Ritkán hallott szempontok a tisztátalanság kapcsán
Az alábbi 19. századi erkölcsteológiai mű öt pontban tárja föl, hogy miért a tisztátalanság a legveszélyesebb bűn, többek között bemutatva, hogy a hatodik parancsolattal szembemenő tettek miként függenek össze a többi parancsolattal és azok megszegésével is. A szerző Johann Baptist Zwerger seckaui hercegpüspök, aki pasztorálteológiai jártasságával és az I. Vatikáni Zsinaton való aktív részvételével az egyházfegyelem és a keresztény erkölcsi tanítás szilárd védelmezője volt.
1. Először már a bűnök nagy száma miatt is, melyeket az ily tisztátalan elkövet, ha egyszer e bűnbe ragadtatott.
Mert ő vétkezik minden testi és lelki tehetségével; eszével a tisztátalan gondolatok, képzelőtehetségével a tisztátalan képek, emlékezőtehetségével a tisztátalan visszaemlékezések, vágyótehetségével a tisztátalan vágyak, akaratával a tisztátalan beleegyezések és hozzájárulások, szemeivel a kéjsóvár tekintetek, nyelvével a tisztátalan beszédek, füleivel ilyenek hallgatása által… És sokféleképpen vétkezik nappal és éjjel, otthon és máshol, egyedül és társaságban. Ki tudná megmondani azon halálos bűnök számát, melyeket hónapokon és éveken át elkövet? Semmiféle bűn sem oly veszedelmes tehát, mint ez!
2. De eltekintve a bűnök sokaságától, a tisztátalanság minden jót elront a lélekben és azon kívül, mégpedig sokkal inkább, mint más egyéb bűnök. A keresztény lélek királyi méltóságú, mert az égnek és földnek legfőbb királya az ő atyja, és Jézus, a királyok királya és uralkodók ura az ő testvére; igen, Krisztusra vonatkozólag bizonyos tekintetben több mint az angyali méltóságú, mert az Úr nem az angyali, hanem az emberi természetet vette föl és tisztította.
A tisztátalanság által azonban az ember az állatnál alább süllyed a sárba; de nem úgy, mintha valaki akarata ellenére szenny közé esik, s azután annál nagyobb buzgalommal mosogatja és tisztogatja magát, hanem szándékosan és saját kívánatára, az őrülettel határos vonzalommal veti magát bele.
A tiszta lélek csodálatos szépségben ragyog: fehérebb a hónál, miután megmosatott a szent keresztségben; fénylőbb az aranynál, miután megdicsőíttetett a bérmálásban, s magával Jézussal jött vérrokonságba a szentáldozásban; még az isteni személyek is örülnek, ha őt látják. De amint a tisztátalanság férgétől emésztetik, valódi utálat tárgya minden lelki szemnek, undokság az Isten előtt, egy dögletes hulla, telve bűzzel és férgekkel.
A tiszta lélek továbbá mennyei jólétben él; eledele az Isten iránti szeretet, mint az angyaloknak, az Isten akaratának teljesítése, mint Krisztusnak,1 sőt magának Krisztusnak élő teste és vére, mely még az angyaloknak sem adatott.
A tisztátalanság által pedig minden elvész, s éhségének csillapítására, miként a tékozló fiú, a tisztátalan állatok undok moslékjára szorul, melyből csak gyötrelmet, de nem enyhülést merit. Tehát a tisztátalanság által a tiszta lélek paradicsoma átok és nyomor barlangjává változik át.
3. A tisztátalanság azért is a legveszedelmesebb bűn, mert a legnagyobb hálátlanság Isten iránt, s éppen Isten jótéteményeit arra fordítja, hogy őt minél súlyosabban megbántsa. Ha Isten oly sokakat nem részesített volna jótéteményeiben, ha utálatosnak teremtette volna őket, mint egy varangyot, betegnek, mint egy bélpoklost, szegénynek, mint egy koldust, szellemtelennek, mint egy őrültet, akkor nem is bántották volna meg őt annyira.
Isten jótéteményeiből a tisztátalanság „aranypoharat“2 alkot magának, azaz ördögi ravasszal az utálatost szépnek, kellemesnek, jelesnek tünteti föl, hogy az emberek azt higyjék, mintha éppen abban volna föltalálható nagy boldogságuk;
pedig gyalázatossága oly nagy, hogy joggal mondhatjuk, hogy csak a legalsóbb rangú gonosz szellemek igyekeznek az embert tisztátalanságra csábítani, azok pedig, akik magasabb angyali karból estek le, maguk is undorodnak és irtóznak e bűntől, s az embert inkább másnemű bűnre csábítják.
Az apostol látja, miként isznak ama paráznaság poharából a föld királyai s az ő gonosz példájuk után a föld többi lakói is, miként részegülnek meg3 valamennyien – miért? Mert semmiféle bűn nem fosztja meg az embert annyira emberi méltóságától, mint a tisztátalanság, miként a részeg sem jár többé egyenesen, mint az emberek, hanem a pocsolyába esik és ott fetreng, mint valamely undok féreg. Magát a tisztátalanság parázna asszonyát hasonlóképpen megittasulva látja az apostol de a szentek, sőt Jézus Krisztus vérétől; miért?
Mert semmiféle bűn által nem gyilkoltatik meg annyi emberi lélek, és nem becstelenítetik meg annyira Jézus Krisztus megváltói vére; e bűn embervértől való részegség, Jézus Krisztus vérének legiszonyúbb megbecstelenítése.
4. De leginkább azért oly veszedelmes bűn a tisztátalanság, mert a bűnöknek minden más neme együtt jár vele, melyek részint megelőzik, részint kísérik vagy követik. Éppen azért az ördög hálójának is nevezik: először azon számtalan bűnök miatt, melyek egyszerre vele összefűződnek; továbbá azon sok ember miatt, kik általa behálóztatnak, míg másnemű bűnök inkább csak egyes horgokat képeznek, melyekkel az ördög egyeseket elfog; végül a tisztátalanság és mindennemű más bűnök nagy sokasága miatt, melyek a tisztátalanság egyetlen tényében akként foglaltatnak, mint egy sárkányban a mérges tojások.
Képzeld például, hogy valaki egy szűzet megejtett; mennyi bűn előzte ezt már meg és követi gondolatban, kívánságban, szóban, beszédben és tettben? Minő gyilkos szándékok lehetnek a bűnnek netáni következményei miatt? Mennyi gyűlölség, ellenségeskedés, gonosz gyanú, családi nyomor és szégyen egész végtelenig, s aztán mennyi folyton tartó rossz példa, gyakran még a késő emberkorban is?
Azért neveztetik a tisztátalanság főbűnnek is, azaz oly forrásnak, melyből egyéb bűnök egész tömege, egy végtelen bűnözön, mint: pazarlás, féltékenység, árulás, ellenségeskedés, bosszú, gyilkosság, tolvajság ered.
Maga Krisztus is azt mondja: „A tisztátalan lélek magával más hét lelket viszen, magánál gonoszabbakat.“4 A tisztátalanság az embert Isten minden más parancsainak áthágására bírja. A kéjvágyó vétkezik az első parancs ellen, mert szívében egy bálványnak fölállítása által, melyre attól fogva minden gondolatai és vágyai vonatkoznak, egyik nemét a bálványozásnak űzi. Nem beszél-e néha „imádásról,“ mintegy odaadásról, mely csak Isten irányában van megengedve?
A tapasztalás bizonyítja, hogy valamennyi bűnök közül egy sem vezet oly könnyen hitetlenségre, mint a tisztátalanság. A tiszta szív hívő, mert semmi oka sincs magát Isten elől elrejteni, Istentől elválni akarni; ellenkező okoknál fogva a tiszta sziv könnyen hitetlen szivvé válik. Innét ama jelenség, hogy az ember a szenvedélyek éveiben tagadja meg legkönnyebben a hitet. Hány elszakadásnak a kath. egyháztól titkos tisztátalanság volt a legmélyebb gyökere! Elhagyták az egyházat, mert annak törvényei alatt nem elégíthették ki szenvedélyeiket.
Hányszor volt a tisztátalanság a végső ok, amiért valaki tán egy hitetlennel lépett házasságra, s ezáltal a saját és gyermekei hitének árulójává lett! Adjunk még ezekhez ama számtalan szentségtörést! Az Isten házába, melyhez még a sátán is csak félve közeledik, be mernek menni a tisztátalanok, midőn „szemeik telvék házasságtöréssel.“5
Talán valamennyi többi bűn együttvéve sem oly gyakori oka a szentségtörő gyónásoknak és áldozásoknak, mint maga a tisztátalanság bűne. A kéjvágyó vétkezik a második parancs ellen hamis eskü által. Hányszor hívja föl tanúkul az eget és a földet, hogy bálványához hű marad! Hányszor nyilvánítja esküvel, hogy semmi részt nem akar Istenből és az örök boldogságból, ha vonzalma valamely más tárgy felé irányul! Az esküvések gyakran csak eszközök gonosz szándékainak valósítására. S mégis semmiféle eskü sem szegetik meg könnyebben, mint az ilyen eskü.
A kéjvágyó vétkezik a harmadik parancs ellen. A vasár- és ünnepnapok megszentségteleníttetnek általa, mivel az istentiszteletre szánt órákat meg nem engedett vagy veszélyes összejövetelekre szenteli, vagy éppen a szentmise hallgatása alatt számtalan bünöket követ el. Hogyan imádkozhatnék az ilyen Istenhez, midőn minden gondolata és szivének minden érzete más tárgyra van irányozva?
Számtalan bűnt követ el a tisztátalan a negyedik parancs ellen is. A gyermekek, kik azelőtt a legbensőbb szeretetet ápolták szüleik iránt, érzéketlenek, engedetlenek, nyakasok lesznek, a mint szivüket a szenvedély körülfonja, söt a szülők rendesen nem tévednek, ha a fiuk vagy leányuk magaviseletében beállt rögtöni változásból e szenvedélynek jelenlétére következtetnek. Mit törődik egy szenvedélytől elragadott leány szülőinek minden s még oly igazságos ellenvetéseivel is valamely összeköttetésre nézve, mely hitét veszélyezteti! Ha a szülők és rokonok gyalázattal lesznek is bélyegezve, ha mindjárt halálra búsulják is magukat: mindez a már egyszer tisztátalansághoz szegődött szívet meg nem inditja.
Mennyi vétek keletkezhetik az ötödik parancs ellen a kéjvágy következtében! A kéjvágy vétkezhetik őnélete ellen. Midőn kicsapongásai által magának korai halált okoz, főképp midőn buskomorság s kétségbeesésből, melyek e bün következményei, önmaga emeli kezét; vétkezhetik saját kicsapongásainak gyümölcse, egy gyermek élete ellen, elfojtani igyekezvén egy még gyenge életet, melynek a kegyetlen anya kész sirjává lenni; vétkezhetik egy férj vagy nő élete ellen, midőn azt új összeköttetés eszközölhetése végett láb alól elteszi; vétkezhetik vetélytársa, vagy egy Istentől küldött, de rá nézve terhes figyelmeztető élete ellen! Amint Ker. sz. János egy becstelen Herodiás bujtogatása folytán életét veszti, akként gyilkoltatik meg egy sz. Szaniszló, Krakkó püspöke, az oltárnál Bolaszló király kezei által, mivel megintette őt, hogy kicsapongásai által az egész országnak botrányára volt. Az utolsó ítélet még ott is egész sorát fogja leleplezni a gyilkosságoknak, a hol most a legtisztább ártatlanság alakja öltetik föl.
Mily számtalan bűn merülhet föl a hetedik parancs ellen! Fiak és leányok, szolgák és szolgálók által elkövetett hűtlenségek, mindennemü tolvajlások a szenvedély kielégítésére, ajándékozásra, költekezésre, részre. Gyakran az apai vagyon jogtalan örökösökre, egy házasságtörő nő fiaira száll át.
Hát a nyolcadik parancs elleni bűnök! Becsmérlés és rágalmazás szokott fegyver valamely vetélytársnak eltávolítására; egy nagy, évek óta font hazugság-fátyollal igyekeznek az ilyenek korábbi becstelenségeket eltakarni, s hazug biztatásokkal akarják elérni gonosz szándékukat. Ekként egész sokasága a bűnöknek kiséri a tisztátalanságot minden parancs ellen. Ezért történik meg oly gyakran az is, hogy midőn a tisztátalan végre átgondolja bűneinek sokaságát és nagyságát, éppen ezáltal arra indittatik, hogy a már meglevőkhöz egy újat csatoljon, a kétségbeesés bűnét. Amily csekélyeknek látszottak előtte korábban, épp oly súlyosaknak találja azokat most, igy szólván Káinnal: „Nagyobb az én gonoszságom, hogysem bocsánatot érdemljek” s talán mint Júdás, kétségbeesésből véget vet életének. Nem tudja, hogy az isteni irgalmasság mégis végtelenül nagyobb, mint minden emberi gonoszság.6
5. Végül a tisztátalanság azért is legveszélyesebb bűn, mert az emberekre mindenféle nyomort hoz; már világi tekintetben is igen elvakul a tisztátalan állása, méltósága, becsülete, kötelessége, haszna iránt; gyakran elszegényedik, mert nem látja be hasznát és képtelen annak munkálására; megrontja egészségét és betegségbe esik, miáltal alávalósága nyilvánossá lesz; „rothadás és férgek öröklik őt, és nagy intő például tüzetik ki, és lelke az élők számából elvétetik.”7 De egész országokra és népekre is súlyos büntetések szoktak emiatt következni, s ha azok is eredménytelenek maradnak, bekövetkezik a végpusztulás.
Azonban sokkal borzasztóbb ennél a lelki nyomor, mely belőle származik: nevezetesen a bűnösnek vaksága saját lelkiállapotára nézve, az értelem eltompulása, megfeledkezés az Istenről, a halálról s a jövő ítéletről, az akarat megátalkodottsága, heves vágya a földi élet után, aztán annak megutálása és erre számtalan esetben az öngyilkosság.
Dr. Johannes Zwerger, seckaui herceg-püspök:
A legszebb erény és a legundokabb vétek
Ford: Veszprémi növendékpapság Pázmány-köre
Munkálatok 13., Budapest, 1879, 144-153. old.
- Sz. Mát. 12, 45. ↩︎
- Jel. k. 17, 4. ↩︎
- Jel. k. 17, 2. ↩︎
- Sz. Ján. 4, 32—34. ↩︎
- Jel. k. 17, 3. ↩︎
- Wilmers i. m. 304–306. l. ↩︎
- Sir. f. 19, 3. ↩︎