Érkeznek a nyílt levelek a Piusz Testvérület püspökszentelése előtti utolsó rendkívüli bíborosi konzisztóriumra

A június 26-27-e között ülésező rendkívüli konzisztórium előtt a korábbi vatikáni tanácsadó, Nicola Bux atya fordult nyílt levélben – melyet teljes terjedelmében közlünk – Leó pápához, melyben az SSPX-szel való ellenséges magatartás beszüntetését, a hagyományos rítus széleskörű engedélyezését, a dubiák megválaszolását és a német Szinodális Út határozott elítélését kéri. Szintén aznap tette közzé a Piusz Testvérület is nyílt levelét, amelyhez mellékeltek egy, a korábbinál jóval részletesebb hitvallást, amely 154 pontba szedve kívánja „felvilágosítani a lelkeket a modern tévedésekkel szemben”.

„Most, hogy már tapasztalatot szereztünk az Egyházon kívüli személyekkel és csoportokkal folytatott párbeszédben, vajon nem kellene-e ugyanígy, sőt mindenekelőtt a saját sorainkon belül is párbeszédet folytatnunk, mindent megtéve annak érdekében, hogy egyetlen olyan testvér se vesszen el, akit az Úr ránk bízott?„

Nicola Bux atya, a bari egyházmegye papja, valamint a Hittani Dikasztérium és a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának egykori konzultora a Piusz Testvérülettel való méltányos bánásmód mellett további három kulcsfontosságú lépésre kéri XIV. Leó pápát:

• biztosítsa a hagyományos liturgiához való szélesebb hozzáférést a Summorum Pontificum alapján, amelyet Ferenc pápa 2021-ben hatályon kívül helyezett;
• biztosítsa, hogy a német „Szinodális Út” ne dönthessen hitbeli, erkölcsi és szentségi kérdésekben;
• valamint adjon választ azokra a dubiákra (hivatalos tisztázó kérdésekre), amelyeket bíborosok nyújtottak be Ferenc pápa pontifikátusa alatt, de amelyekre Ferenc vagy nem válaszolt, vagy – a bíborosok szerint – nem kielégítően válaszolt.

„A hónap végére tervezett konzisztórium előestéjén, valamint alig néhány nappal az Ecône-ban július 1-jére tervezett püspökszentelések előtt úgy véljük, elérkezett az idő arra, hogy a Szent X. Piusz Papi Testvérület teljes és maradéktalan katolikus hitvallást tegyen, amelyet Őszentsége és valamennyi bíboros kezébe kívánunk helyezni.”

– kezdi levelét a Szent X. Piusz Papi Testvérület, remélve – „hogy ez a hittani szöveg egy napon őszinte megbeszélés alapjául szolgálhat a Szentszékkel, békés, testvéri és szeretetteljes szellemben. Az a szöveg, amelyet most Önök elé terjesztünk, nem egy nosztalgiázó csoport terméketlen litániája, hanem hitünk szükséges, békés, ugyanakkor határozott kifejezése.”

A mellékelt 28 oldalas dokumentum egy sokkal alaposabb és részletesebb kibontása a korábban küldött hitvallásnak. A 154 pontba szedett dokumentum hitet tesz mindazon mindenkor vallott katolikus igazságok mellett, amelyek az utóbbi több mint fél évszázad alatt elhalványodni látszanak.

Peter Kwasniewski, a neves hagyományhű professzor és publicista így kommentálta a dokumentumot:

„Ez egy jól megfogalmazott, átfogó, kifinomult és pontos hitvallási kiáltvány – teljes mértékben katolikus, minden porcikájában. Felveti a kérdést: az Egyház jelenlegi hierarchái közül hányan tudnák jó lelkiismerettel magukévá tenni ezt a hitvallást?”

– írja Facebook bejegyzésében Kwasniewski.

Mintha a Társaság azt mondaná a Vatikánnak: „Íme, miben hiszünk részletesen. Mondják el, hol hibáztunk, vagy miért nem elegendő ez az alap az együttműködéshez. […] Különösen figyelemre méltó, hogy a II. Vatikáni Zsinatot nem támadják közvetlenül; szerényebben ezt mondják: „Elismerem különösen, hogy a modern tévedések szörnyű fenyegetést jelentenek az egész katolikus rendre, és hogy a II. Vatikáni Zsinat és a zsinat utáni reformok hatására beszivárogtak az Egyház életébe, ami rendkívül súlyos válságot idézett elő.”

Caietanus

Nicola Bux nyílt levele

Legáldottabb Szentatya!

Mély és gyermeki odaadás érzéseivel merészelem Önnek intézni ezt a szívből jövő kérést, miután előbb megadatott számomra a kegyelem, hogy Joseph Ratzinger bíborossal, majd Őszentsége XVI. Benedek pápával együttműködhessek, az elmúlt tizenhárom évet pedig imádságban, önfeláldozásban és az Egyház egységéért végzett diszkrét, de állandó munkában tölthettem.

Az Egyház Isten és az emberiség közötti híd, amelynek a pápa a pontifexe; sőt azonos azzal a békével, amelyet Krisztus határául szabott neki: az Egyház építése nem más, mint a béke építése; a kettő szétválasztása az Evangélium küldetésének aláásását jelenti. Ezért könyörgöm Őszentségének, hogy folytassa ezt az „egyetlen” irányt, hogy az igazságban – és csakis az igazságban – oldja meg az egyházi testet átszövő számos „polarizációt”. Most, hogy tapasztalatot szereztünk az Egyházon kívüli személyekkel és csoportokkal folytatott párbeszédben, vajon nem kellene-e ugyanígy, sőt mindenekelőtt a saját sorainkon belül is párbeszédet folytatnunk, mindent megtéve annak érdekében, hogy egyetlen olyan testvér se vesszen el, akit az Úr ránk bízott?

Különösen a Szent X. Piusz Papi Testvérület által bejelentett súlyos lépésre utalva kérem Önt, hogy vizsgálja felül azt a „hidat”, amelyet XVI. Benedek a Summorum Pontificum motu proprióval, és következésképpen a kiközösítés feloldásával épített. Tekintettel arra a valóságra, hogy számos püspök kiegyensúlyozott módon liturgikus harmóniát valósított meg saját egyházmegyéjében, Őszentsége példát mutathatna: azáltal, hogy az egész Egyház számára lehetővé teszi az új rítus mellett az ősi római rítus ünneplését, miközben megerősíti a liturgikus reform érvényességét és a II. Vatikáni Zsinat – valamint minden más egyetemes zsinat – sérthetetlenségét.

Ami pedig a német szinodálius utat illeti, könyörgöm a Szentatyának, hogy tegye világossá: a „szinodális út” nem dönthet hitbeli, erkölcsi és szentségi gyakorlatot érintő kérdésekben, és hogy a lelkipásztori gondoskodás nem választható el ezektől; ellenkező esetben az úgynevezett „kísérés” soha nem vezet el a szükséges megtéréshez: hiszen a bűnöst valójában nem vezetik el a bűntől, hanem éppen ellenkezőleg, annak megerősítése és akár intézményes elismerése felé terelik. Őszentsége már kijelentette, hogy bizonyos megosztó kérdések „nem képezhetik egy részegyház tanácskozásának vagy döntésének tárgyát”, de bizonyára tudatában van annak, hogy ez a súlyos törés más püspöki konferenciákra is átterjedhet. Az Egyház csak akkor befogadó, ha azok, akik be akarnak lépni, részesülnek a szentségi beavatásban, és azok, akik vissza akarnak térni, végigjárják a bűnbánati utat.

Őszentsége, végül könyörgöm Önnek, hogy távolítson el egy másik akadályt is az igazság és a közösség útjából, nevezetesen a bíborosok dubiáira adott válasz hiányát vagy elégtelenségét a legutóbbi szinódusok hittani és lelkipásztori kérdéseivel kapcsolatban. A világ számos hívője várja ezt a választ, de nem interjú formájában – mert az interjúk a pápa szavait és tanítóhivatalát csupán egy véleménnyé redukálják a sok közül –, hanem azzal azonos vagy annál nagyobb tekintélyű dokumentum formájában.

A híveknek megerősítésre van szükségük a hit igazságában, szilárdságában és lényegi változhatatlanságában, mert a Szentlélek nem tagadhatja meg azt, amit az Egyház kétezer éves történelme során sugalmazott. A híveknek újra fel kell fedezniük Szent Iréneusszal együtt, hogy Krisztus önmagát adva hozta el mindazt, ami új, és hogy nincs más új dolog, amit várnunk kellene, mint Krisztus Evangéliumának örök hirdetését.

A híveknek képesnek kell lenniük arra, hogy Péter utódától, több mint egy évtizednyi zűrzavar után, azt hallják: a Szentlélek valóban mindent újjá tesz, de abban az értelemben, hogy mindent végső (novus) beteljesedéséhez vezet, összhangban – és nem ellentétben – azzal, amit eddig sugalmazott.

A péteri szolgálat nélkülözhetetlen előjogánál fogva könyörgöm Őszentségének, hogy világosan mondja ki, mi az igazság és mi a tévedés: az egész Egyháznak így kell igazodnia az Ön szavához. Ön helyesen mondta, hogy Krisztus követése megtérést kíván, és hogy „olyan utakat kell keresnünk, amelyek révén egységünket Jézus Krisztusra és arra építjük, amit Jézus Krisztus tanít”. Most, Őszentsége, az egyetlen út, amelyet ennek megvalósítására ismerünk, pontosan és kizárólag az igazság melletti kitartás. Kérem, cselekedjen gyorsan, Szentatya, könyörgöm Önnek. Ne engedjük, hogy a lappangó szakadás helyrehozhatatlanná váljon.

Imádkozunk Önért, Őszentsége, abban a szilárd reményben, hogy a konzisztóriumon kezdeményezni és vezetni fog egy gyümölcsöző vitát ezekről a sürgető kérdésekről.

In Domino Jesu,
Nicola Bux atya
2026.június 24.
Keresztelő Szent János születésének ünnepén

Fordította: Antonius