A házasság előtti csók – tiltja vagy engedi hagyományos erkölcstan?

Mint mindig, a józan katolikus álláspont a rigorizmus és a laxizmus két szélsősége között húzódik. A fiatalokhoz szóló írásairól ismert szalvatoriánus szerzetes, Winfrid Herbst tanulmányában – amely a hatvanas években született, és amelyet most részletekben közlünk – négyféle csókot különböztet meg erkölcsi szempontból. Elemzése nem pusztán tiltásokat sorol, hanem árnyalt megkülönböztetésre tanít: megmutatja, mely formák nem tekinthetők bűnösnek, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy még a „megengedett” csókok is hordozhatnak lelki veszélyt, ha elmosódnak a határok.

Katolikus erkölcstan: A csókolózásról
Írta: Winfrid Herbst, S.D.S.

Bűn-e a csókolózás? Ez egy olyan kérdés, amelyet a fiatalok gyakran feltettek nekünk. Itt csupán rövid összefoglalást adunk a csókolózás témájáról; és később részletesebben is kifejtjük a tárgyat.

Különbséget teszünk csók és csók között. Pontosabban: a csókoknak négy kategóriáját különböztetjük meg:

1. Azok a csókok, amelyek pusztán szent és kedves jelképei a mély és szép érzelmek kifejezésének, és természetesen nem bűnösek; az anya és gyermek közötti kölcsönös csók, a férj és feleség kölcsönös csókja; a szent tárgyra nyomott csókok, mint például a Bibliára, a feszületre, vagy egy püspök gyűrűjére, egy szent ereklyéjére, az oltárra, a pap kezére stb… A szeretett tárgyra nyomott csókok, mint például hazánk zászlajára, szülőföldünk földjére, egy jótevő kezére stb., stb.

2. Nem szenvedélyes csókok — vagyis olyanok, amelyek természetüknél fogva nem ébresztik fel egy egészséges ember szenvedélyeit — önmagukban nem bűnösek, bár könnyen előkészíthetik a szenvedélyes csókokat […] Az ilyen csókokban valódi szeretet érezhető, de rendszerint nem járnak a szenvedélyek felkeltésével. Az ilyen típusú csók egyáltalán nem bűn, még akkor sem, ha egy fiatal hölgy és udvarlója váltja.

A jegyesek, kölcsönös szeretetük erősítése érdekében élhetnek a nem szenvedélyes csók és ölelés eszközével; de emlékezniük kell arra, hogy a folyamatos ölelkezés és csókolózás, még a nem szenvedélyes fajta is, könnyen komoly kísértésekhez vezethet, ezért kerülendő.

3. Csókolózás az izgalom kedvéért, az élvezet miatt (nem nemi jellegű), amelyet „a pulzus és a légzés fokozódása idéz elő, és amely a felhevültség érzését okozza”. Ez önmagában nem bűn, ha nem ingerli a nemi szerveket; ám az ilyen csókok bizonyos körülmények között könnyen veszélyforrássá válhatnak, mert előkészítik a szenvedélyek felébresztését. […]

4. A szenvedélyes csókolózás, éppen mert heves és szenvedélyes, nemi gyönyört kelt, és súlyos bűn terhe alatt tiltott. Az elsőre nem szenvedélyes csókok rendszerint azzá válnak, ha huzamosabb ideig tartanak, így a valóban hosszan tartó csókolózás szenvedélyesnek minősül. 

[Szerkesztői megjegyzés: segíthet elkülöníteni a négy kategóriát, ha az elsőt puszinak nevezzük, a másodikat és harmadikat szájra adott puszinak vagy rövid ajak csóknak, míg a negyedik kategóriába tartozik a hosszabb szenvedélyes ajak csók illetve a nyelves csók.]

Röviden: Minden olyan csókolózás, amely a nemi gyönyör felkeltésére irányul, a szándék miatt súlyosan bűnös. A legcsekélyebb kétség sem férhet hozzá egy tisztességes férfi vagy nő elméjében, hogy a házasságon kívüli csókolózás bűnné válik, amikor a szenvedély veszi át az uralmat.

Minden normális ember teljesen tudatában van annak, hogy bizonyos körülmények között a szenvedély a természet rendje szerint arra hivatott, hogy átvegye az uralmat. A csókot Isten a természet rendje szerint arra szánta, hogy a férfiakat és a nőket szenvedélyesen felhevítse. Ilyen feltételek mellett a csók a testi egyesülés normális és természetes előjátéka.

Nem mondhatjuk tehát általánosságban, hogy a csókolózás bűnös vagy nem bűnös. Minden esetet önmagában kell vizsgálnunk.

[Kérdező]: Úgy gondolom, túlságosan szigorú az álláspontjuk a csókolózással kapcsolatban, ahogyan azt időről időre adott válaszaikban kifejtik. 

Ami a csókolózással kapcsolatos nézeteinket illeti, azok valójában nem a mi nézeteink. Minden válaszunkban csupán az erkölcsteológia tanítását, és azok véleményét közöljük — olykor szó szerint, máskor saját szavainkkal —, akik illetékesek-e tárgyban írni. És szinte mindig tudatosan a kevésbé szigorú álláspontokat keressük e mindenkor időszerű témában.

Amikor ezt a kérdést megkaptuk, átnéztük egy templomban a szórólapállványt, ahol éppen tartózkodtunk, és három, tisztaságról szóló, egyházi jóváhagyással ellátott füzetet találtunk; a legrégebbi 1936-ból való. A következőkben mindegyikből közlünk egy-egy részletet, főként a csókolózásról:

„Nem minden csók vagy ölelés bűn az udvarló felek között, de könnyen vezethet ahhoz, ami bűnös. A „necking” és „petting” (bizalmaskodó csókolózás és simogatás) soha nem engedhető meg azok számára, akik erényesek akarnak maradni. „Azok közül a fiatalok közül, akik partikon vesznek részt, táncokra járnak, és együtt autóznak, több mint kilencven százalék ölelkezik és csókolózik” — mondja Lindsey bíró Denverből. Hosszú és bensőséges tapasztalata a fiatalsággal teljesen alkalmassá teszi őt arra, hogy erről beszéljen. „Az eredeti kilencven százalék ötven százaléka félúton lévő nemi intimitásokba bocsátkozik, amelyek egyaránt rombolják az egészséget és az erkölcsöt… az ölelkezéssel és csókolózással kezdők tizenöt-huszonöt százaléka végül elmegy a végsőkig” — folytatja a bíró.

„A kezdődő udvarlások második nagy veszélye az erkölcstelenség — szenvedélyes simogatás, csókolózás, autóban való félrevonulás szerelmesek útjain és hasonlók. Amikor a kíváncsiság erős a lélek bármely területén, kísérletek indulnak annak feloldására. A fiúk és lányok állandó, szoros együttléte az udvarlás idején, éppen akkor, amikor a nemi kíváncsiság a legerősebb, szükségszerűen bajba sodorja a kevésbé fegyelmezetteket.”

„Igaz, hogy nem minden csók vagy ölelés bűn azok között, akik együtt járnak. Ha nem hosszan tartó vagy szenvedélyes, és nem kíséri semmiféle szemérmetlenség, nem bűnös, de még akkor is erős hajlamot kelthet a rosszra, amelynek komolyan ellen kell állni. Amit „neckingnek”, „pettingnek” vagy „nyelves csóknak” stb. neveznek, tiltott, mert az ilyen viselkedés szorosan összefügg a tiltott gyönyör élvezetével, vagy elkerülhetetlenül ahhoz vezet.”

-Mi a helyzet a csókolózással? Megmagyarázná, miért olyan veszélyes mindez?

Egy asszony a következő cikket írta egy olyan témáról, amely a fiatal férfiakat éppúgy érdekli, mint a fiatal nőket, és annyira józan, világos és tanulságos, hogy széles körben terjesztésre érdemes:

„Sok levelet kapok fiatal lányoktól, akik tudni szeretnék, mit tegyenek a csókolózás ügyében. Azt mondják, gyakorlatilag az a helyzet, hogy ha nincs csók, nincs udvarló, mert azok a fiatalemberek, akik elviszik őket valahová, jóéjt-csókot követelnek udvariasságuk fejében, és ha ezt megtagadják, akkor valóban ,,jó éjszakát” — a szleng értelmében, mert többé nem látják ezeket a csókolózós ifjakat.”

„E lányok veleszületett szemérmessége és finomsága tiltakozik az ellen, hogy ajkukat olyan férfiaknak adják, akikhez még csak el sem jegyezték őket; olyan férfiaknak, akik még csak nem is tesznek úgy, mintha szerelmesek volnának beléjük.

Ez sérti azt az érzéküket, hogy mi helyes, ugyanakkor nem akarnak prűdnek vagy puritánnak látszani. Még kevésbé szeretnének fal mellé állított virágszálak lenni, akik kimaradnak minden szórakozásból és mulatságból, és azok közé a szerencsétlen hajadonok közé soroltatni, akik soha nem kapnak figyelmet a férfiaktól.”

„Így a lány belső, ösztönös igazságérzete és a célszerűség ismerete között őrlődik, és tudni akarja, mit tegyen, hogyan válaszoljon a férfi örök érvelésére, amikor rá akarja beszélni valamire, amiről ő maga is tudja, hogy nem kellene megtennie. Csókolni vagy nem csókolni — ez az a kérdés, amely gyötri.”

„Erre a problémára csak egyetlen választ lehet adni egy lánynak. Nem, nem és nem! A leány ajkának sértetlennek kell maradnia, és az első férficsók, amely rájuk nehezedik, a szeretet csókja legyen attól a férfitól, aki feleségül készüli őt venni. Hogy egy lány minden jöttmentnek odaadja ajkát, aki elviszi egy moziba vagy hazakíséri egy táncról, az elképzelhetetlen….”

„Kár, hogy a lányokat sohasem lehet ráébreszteni arra, hogy ami bennük a legvonzóbb és legelbűvölőbb, az az ártatlanság és tapasztalatlanság légköre, amely körülveszi őket. Lelkük fehérsége, érintetlen havas tisztasága a legfőbb bájuk, és soha nem követnek el végzetesebb hibát, mint amikor ezt eldobálják.”

„Ha a lányok elég bölcsek lennének ahhoz, hogy felismerjék, milyen ellenállhatatlan az elérhetőség, és milyen hatással van a férfi képzeletére a makulátlan tisztaság, minden férfit karnyújtásnyira tartanának legalább addig, amíg az nyíltan meg nem kéri a kezüket. Egy pillanatig sem tűrnék el az olcsó bizalmaskodást olyan férfiaktól, amely megfosztja őket frissességüktől, és olyan elhasznált emberi portékává teszi őket, amelyeket úgy tapogattak össze, mint az árleszállítási asztalon heverő árukat. A lányoknak soha nem szabad elfelejteniük, hogy a férfi kedvenc virága a szemérmesen meghúzódó ibolya, nem pedig a szemérmetlen napraforgó.”

,,A lány, akivel levelezem, azt mondja, nem tudja, hogyan válaszoljon a férfiaknak, amikor az csókot kívánnak, miközben azt mondják neki, hogy abban nincs semmi rossz, így érvei miatt úgy érzi, bolondnak látszik, mintha nagy ügyet csinálna a semmiségből.

Ám van egy válasz, amelyet minden lány adhat egy férfi csók iránti kérésére: megkérdezheti tőle, örülne-e annak, ha a saját húga minden férfit jóéjt-csókkal búcsúztatna, aki történetesen meglátogatja. Megkérdezheti, mit tanácsolna a húgának, ha az ő helyében volna.

És megkérdezheti, szeretné-e azt gondolni, hogy az a lány, akit majd egyszer feleségül vesz, száz férfit csókolt meg, akik csupán futó ismerősei voltak.”

„Az ilyen kérdések minden tisztességes férfit gyötrelembe sodornak. Egy férfi a saját húgának elég gyorsan megmondja, mit gondol erről, így ajka hideggé és merevvé válna kedvese ajkán, ha eszébe jutna, hogy annak puha, fiatal szája előtte már férfiak hosszú soráé volt. „A lányok sohasem tarthatják elég állandóan szem előtt azt a tényt, hogy nem minden férfi játszik tisztességesen a nőkkel, és hogy a férfiak nem mindig igazságosak vagy következetesek az ítéletükben. Egy férfi órákon, napokon és hónapokon át rábeszélhet egy lányt arra, hogy valami rosszat tegyen, és később megvesse őt azért, mert engedett neki. Leérvel minden ösztönt, aggályt és elvet, amely a csókolózás ellen szól, és abban a pillanatban, amikor a lány megteszi, a férfi elveszíti iránta tiszteletét, mint valami igazán finom és törékeny lény iránt….”

„A lányoknak arra is emlékezniük kell, hogy egy kézen viselt jegygyűrű többet ér egy kosárnyi udvarlónál a homályos távolban, és hogy

azok a lányok, akiknek a legtöbb kérőjük van, rendszerint a legkevesebb és legsilányabb férjpótlékhoz jutnak. A lány megfigyeli, hogy azok a lányok, akik viselkedésükben könnyelműek és fesztelenek, akik semmiféle tiszteletet nem követelnek a férfiaktól, és megengedik nekik a bizalmaskodást és a tolakodást, akik a férfiakkal együtt isznak és dohányoznak, pikáns történeteket hallgatnak és mesélnek, akik „jó fejek”

— ezek a lányok azok, akiket népszerűnek nevezünk, és akiket általában férfiak serege vesz körül. Különösen amíg fiatalok, csinosak és élettel teliek.”

„De amit a lány nem vesz észre, az az, hogy az ilyen típusú fiatal lány nagyon ritkán megy férjhez, és ha mégis, szinte kivétel nélkül egy mihaszna alakhoz megy, akit nem is érdemes felvenni a földről. A könnyelmű lány, a szemérem és finom női tartózkodás nélküli lány lehet az a fajta, akivel a férfiak szívesen játszanak, de nem az a nő, akit feleségül és gyermekeik anyjául akarnak.”

„Ezért lepődnek meg olyan gyakran a férfiak házasságain. Az olyan férfiak, akiket vidám csélcsapként ismertek, egyszer csak egy vasárnapi iskolai tanítónővel jelennek meg feleségként. Olyan férfiak, akik kóruslányok után futkostak, elmennek egy faluba, és olyan lányt vesznek feleségül, akinél soha nem látott fényesebb lámpát, mint egy petróleumlámpa. Nem azokat az ajkakat akarják, amelyekre ezer csók hullott. Azokat akarják, amelyeket még soha nem csókoltak meg.”

„És ne tévesszen meg benneteket, lányok, az a hiba, hogy azt higgyétek: ha egy férfi csókot kér tőletek, az annak bármiféle jele volna, hogy szerelmes belétek. A csók nem garanciája a szeretetnek. Júdás csókkal árulta el Urát, és minden fekete szívű áruló férfi, aki valaha is elárulta egy ártatlan és bizakodó fiatal lány hitét, ugyanígy kezdte ördögi munkáját — egy csókkal.”

„A kankalinokkal szegélyezett út, amely a romlásba vezet a nők számára, férficsókokkal van kikövezve. Olyasmire, amit pénzért sem tettek volna meg, amit semmilyen érvelés nem tudott volna kicsikarni belőlük, csókokkal vették rá őket. Mert nem puszta költői túlzás, amikor a költő arról beszél, hogy a nőket a csókok megrészegítik. Ez szó szerint igaz, és ezért nincs biztonságban az a lány, aki megengedi, hogy a férfiak csókolják.

Folytatása következik

Nihil Obstat:
Bernard O’Connor, egyházmegyei cenzor.
Imprimatur:
J. R. Knox, Melbourne érseke.
1968. március 20.

Fordította: Antonius