival a Szentlélek.¹⁸ Dániel gyermekként ítélkezik presbiterek felett.¹⁹ Ámosz vadfügeszedés közben lett hirtelen prófétává.²⁰ Dávidot pásztor létére választják királlyá.²¹ Legkisebb tanítványát szereti legjobban Jézus.²² Minél lejjebb állj, testvérem, hogy amikor kisebbek érkeznek, azonnal azt mondják: lépj följebb!²³ Ki fölött nyugszik meg az Úr, ha nem az alázatos, a békés és a szavait remegő fülűn?²⁴

Aki többet kap, többet követelnek attól. Hatalmas fenyítés vár a hatalmasokra.²⁵ Senki se kérkedjék csupán teste tisztaságával, hiszen minden hanyagul kiejtett szóról számot adnak az emberek az ítélet napján,²⁶ mikor a testvérre mondott szitok is gyilkosságnak számít majd.²⁷

Nem könnyű Pál helyére állni és elfoglalni a már Krisztussal uralkodók lépcsőfokát, nehogy jöjjön esetleg egy angyal, aki széttépi a templom függönyét,²⁸ aki lámpásodat elviszi a helyéről.²⁹ Vess számot a költségekkel, hiszen tornyot készülsz építeni.³⁰ Az ízét vesztett só nem jó semmire, csak hogy kidobják és eltapossák a disznók.³¹ Ha a szerzetes elbukik, a pap könyörög majd érte, de az elbukott papért ki fog könyörögni?

10. Mivel azonban a zátonyos helyekről messzire kalandozott beszédem,³² és a tajtékos hullámok vájta sziklák közt a nyílt tengerre sodródott könnyű sajkám, ki kell bontanom a vitorlákat, és hajózva a kérdéses szirtfokai közül boldog hajósok módjára a partra szállás dalát kell dalolnom. Ó, Krisztus virágait sarjasztó pusztaság! Ó, egyedüllét, melyben azok a kövek születnek, amelyekből a Jelenések könyvében fölépül a nagykirály városa!³³ Ó, Isten közelségében örvendező remeteség!

Mit keresel, testvérem, a világban, aki nagyobb vagy az egész világnál?³⁴

Szent Jeromos: Levél Heliodorus szerzeteshez.
In.: Szent Jeromos: Levelek I., Szerk.: Takács László,
Szenznár Kiadó, Budapest, 2005. 27-31.

1. Vö. Zsid 12, 22. ↩︎
2. Vö. 1 Pét 5, 8. ↩︎
3. Zsolt 10 (9), 29-30. ↩︎
4. Vö. Vergilius: Georgica, 2, 470. ↩︎
5. Vö. Fil 3, 19. ↩︎
6. Vö. 2 Tim 1, 14; 1 Kor 3, 16-17. ↩︎
7. Vergilius: Aeneis, 7, 337-338. (Lakatos István fordítása) ↩︎
8. Ef 5, 5. ↩︎
9. Kol 3, 5-6. ↩︎
10. Mt 22, 12. ↩︎
11. Mt 22, 13. ↩︎
12. Lk 19, 22-23. ↩︎
13. Vö. 1 Tim 3, 13. ↩︎
14. Vö. 1 Kor 11, 27. ↩︎
15. Vö. Jel 2, 6. ↩︎
16. Az ophita eretnekség a II-III. században létezett gnosztikus szekta, amely nevét a tanításuk központi tanítását képező kígyó görög elnevezéséről (ophis) kapta. ↩︎
17. 1 Kor 11, 28. ↩︎
18. Vö. ApCsel 10. ↩︎
19. Vö. Dán 13. ↩︎
20. Ám 7, 14-15. ↩︎
21. 1 Kir 16. ↩︎
22. Vö. Jn 13, 23; 19, 26; 20, 2; 21, 7. ↩︎
23. Vö. Lk 14, 10. ↩︎
24. Vö. Iz 66, 2. ↩︎
25. Bölcs 6, 7. ↩︎
26. Vö. Mt 12, 36. ↩︎
27. Vö. Mt 5, 22. ↩︎
28. Vö. Mt 27, 51 skk. ↩︎
29. Vö. Jel 2, 5. ↩︎
30. Vö. Lk 14, 28. ↩︎
31. Vö. Mt 5, 13 skk. ↩︎
32. Vö. Cicero: Tusculanae disputationes, 4, 33. ↩︎
33. Vö. Jel 21, 18-21. ↩︎
34. Vö. Cyprianus: ad Donatum, 14. ↩︎