A Zsuffa-botrány margójára: Sikertelenül panaszolták be portálunkat a médiahatóságnál
A Zsuffa Tünde-botrány kirobbantása után nem sokkal – állampolgári bejelentés alapján – kirekesztés és gyűlöletkeltés miatt kértek hatósági ellenőrzést portálunkra. Alábbi írásunkban ezt, valamint a Zsuffa-ügy kifutását értékeljük.
A Zsuffa-ügy értékelése
Április 28-án írtuk meg cikkünket, miszerint A főegyházmegye sajtószóvivője Hodásszal, Tóta W-vel és Lukácsival ünnepelte a választás eredményét.
A történtek széles körben felháborodást keltettek, ám az Egyház szempontjából fontos ügy hamar politikai színezetet kapott. A Tisza-Fidesz szembenállássá alakuló ügy kapcsán csak a lényeg sikkadt el, melyet cikkünkben így fogalmaztunk meg – és amely kapcsán a mai napig nem történt érdemi megszólalás:
„Felmerül a kérdés, hogy akik Zsuffa Tündét kinevezték a pozíciójára – vagyis hogy vezesse a főegyházmegye kommunikációját -, tudtak-e a viselt dolgairól, nevezetesen, hogy milyen emberekkel közösködik; illetve most, hogy ez napvilágra került, elbocsátják-e állásából az arra méltatlanná vált személyt. Ugyanis elfogadhatatlan, hogy olyan emberek vezessék az Egyház kommunikációját, akik annak ellenségeivel állnak bizalmas viszonyban.„
Elsőként a Magyar Jelen szemlézte cikkünket, amely portál a felvetésünk alapján sajtómegkereséssel fordult a főegyházmegyéhez, ám választ azóta sem kaptak. Később a Mandiner – a sajtóetikára fittyet hányva, portálunk említése nélkül – szemlézte a hírt, majd később a Magyar Nemzet és egyéb, a korábbi kormányhoz köthető portálok is leközölték a történteket.
Zsuffa Tünde mellett kiálltak a vele egy képen szereplők, amely éppenséggel nem a tőlük való elhatárolódás narratíváját erősíti, amelyre kísérletet tett Zsuffa, mondván, rövid ideig volt ott, és sajtószóvivői minőségében neki munkaköri kötelessége egy ilyen meghívásnak eleget tenni.
Később mindenféle személye ellen szerveződő, NER-es hátterű összeesküvésről és lejáratásról beszélt, majd beígért egy nagy leleplező vallomást is, amire azóta is várunk.
A Zsuffa-megnyilatkozások kakofóniájának harmadik eleme pedig a perrel való fenyegetőzés, illetve jogi lépések belengetése volt.
A belengetett – és nyilvánvalóan tyúkpernek ígérkező – lépésekről azóta sem adott hír a sajtószóvivő asszony, ám a médiahatóság oldalán kiszúrtunk egy bejegyzést, mely alapján – nem sokkal a botrány kirobbantása után, május 5-én – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság rövid úton napirendre tűzött, majd ejtett egy portálunk ellen tett bejelentést.
A nyilvánosan elérhető információknál többet nem tudunk, ugyanis semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk. A bejelentésről is a közlemény melletti kulcsszavakból tudhatunk meg valamit, amelyek a „hatósági ellenőrzés”, „jogsértő internetes tartalmak”, „gyűlöletkeltés, kirekesztés”, „állampolgári bejelentés”.
Egy dühös zsidó állhat a háttérben?
A médiavisszhang egyik legmulatságosabb epizódja a Magyar Nemzet vs. Neokohn csörte volt, mely apropója az volt, hogy az írásunkat szemléző Magyar Nemzet, átemelve szóhasználatunkat „szélsőséges cionistának” nevezte a szélsőséges cionista és balliberális Radnóti rabbit.
A Neokohn – noha a Magyar Nemzet fegyvertársa volt az előző kormány alatt – nekitámadt korábbi szövetségesének, kifogásolva a „szélsőséges conista” jelzőt. Mint írásukban fogalmaznak, sokat polemizáltak a balliberális rabbival annak politikai nézetei miatt, de hogy a szélsőséges cionizmusa miatt vonják kérdőre, az azért mégiscsak vörös vonal.
És itt jön újra képbe a mi portálunk, ugyanis a Neokohn cikke így zárul: „Egy országos elérésű, magát konzervatívnak mondó lap részéről továbbá az is nehezen érthető, hogy miért hivatkozik olyan forrásokra, mint az Ostiarius, amely nemrég még „A zsidóság istenkáromló vallás” címmel is közölt írást.„
Így az is felmerül, hogy egy önérzetes ügybuzgó zsidó állampolgár Répászky József 1878-as dogmatikájában antiszemita izgatást szimatolva kezdeményezte az eljárást (gondolom, ugyanezen szerző, ugyanezen művének következő fejezetét, az Iszlám istenkáromló vallás-t már nem kifogásolta a Neokohn.)
Caietanus
