Újra megjelent magyarul Aquinói Szent Tamás klasszikusa

A sokak által keresett – és antikváriumokban irreális összegekért fellelhető – „A fejedelmek kormányzásáról” című munka a nagy érdeklődésre tekintettel második kiadásban is megjelent. Míg a legtöbb közéleti mű a hatalom technikájáról, az érdekek egyensúlyáról vagy a társadalmi folyamatok menedzseléséről beszél, Aquinói Szent Tamás egészen más horizontra emeli a kérdést. Mi a hatalom célja Isten rendjében? Mi a fejedelem kötelessége a lelkek üdvössége felé? És hogyan kell a keresztény társadalomnak viszonyulnia azokhoz, akik nem osztoznak Krisztus igazságában?

2016-ban jelent meg először az Attraktor kiadásában, és Tudós-Takács János fordításában Aquinói Szent Tamás egyik legfontosabb munkája, A fejedelmek kormányzásáról, kiegészülve A zsidók kormányzásáról című művével. Az évek során ritkasággá váló könyv idén újabb kiadást élt meg.

Aquinói Szent Tamás gondolkodásának egyik legfontosabb sajátossága, hogy számára a politika nem autonóm szféra. A közösség vezetése nem önmagáért való mesterség, hanem szolgálat. A fejedelem feladata nem csupán a béke fenntartása vagy a gazdaság gyarapítása, hanem az, hogy a közösséget az erényes élet feltételeihez segítse. A jó uralkodó ezért nem egyszerűen hatékony adminisztrátor, hanem a közjó őre.

Szent Tamás meglepő világossággal beszél arról, hogy minden politikai rend végső mércéje az ember természetes és természetfölötti célja. Az állam nem abszolútum, hiszen nem helyettesítheti az Egyházat, nem alkothat önkényesen erkölcsöt, és nem formálhatja át tetszése szerint az ember természetét. A politikai hatalom legitimációja abból fakad, hogy összhangban áll a természet törvényével és Isten rendjével.

E ponton válik különösen aktuálissá a mű. A modern Európa éppen azt a metafizikai alapot veszítette el, amelyet Tamás még magától értetődőnek tekintett. Ma a közjó helyét egyre inkább az egyéni vágyak összehangolása veszi át, míg az igazság helyét a konszenzus.

Kiegészülve A zsidók kormányzásáról című művel, világosan megmutatja, hogy a keresztény civilizáció önmagát mindig igazságközpontú társadalomnak tekintette. Az állam nem semleges tér volt, hanem olyan közösség, amelynek identitását a hit határozta meg. Tamás ugyanakkor hangsúlyozza a jogszerűség és a mérték fontosságát is; gondolkodását nem indulati hevület, hanem a rend és igazság keresése jellemzi.

A mai olvasó számára talán éppen az a „legegzotikusabb” a műben, hogy belépést kínál egy olyan világba, ahol még természetes volt, hogy a politika alá van rendelve az objektív erkölcsi rendnek. Az alapelvek – a közjó elsőbbsége, az erkölcsi törvény objektivitása, a hatalom szolgálat-jellege – ma talán fontosabbak, mint valaha.

A hagyományhű katolikus olvasó számára ez nem pusztán intellektuális élmény, hanem lelki és kulturális kapcsolódás is ahhoz az európai katolikus örökséghez, amelyből civilizációnk megszületett.

Miközben a modern világ egyre inkább technokrata és gyökértelen politikai modellek között hányódik, Aquinói Szent Tamás ismét emlékeztet arra, hogy a társadalom végső kérdése nem gazdasági vagy adminisztratív természetű. A kérdés mindig ugyanaz, vagyis hogy mi az ember célja, és milyen rend segíti őt az igaz jó felé?

Ezért fontos ez az új magyar nyelvű kiadás, hiszen visszavezeti az olvasót a keresztény politikai gondolkodás forrásaihoz. És aki ezeket a forrásokat újra felfedezi, az könnyebben felismeri a jelenkor válságának valódi természetét is, a rend elvesztését, amely csak akkor állítható helyre, ha a társadalom ismét a katolikus igazságra épül.

Caietanus