FRISS: Nyilvános levelet intézett az FSSPX Fernandez bíboroshoz

Davide Pagliarani atya, az FSSPX generálisa nyilvános levelet intézett Cardinal Víctor Manuel Fernándeznek, a Hittani Dikasztérium prefektusának, miután február 12-én személyesen találkoztak Rómában.

A találkozót követően a Szentszék nyilvánosságra hozta javaslatát, mely szerint teológiai párbeszédet kellene kezdeni a FSSPX-szel az egység helyreállítása érdekében. E párbeszéd feltételeként a Szentszék kérte a FSSPX által július 1-re tervezett püspöki szentelések felfüggesztését.

A válaszlevél tartalma

Pagliarani atya köszönetet mondott a találkozóért, és értékelte a Szentszék párbeszédre való nyitottságát. Ugyanakkor kijelentette, hogy nem fogadhatja el a jelenlegi feltételeket, mivel nem szolgálják a valódi teológiai és hitbeli megbeszélést.

A levél hangsúlyozza, hogy a FSSPX és a Szentszék között alapvető nézetkülönbségek vannak a II. Vatikáni Zsinat értelmezésével és egyes, utána következő tanításokkal kapcsolatban. Pagliarani atya szerint ezek a különbségek nem pusztán véleményeltérések, hanem lelkiismereti kérdések, amelyek nem oldhatók fel egy ilyen párbeszéd keretében.

Szintén rányomja a párbeszédre a bélyegét, hogy a „kínyújtott kéz” mellett egy „ütésre emelt” kéz is van, annak okán, hogy egyből a kiközösítéssel való fenyegetéshez nyúlt Fernandez. Pagliarani úgy fogalmaz, ez a nyomásgyakorlás nem segíti elő a békés, testvéri párbeszédet.

Emellett felvetette: bár 2019-ben már javasolta a megbeszélést, akkor nem kapott valós érdeklődést.

A levél hangsúlyozza a FSSPX lelki küldetését és azt a meggyőződést, hogy a katolikus egyházhoz tartozva a Testvérület szolgálatot teljesít a hívek szüksége szerint. Pagliarani atya kifejezte békevágyát és továbbra is a lelkek javát szem előtt tartó hozzáállását.

A levél végén az atya hangsúlyozza, hogy a Szent X. Piusz Papi Testvérület tényszerűen létező valóság, amelynek működését a pápák az idők során elismerték azzal, hogy látták és értékelték a hívek javára végzett munkáját. Ez az oka annak is, hogy most egyáltalán párbeszéd zajlik.

A Testvérület nem kiváltságokat és nem is kánoni rendezést kér – mivel a tanbeli különbségek miatt ez jelenleg nem reális –, hanem csupán azt, hogy továbbra is elláthassa a rábízott lelkeket a szentségekkel. Pagliarani atya szerint a szentségekhez való hozzáférés sürgető és létfontosságú kérdés a Hagyomány fennmaradása szempontjából, és a Testvérület nem hagyhatja magukra a híveket. Úgy véli, mindkét fél egyetérthet abban, hogy nem kívánják újra felszakítani a sebeket, ezért a jelen helyzetben az egyetlen járható út a szeretet gyakorlása.

Végül arra hivatkozik, hogy az elmúlt években – különösen Ferenc pápa tanításaiban – gyakran hangsúlyozták a meghallgatás, a megértés és a rugalmas, lelkipásztori jogalkalmazás fontosságát. A Testvérület most sem önmagáért kéri ezt, hanem a rábízott lelkekért, akiket a római egyház valódi gyermekeivé kíván nevelni. A július 1-ig hátralévő időt imádságos időszaknak tekinti, amikor különleges kegyelmet és a Szentszék részéről megértést kér, levelét pedig tiszteletteljes, imádságos hangon zárja.

Caietanus