Egyházatyák az Úr templomban való bemutatásáról

A holnapi főünnepre való készülethez a legnagyobb egyházatyák írásait hívjuk segítségül. Ezeket Aquinói Szent Tamás tárja elénk kivételes művében, amely egy olyan evangélium kommentár, melyben csak más szerzőket szólaltat meg, de olyan zseniálisan összefűzve írásaikat, hogy az ember azt hihetné, egy szerző munkája az, amit olvas.

Amikor elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve”. Áldozatot is mutattak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” (LK 2, 22-24)

Alexandriai Szent Cirill: A körülmetélés után kivárják a tisztulás idejét, amint írva van: „És amikor elérkeztek tisztulásának napjai Mózes törvénye szerint.”
Beda Venerabilis: Ha gondosan megvizsgálod a törvény szavait, valóban azt találod, hogy Isten anyja – miként minden férfival való kapcsolattól mentes volt – úgy a törvény kötelezettsége alól is mentes. Mert nem minden szülő asszony nyilváníttatik tisztátalannak, hanem csak az, aki magot fogadott és szült; a törvény rendelkezései szerint őt kell megtisztítani. Ez feltehetően azért van, hogy megkülönböztessék attól, aki szűz létére fogant és szült. Ám hogy mi megszabaduljunk a törvény kötelékeitől – miként Krisztus is –, Mária saját akaratából alávetette magát a törvénynek.

Bostrai Titus: Az evangélista tehát helyesen jegyezte meg, hogy tisztulásának napjai a törvény szerint teltek be, holott aki a Szentlélektől fogant, minden tisztátalanságtól mentes volt. Ezután következik: „Felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.”
Szent Atanáz: De mikor volt az Úr elrejtve Atyja szeme elől, hogy ne látta volna őt? Vagy mely hely lenne kivéve uralma alól, hogy ott maradva elkülönüljön az Atyától, hacsak nem Jeruzsálembe vitték és a templomba be nem mutatták? Mindezek azonban talán értünk írattak. Mert miként nem önmagának adta a kegyelmet, amikor emberré lett és test szerint körülmetéltetett, hanem hogy minket istenekké tegyen kegyelem által, és hogy lélek szerint mi is körülmetéltessünk, úgy értünk mutattatik be az Úrnak, hogy megtanuljuk: nekünk is be kell mutatnunk magunkat az Úrnak.

Beda Venerabilis: A körülmetélés utáni harmincharmadik napon mutattatik be az Úrnak, misztikus jelentéssel: senki sem méltó az Úr színe elé járulni, csak, aki bűneitől körül van metélve; és senki sem léphet be tökéletesen a mennyei város örömeibe, aki nem szakadt el minden földi köteléktől. Ezután következik: „Amint meg van írva az Úr törvényében.”

Origenész: Hol vannak azok, akik tagadják, hogy Krisztus az evangéliumban Isten törvényét hirdette? Vajon elképzelhető-e, hogy az igaz Isten Fiát egy ellenséges törvény alá vetette volna, amelyet nem ő adott? Mózes törvényében ez áll: „Minden fiú, aki megnyitja az anyaméhet, szentnek mondatik az Úrnak.”
Beda Venerabilis: Az „anyaméhet megnyitó” kifejezéssel az elsőszülöttet jelöli, akár emberről, akár állatról van szó. Ezeket a parancs szerint szentnek kellett nevezni az Úr számára, és ezért a pap tulajdonába kerültek: az ember elsőszülöttjéért váltságdíjat kellett fizetni, a tisztátalan állatokat pedig meg kellett váltani.

Nüsszai Szent Gergely: A törvény e parancsa különös és rendkívüli módon teljesedett be a megtestesült Istenben. Mert egyedül ő fogant kimondhatatlanul és született felfoghatatlan módon: megnyitotta a szűz anyaméhét, amely addig házasság által érintetlen volt, és e születés után csodálatos módon megőrizte a szüzesség pecsétjét.
Szent Ambrus: Nem férfival való egyesülés tárta fel a szűz méhének titkait, hanem a Szentlélek ültette bele a szeplőtelen magot az érintetlen méhbe. Aki más méhet megszentelt, hogy próféta szülessen belőle, az nyitotta meg saját anyjának méhét is, hogy a Szeplőtelen jöjjön világra. Az „anyaméhet megnyitó” kifejezés a szokásos születésmódra utal, nem arra, mintha a szűz szent méhe – amelyet az Úr belépése megszentelt – az ő kijövetele által elvesztette volna szüzességét.
Nüsszai Szent Gergely: De ennek a születésnek az utódja egyedül tekinthető szellemileg férfinak, mivel nem tapad hozzá semmiféle bűn abból fakadóan, hogy asszonytól született. Ezért joggal neveztetik szentnek, és ezért mondta Gábriel, mintegy jelezve, hogy ez az elrendelés kizárólag Őrá vonatkozik : ,,A Szent, aki tőled születik, az Isten Fiának fog neveztetni.” Más elsőszülöttekről ugyanis az evangélium bölcsessége azt mondja, hogy attól nevezik őket szentnek, hogy Istennek felajánlják őket. Ám minden teremtmény elsőszülöttjét – »a Szentet, aki születik«. – az angyal magának a létezése természetéből fakadóan nyilvánítja szentnek.

Szent Ambrus: Mert az asszonytól születettek közül egyedül az Úr Jézus szent minden tekintetben: szeplőtelen születésének újdonságában nem érintette meg a földi tisztátalanság fertőzése, hanem mennyei fenségével elűzte azt. Ha ugyanis a betűhöz ragaszkodunk, miként lehetne minden fiú szent, amikor bizonyos, hogy sokan közülük gonoszak voltak? Ő az, akit a törvény jámbor rendelkezései a jövendő misztérium előképében előre jeleztek, mert egyedül Ő volt az, aki megnyitotta a Szent Szűz Egyház rejtett méhét a népek nemzésére.
Alexandriai Szent Cirill: „Ó, az Isten bölcsességének és ismeretének gazdagsága milyen mélységes! Ő mutat be áldozatokat, aki minden egyes áldozatban az Atyával egyenlően részesül a tiszteletben. Az Igazság megőrzi a törvény előképét. Aki, mint Isten a törvény alkotója, az, mint ember megtartotta a törvényt. Ezért következik az: ,,És hogy áldozatot adjanak, amint az Úr törvényében el volt rendelve: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

Beda Venerabilis: Ez volt a szegények áldozata. Mert a törvényben az Úr elrendelte, hogy akik tehetik, bárányt ajánljanak fel fiukért vagy lányukért, valamint egy gerlicét vagy galambot; akik azonban nem tudtak bárányt adni, két gerlicét vagy két galambfiókát adtak. Az Úr tehát – jóllehet gazdag volt – méltóztatott szegénnyé lenni, hogy szegénysége által minket gazdaggá tegyen.
Alexandriai Szent Cirill: „De nézzük meg, mit jelentenek ezek az áldozatok. A gerlice a madarak közül a leghangosabb, a galamb pedig a legszelídebb. És ilyenné lett számunkra a Megváltó is: tökéletes szelídséggel volt felruházva, és mint a gerlice, elbűvölte a világot, saját dallamaival töltve meg kertjét. Az egyik vagy másik madarat megölték, hogy előképként jelezzék: ő testben fog szenvedni a világ életéért.”
Beda Venerabilis: Vagy a galamb az egyszerűséget, a gerlice a tisztaságot jelképezi: a galamb az egyszerűséget szereti, a gerlice pedig a tisztaságot, mert ha elveszíti párját, nem keres másikat. Helyesen ajánlják fel tehát a galambot és a gerlicét áldozatul az Úrnak, mert a hívők egyszerű és tiszta életvitele igazságos áldozat, amely kedves neki.

Szent Atanáz: Két dolog felajánlását rendelte el, mivel az ember testből és lélekből áll, így az Úr kettős viszonzást kíván tőlünk: tisztaságot és szelídséget nemcsak a testben, hanem a lélekben is. Különben az ember képmutatóvá és színlelővé válik, az ártatlanság arcát viselve, miközben belül gonoszságot rejt.
Beda Venerabilis: „Ám míg mindkét madár – siránkozó természetéből fakadóan – a szentek jelenlegi szomorúságát jelképezi, abban különböznek, hogy a gerlice magányosan él, a galamb pedig csapatban repül; ezért az egyik a bűnvallomás titkos könnyeire utal, a másik pedig az Egyház nyilvános összegyülekezésére.”
Beda Venerabilis: Vagy a csapatban repülő galamb az aktív élet tevékeny kapcsolatait jelképezi, a magányt kedvelő gerlice pedig a szemlélődő élet magasztos magányát. Mivel azonban mindkét áldozat egyformán kedves a Teremtő előtt, Szent Lukács szándékosan hallgatta el, hogy gerlicéket vagy galambfiókákat ajánlottak-e fel az Úrért, nehogy az egyik életformát a másik fölé helyezze, hanem arra tanítson, hogy mindkettőt követni kell.

Aquinói Szent Tamás:
Catena aurea
Lukács, C2, L7.
Fordította: Antonius