Schneider püspök nyilvánosan bírálta Fernandez SSPX-el kapcsolatos álláspontját
Athanasius Schneider püspök élesen bírálta Ferández bíboros azon kijelentését, miszerint a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai „nem módosíthatók”. Ez a nyilatkozat központi szerepet játszik most a Szent X. Piusz Papi Testvérület és a Szentszéki Hivatal közötti tárgyalások feszültségében.
A püspök hangsúlyozta: a kinyilatkoztatás forrásai – a Szentírás és az Egyház által dogmaként meghatározott tanítások – valóban sérthetetlenek, ám a zsinati dokumentumok jelentős része nem dogmatikus, hanem lelkipásztori jellegű szöveg, ezért nem bír ugyanazzal a kötelező érvénnyel.
Schneider rámutatott, hogy maga a zsinat is tudatosan kerülte az új dogmák meghirdetését. A történelmi forrásokra hivatkozva felidézte XXIII. János megnyitó beszédét, amelyben a zsinatot elsősorban „pasztorális” gyűlésként határozta meg, valamint VI. Pál későbbi megerősítését, miszerint a tanítóhivatali megnyilatkozások súlya eltérő lehet attól függően, hogy dogmatikus vagy inkább iránymutató jellegűek.
Ebből következően – állítja Schneider – a zsinati szövegek nem abszolút értelemben változhatatlanok, hanem olyan megfogalmazások, amelyek történelmi környezetben születtek, és ezért magyarázatra, pontosításra vagy akár korrekcióra is szorulhatnak, ha félreértésekhez vezetnek.
A püspök külön kiemelte: a katolikus hit lényegi tartalma nem fejlődhet úgy, hogy ellentmondjon önmagának. A fejlődés csak az igazság mélyebb megértését jelentheti, nem pedig annak megváltoztatását.
Éppen ezért problematikus szerinte, ha valaki a zsinati dokumentumokat úgy kezeli, mintha azok minden tekintetben azonos rangúak lennének az évszázadok során meghatározott dogmákkal. A pasztorális nyelvezet célja az volt, hogy a modern ember számára érthetőbb formában közvetítse a hitet, ám ez nem jelenti azt, hogy egyes kifejezések ne szorulhatnának pontosításra, különösen olyan kényes területeken, mint a vallásszabadság, az ökumenizmus vagy az Egyház és a világ viszonya.
Schneider érvelése szerint a történelem maga is azt bizonyítja, hogy egyes egyházi megfogalmazások idővel módosultak vagy finomodtak, miközben a hit lényege változatlan maradt. Példaként említi, hogy korábbi zsinatok bizonyos fegyelmi vagy gyakorlati rendelkezései ma már nem alkalmazhatók ugyanabban a formában, noha a mögöttük álló tanbeli alap nem veszett el. Felhozta a 1215-ös IV. Lateráni Zsinat egyes rendelkezéseinek történelmi módosíthatóságát, amelyek ma már elutasításra kerülnének. Ezzel azt kívánja hangsúlyozni: nem a zsinat egészének elutasításáról van szó, hanem annak helyes értelmezéséről a teljes egyházi hagyomány fényében.
A vita gyakorlati következményekkel is jár, különösen a hagyományhű közösségek és a Szentszék kapcsolatát illetően. Schneider püspök szerint a teológiai tisztázásnak az egységet kell szolgálnia, nem pedig újabb megosztottságot.
Úgy véli, hogy az Egyházban csak akkor lehet valódi párbeszéd, ha minden fél elismeri: nem minden hivatalos szöveg rendelkezik azonos tanítóhivatali súllyal.
Ez nem gyengíti, hanem éppen erősíti a hitet, mert segít világosan megkülönböztetni az örök igazságokat az adott korhoz kötött megfogalmazásoktól.
Schneider megszólalása így nem pusztán személyes vélemény, hanem komoly figyelmeztetés: a zsinat értelmezését nem lehet elszakítani az Egyház kétezer éves tanítóhivatalától. A hagyomány nem akadálya a megújulásnak, hanem annak biztos alapja.
Ha a zsinati szövegeket önmagukban, a korábbi tanítástól függetlenül olvassuk, könnyen olyan következtetésekre juthatunk, amelyek megbontják a hit egységét. Schneider szerint éppen ezért szükséges ma újra hangsúlyozni: a dogma nem változik, a pasztorális megfogalmazás viszont tisztulhat, hogy mindig egyértelműen Krisztus igazságát közvetítse a hívek felé.
A jelenlegi SSPX-tárgyalásokkal kapcsolatban így fogalmazott: „Ezt a kérdést most nem tudjuk megoldani. Ehhez nincs elég idő.” Ehelyett azt javasolta, hogy Róma először egyfajta beilleszkedési keretet biztosítson számukra: „Hozzuk be őket. Adjunk nekik egy minimális egyházi integrációt. Az Egyház tágas. És képes megoldásokat találni.”
A The Catholic Herald nyomán
Caietanus