A pápa nem Istenre helyezi a hangsúlyt – lelkendezik Németh László és a Szemlélek

Az esztergomi érseki szék egyik legesélyesebb várományosával készített interjút a Szemlélek a pápa spanyolországi látogatásáról, amiben kifejti, hogy az Egyház lényegében nem más, mint egy liberális NGO és azonosak a céljai az antiklerikális szélsőbaloldali spanyol kormánnyal.

„Egyértelműen sikersztori ez a pápalátogatás, amelynek fénypontja szerintem a főváros parlamentjében mondott beszéde, amelyet bő hat percen át tartó taps és ováció jutalmazott.” – válaszolja az első kérdésre a délvidéki bíboros. Hiszen mi más lehetne egy pápalátogatás fénypontja? Esetleg a legszentebb áldozat bemutatása egy pontifikális szentmisén?

Korábban írtunk a szélsőbaloldali spanyol kormány egyházellenes lépéseiről, többek között arról, hogy a kormány évek óta támadja a Francisco Franco által létrehozott Elesettek Völgyét. A hősi temetőt, ahol több tízezer baloldali és jobboldali áldozata nyugszik a polgárháborúnak; a megbékélés jegyében hozta létre a Caudillo. A 150 méteres kereszt alatt elterülő völgyben egy bencés kolostor is található, melyet XII. Piusz alapított azzal a céllal, hogy az ottani bencések imádkozzanak Spanyolország békéjéért. Amellett, hogy az elmúlt években a spanyol kormány Franco és Jose Antonio Primo de Rivera holttestét is exhumáltatta kegyeletsértő módon, az egész temető deszakralizálását tűzte zászlajára, ugyanis a keresztet is le akarjak dönteni és a szerzeteseket is el kívánják űzni.

Hogy ez eddig nem történt meg, az a spanyol Egyház heves ellenállásának köszönhető. A temető átalakítására vonatkozó kormányzati tervezet bemutatásának időpontja is egybeesett a júniusi pápalátogatással.

Az ovációt kiváltó beszédben nem hangzott el tiltakozás a kormány ezen törekvései ellen, ahogy az egész országot átható erkölcstelenségről, homoszexuális propagandáról, élettársi kapcsolatokról, abortuszokról, a spanyol nép katolikus örökségének védelméről és az Egyház jogairól sem esett szó.

Máskülönben nem lelkendezhetne Németh László az interjúban, mondván: „Meggyőződésem, hogy különleges pillanatot él meg most Spanyolország, amikor az egyházi és közéleti gondolatok között számos hasonlóság fedezhető fel.” Felháborító mondat ez annak fényében, hogy a jelenlegi spanyol közélet szellemi örököse annak a spanyol baloldalnak – a polgárháborúban köztársaságiaknak nevezett félnek -, amely három év alatt több mint 10.000 egyházi személyt gyilkolt meg.

A nagy egyetértés elsődleges apropójaként a migránspolitikát jelöli meg, többek között azt a – Spanyolországban nagy megosztottságot és felháborodást keltő – kormányrendelkezést, miszerint a spanyol kormány több mint félmillió (!) illegális migránsnak adta meg a legális tartózkodási engedélyt, és telepítette le őket az országban.

A pápa migránsokról alkotott nézetei kapcsán hangzik el az a mondat, amellyel a Szemlélek reklámozta az interjút is (lásd a kiemelt képen), miszerint „XIV. Leó pápa nem a gazdasági vagy a politikai lehetőségekre helyezi a hangsúlyt, hanem az emberi méltóságot helyezi előtérbe„, majd pedig később kijelenti, hogy „a kereszténység erkölcsi iránytű, prófétai hang, amely képes megragadni minden embert, függetlenül kultúrától, vallástól, mert olyan értékekre helyezi a hangsúlyt, amelyek mindenki számára fontosak: emberi méltóság, szabadság, mások tiszteletben tartása, az élet örömének megmutatása. Ezek adnak igazán értelmet az életnek.„

Tehát Németh László szerint az Egyház önértelmezése 2026-ban az, hogy társadalmi lobbitevékenységet folytasson szekularizálva tanítását, egy általános vallástól független humanizmussá degradálva azt. Az emberek transzcendens célja és megtérésük már nem prioritás az Egyház számára, a lényeg, hogy boldogan élhessenek egy istentelen társadalomban.

Ennek a szekuláris humanizmusnak a nyomai XIV. Leó első enciklikájában is bőséggel felfedezhetőek, ahogy korábban megírtuk.

Kontrasztként álljon itt az Egyház céljának és mindenkori önmeghatározásának leirata, melyet Répászky József dogmatikája¹ kiválóan foglal össze:

„Krisztus azért alapította az Egyházat, hogy ez az ősi isteni alapítója küldetési művét folytassa az embereknél; Jézus Krisztus pedig nem más okból, hanem azért jelent meg a földön, hogy visszavezessen bennünket Istenhez, vele újra egyesítsen, mint végcélunkkal, s ki a mi üdvünk és egyedüli boldogságunk e múlandó életben és az örökkévalóságban. Az önvétke miatt Teremtőjétől elvált szellemerkölcsi teremtményt a mennyei Atyához visszavezetni, s módot nyitni arra, hogy az, a Megváltó érdemei által visszaszerzett kegyelemben részesülve, megszűnjék lenni a kárhozat fia, s hivatását teljesítve a mennyei dicsőségben örökké boldog legyen: ez volt Krisztus eljövetelének célja, mint az már az Ószövetségben is megjövendölve vala a Messiásról. Ezen nagy munka folytatására rendelte Ő az Egyházat, s ezen célra szükséges eszközökkel is ellátta azt.”

Caietanus

1. Répászky József: Általános dogmatika II. Kassa, 1879. 26-27. ↩︎