Roche bíboros: XIV. Leó nem fogja megváltoztatni a Traditionis Custodes rendelkezéseit

Az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Dikasztérium prefektusa egy szerdán megjelent interjúban jelentette ki, hogy nem fog sor kerülni a régi rítusú misék korlátozásának enyhítésére. És emellett egy sor botrányos kijelentést is tett.

A The Tablet nevű katolikus lapnak nyilatkozott Arthur Roche, az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Dikasztérium prefektusa, akit Ferenc pápa nevezett ki 2021-ben az addig Robert Sarah vezetése alatt álló hivatal élére. Roche kinevezése után két hónappal látott napvilágot a Traditiones Custodes.

A motu proprio kapcsán érkezett kérdésekre (dubia) adott választ (responsa) – amely még tovább szigorította a rendelkezést – Arthur Roche fogalmazta meg, 6 hónappal a hivatalba lépését követően.

Mint megírtuk, az év elején Rómában tartott bíborosi konzisztórium egyik tervezett témája a liturgia volt, ám sokak csalódására az utolsó percekben eltávolították a kérdést a programból. A tanácskozást megelőző napokban Roche a bíborostársainak a hagyományos liturgiáról és a Traditiones Custodes-ről egy „irányba állító” jelentést készített.

Roche a dokumentumban megállapítja, hogy nem lehetséges egyszerre elfogadni a zsinatot, de elutasítani annak liturgikus reformját, így végső soron a szinodális kiteljesedéshez szükséges a régi rítus elfojtása. Egybecseng ez Leó pápa hirhedtté vált „tovább kell haladnunk” nyilatkozatával.

Jelen interjúban pedig kijelenti, hogy:
1. a régi rítus az Egyház egysége ellen vét, így korlátozni kell,
2. ugyanakkor nem érti, miért érzik üldözve magukat a hagyományhű hívek,
3. majd az Egyház jelen irányvonaláshoz képest „hamis hangokat játszó disszonáns zenekarnak” bélyegzi őket,
4. kijelenti, hogy „A Szentírásnak az a gazdag tárháza, amely ma a szentmise és a szentségek ünneplése során a hívek elé tárul, korábban nem állt ilyen módon rendelkezésünkre, ma viszont igen„,
5. tulajdonképpen minden megkeresztelt ember is pap.

Ízlelgessük kicsit a hallottakat… És ezek az önmaguknak is ellentmondó gondolatok nem 20-30 bekezdésnyire állnak egymástól, hanem 1-1 mondatra (lásd a cikk végén az interjú vonatkozó részletének fordítását).

Az 5. pontként megfogalmazott roppant veszélyes és egyre elterjedtebb eretnek nézettel a tegnapi cikkünk is foglalkozott, így ezúton is köszönet Roche bíborosnak, hogy demonstrálta mindazt, amire figyelmeztettük az olvasóinkat.

Roche jelen nyilatkozatának egyértelmű vesztesei mindazok az esztétikai katolikusok, akik a régi rítust preferálják ugyan, de a posztzsinati irányvonalhoz kívánnak hűek lenni, így többek között a modernizmus helyett a valóban hagyományhű Piusz Testvérületet támadják nemtelen módon – amely Testvérület nélkül már nem is létezne hagyományos liturgia.

Ezzel pedig Roche a Szász Péter által leírt jelenséget – és komoly felhördülést kiváltó folyamodványát – igazolta ugyancsak.

Caietanus

Az interjú vonatkozó bekezdései

Megígértem a bíborosnak, hogy a beszélgetésünk során nem fogunk végig a liturgia kényes kérdésein rágódni. De teljesen elkerülni mégsem tudjuk őket. Vajon XIV. Leó pápa számára is olyan fontos lesz a trienti szentmise korlátozása, mint Ferenc pápa számára volt?

– Nos, először is hadd mondjam el, hogy ez egy rendkívül összetett kérdéskör. Ugyanakkor nagyon fontos is, mert az Eucharisztia az egység szentsége: az a hely, ahol mindannyiunknak együtt kellene tudnunk ünnepelni a szentmisét. Ha pedig ez megoszt bennünket, akkor valami nagyon nincs rendben. De nem, XIV. Leó pápa nem fogja megváltoztatni a Traditionis Custodes rendelkezéseit, és nem fog visszatérni a Summorum Pontificum szabályozásához.

Érdekes jelenség: amikor olyan csoportokkal találkozom, amelyek a korábbi liturgiát szeretnék, mindig azt kérdezem tőlük: „Nos, a Szentatya megadta önöknek ezt a lehetőséget, akkor mi a probléma?” Erre nem tudnak válaszolni. Aztán elmennek, és azt mondják: „Még mindig üldöznek bennünket.” De milyen értelemben üldözik őket? Miért játssza még mindig ugyanazt a hamis hangot a zenekar, amely disszonánsan szól az Egyház életéhez képest?

Ha tehát én egy idős hölgy lennék, aki a trienti szentmisén nőtt fel, akkor Roche bíboros azt mondaná nekem, hogy az a mód, ahogyan gyermekkoromban megéltem a hitemet, helytelen volt?

– Nem. A II. Vatikáni Zsinat azt mondta ki, hogy az Egyháznak missziósabbnak kell lennie, mint korábban volt. Ahhoz pedig, hogy a híveket felkészítse erre a küldetésre, az Egyház életének központja, az Eucharisztia, más módon kell hogy táplálja őket. A Szentírásnak az a gazdag tárháza, amely ma a szentmise és a szentségek ünneplése során a hívek elé tárul, korábban nem állt ilyen módon rendelkezésünkre, ma viszont igen.

És míg a trienti szentmisében a hangsúly azon van, hogy a pap a hívek nevében cselekszik, valójában a szentmise ünneplésekor – mivel a megkereszteltek papi nép – ők maguk is együtt ünnepelnek a pappal.