Küszöbön a kínai földalatti egyház kiközösítése?

Értesülések szerint a kínai földalatti egyház püspököket szentelt. A Szentszék a kínai kommunista állammal kötött megállapodása alapján ezeket a szenteléseket nem ismerheti el, így a szentelők és szenteltek az FSSPX-hez hasonló helyzetben találják magukat. Azonban ha a Szentszék mégis elismeri a szenteléseket, akkor azzal azt is elismeri, hogy a Ferenc pápa által megkötött, botrányos és önfeladó – és eddig foggal-körömmel védett és dícsért – megállapodás a kommunista Kínával hatalmas hiba és tévedés volt.

Anthony Clark, a kínai katolicizmus ismert kutatója egy meg nem nevezett kínai püspökkel folytatott beszélgetése alapján arról írt, hogy a földalatti kínai Egyházban az elmúlt időszakban titokban új püspököket szentelhettek fel – számolt be a Catholic Culture. Az értesülést természetesen kellő óvatossággal kell kezelni. Ha azonban igaznak bizonyul, a fejlemény nem csupán a kínai katolicizmus újabb válságát jelentené, hanem a Vatikán 2018 óta folytatott Kína-politikájának talán legsúlyosabb kudarcát is.

A névtelenséget kérő püspök szerint a kínai Egyház jelenleg rendkívüli helyzetben van. Az állami nyomás különösen azokra a papokra és püspökökre nehezedik, akik nem hajlandók csatlakozni az állam által ellenőrzött vallási struktúrákhoz. A forrás szerint az Egyház fennmaradásának biztosítása érdekében ezért új püspökök titkos felszentelésére kerülhetett sor.

Februárban már beszámoltunk róla, hogy a kínai hivatalos katolikus szervezetek jóváhagytak olyan állami rendelkezéseket, amelyek gyakorlatilag kizárják a lelkipásztori szolgálatból azokat a papokat és püspököket, akik nem regisztrálnak az állami szerveknél. A rendelkezések értelmében lelkipásztori szolgálatot lényegében csak az végezhet jogszerűen, aki elfogadja a kommunista állam felügyeletét. Ez közvetlenül a földalatti Egyházat sújtja, amelynek papjai éppen azért működnek illegalitásban, mert nem hajlandók Krisztus Egyházát a pártállam valláspolitikájának alárendelni.

Ez volt tehát az egyik oldalon a folyamat, vagyis a Rómához hű földalatti Egyház fokozatos állami ellehetetlenítése. A másik oldalon ezzel párhuzamosan folytatódott a Vatikán és Peking együttműködése a püspökkinevezések ügyében.

Júliusban újabb kínai püspököt szenteltek fel, Joseph Chang Yanfeng személyében. Ahogy írtuk, a Szentszék közlése szerint XIV. Leó pápa apostoli mandátumot adott a kinevezéshez, a kínai állami kommunikáció azonban erről hallgatott, és az eseményt lényegében saját egyházi és állami szervei által lebonyolított folyamatként mutatta be. Tehát már magának az apostoli mandátumnak a kérdésében eltérő kommunikáció alakult ki.

A mostani jelentés fényében azonban egy ennél is súlyosabb kérdés merül fel. Ha a kínai földalatti püspökök valóban új püspököket szenteltek, vajon erre a Szentszék tudtával és beleegyezésével került sor?

• Ha igen, az önmagában annak hallgatólagos elismerését jelentené, hogy a Pekinggel kötött megállapodás ellenére továbbra is szükség van egy, az állami struktúrától független püspöki hierarchiára. Ez pedig súlyosan megkérdőjelezné azt az állítást, hogy a 2018-ban megkötött titkos megállapodás valóban az Egyház egységét szolgálta.
• Ha viszont nem, akkor egészen más és rendkívül súlyos kánonjogi probléma áll előttünk, ugyanis akkor a Szentszéknek a kommunista egyházat kell védelmébe vegye – hiszen elismerte azt és a szerződés is kötelezi -, ami azt jelenti, hogy a földalatti Egyház a Szent X. Piusz Testvérülethez hasonló helyzetben találja magát. Aminek tudjuk, mi lett a vége a Vatikán részéről…

A kínai földalatti Egyház nem azért jött létre, mert hívei el akartak szakadni Rómától. Azért működött évtizedeken át illegalitásban, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy az Egyház püspökeinek és papjainak működését egy ateista kommunista állam ellenőrizze. Papok és püspökök vállaltak börtönt, házi őrizetet és folyamatos megfigyelést, mert nem akartak csatlakozni ahhoz az állami struktúrához, amelynek alapvető célja egy, a pártállamnak engedelmes „nemzeti egyház” létrehozása volt.

A kérdés súlyát tovább növeli, hogy a földalatti Egyház számára ez nem pusztán elméleti probléma. Egy püspök nélküli közösség hosszú távon képtelen biztosítani saját szentségi és hierarchikus folytonosságát. Ha az állam megakadályozza a püspöki kinevezéseket, a hivatalos struktúrához való csatlakozást pedig lelkiismereti okból lehetetlennek tartják, előbb-utóbb felmerül a kérdés, hogy hogyan maradhat fenn az Egyház?

A Vatikán–Kína megállapodás támogatói kezdettől azt hangsúlyozták, hogy a kompromisszum az Egyház egységét és a kínai katolikusok helyzetének javulását szolgálja. Az elmúlt évek eseményei azonban egyre nehezebben egyeztethetők össze ezzel az optimista értékeléssel. A földalatti Egyház üldözése nem szűnt meg, sőt, a februári fejlemények azt mutatták, hogy az állam immár a hivatalos egyházi struktúrák közreműködésével is igyekszik ellehetetleníteni azokat a papokat, akik nem hajlandók politikai ellenőrzés alá helyezni szolgálatukat.

Most azonban elképzelhetővé vált egy groteszk fordulat. Miközben az állam által kiválasztott püspökök a Vatikán jóváhagyásával foglalhatják el hivatalukat, és miközben a földalatti klérust az állam egyre inkább kiszorítja a nyilvános lelkipásztori tevékenységből, éppen a Rómához mindeddig hűséges földalatti püspökök kerülhetnek kiközösítés veszélyébe, – melyet a Vatikán a kommunista egyház javára tenne meg -, ha közösségeik fennmaradása érdekében saját utódlásukat próbálták biztosítani.

Caietanus