Tóth Tihamér: „Ha nem pünkösdi láng jön közénk az égből, majd pusztító láng jön a pokolból”

Alább a híres veszprémi püspök írását közöljük, melyben a Szentlélekről elmélkedik olyan gondolatok mentén, mint „a Szentlélek adja az embernek a metafizikai indítást; az igazi értékek felismerésére tanít; hogyan eszközli a Szentlélek ma az emberek újjászületését; Szentlélek nélkül nem maradhat meg a társadalom erkölcsi élete.„

A) Hitünket tehát a Szentléleknek köszönhetjük. Azt, hogy a földön túlra is tudunk nézni; azt, hogy az anyagi világ fölé is tudunk emelkedni. Másképp ezt úgy fejezném ki, hogy a Szentlélek adja az embernek a metafizikai indítást. Kitágítja horizontunkat, az örök halmok felé fordítja tekintetünket. Mi vagy, ember? Miért élsz a földön? Hová mégy onnan? Mi az életed célja? Mi az életed értelme? […]

B) De hogy ezt elmondhassuk, ahhoz a Szentlélek ad nekünk helyes szemmértéket, helyes ítélőképességet, vagyis az igazi értékek felismerésére tanít.

Jeruzsálemi Cirill szerint a Szentlélek úgy hat a lélekre, mint a napsugár a szemre. Ha az ember a sötétségből napvilágra jut, sok dolgot meglát, amit azelőtt nem látott. Épp így világosodik meg annak lelke, akiben a Szentlélek lakozik, és kezd látni emberfeletti szemekkel. (Catecheses 16, 16.)

A Szentlélek által megvilágosított ember tisztán látja a lélek jogait, márpedig a lélek jogairól beszélni egy korban sem volt annyira szükséges, mint ma, a gépek korszakában!

Mennyien dolgoznak ma azon, hogy «kioltsák a lelket!» Milliók előtt ma már semmi más nem imponál, csak a lóerő, csak az izom, csak a bokszolás. Mily szédületes összegeket keres egy professzionista labdarúgó, bokszversenyző, mint ünnepli újság, mozi, közönség az anyag hőseit, – s mint maradnak észrevétlenül a gondolat hősei! Mily tömérdek körülöttünk az üres álarc, a polyva, a külső látszat! A Szentlélek metafizikai indítása kell hozzá, hogy belássuk: mit sem ér a technikai haladás, ha lelkileg, erkölcsileg sötétben maradunk!

C) És ha kutatjuk, hogy hogyan működik bennünk a Szentléleknek az indítása, vagyis hogyan eszközli a Szentlélek ma az emberek újjászületését, erre az eredményre jutunk: Úgy, mint régen.

Először megjelent a Szentlélek a teremtés napján a kaotikus világ fölött; Isten Lelke lebegett a vizek fölött és a káoszvilágból így lett kozmoszvilág. Aztán megjelent a kaotikus ember fölött és a káosz-emberből, a zűrzavaros emberből kozmosz-ember, rendezett, keresztény ember lett.

Ma is így dolgozik a Szentlélek. Valaha az élet gazdagságát lehelte a rendezetlen természetbe, ma pedig a rendezetlen régi emberből a lélek szerinti «új teremtményt» (Kor.; II. 5, 17;) alakítja.

«Áraszd reánk Szentlelkedet és újjászületünk, és megújítod a föld színét» – imádkozza az Egyház. Vajjon milyen a Szentlélekben újjászületett ember? Látszólag külsőleg minden olyan rajta, mint volt azelőtt, de valójában egészen más: más a szeme, a szíve, a gondolkodása. Szóról szóra teljesedik rajta az Úr szava, melyet Ezékielnél mond: «Tiszta vizet öntök ki rátok, és megtisztultok szennyeitektől … És új szívet adok nektek és új lelket helyezek belétek, és elveszem a kőszívet és hússzívet adok nektek». (Ezech. 36,25. s köv.)

A Szentlélek templomává vált ember másképp látja magát, saját életét, másképp embertársait, de másképp a világot, annak minden történését is. Másképp látja még a szenvedést és a csalódásokat is!

Mikor a francia forradalom véres szörnyűségei közt a Vendée-ban egy kolostor apácáit kivégzésre vitték, azok útközben a «Veni Creator Spiritus»-t énekelték. Hiszen a gonoszság és sötétség diadala közt van-e nagyobb vigasztalásunk, mint a minden jó Lelkébe s a világosság Lelkébe vetett hitünk?

Mennyi szeretet, mennyi szépség, mennyi lelki báj és finomság, mennyi lendület és erő ömlenék el az Egyházon, mily termő és zöldellő volna az Isten nagy szőlőskertje, ha mindegyik tagja meghallaná a Szentlélek bebocsátást kérő kopogtatását és ajtót nyitna a Szentléleknek! Tág kaput, tágra nyitott lelket! «Íme az ajtónál állok és kopogok; – mondja magáról az Úr – ha valaki meghallja szavamat és megnyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem és ő énvelem.» (Jel. 3,20.)

Az Úr csak kopog, de az ajtót be nem töri – nekünk kell azt kinyitnunk. Halljuk meg Szent Pál figyelmeztetését: «Ne oltsátok ki a Lelket» (Thesz. I. 5, 19.), «a Lélek szerint járjatok és nem fogjátok véghezvinni a test kívánságait». (Gal. 5, 16.)

Mennyire nekünk szóló szavak! A Lélek szerint éljetek és ne az ösztönök szerint! Ne a test szerint! Ne a világ jelszavai szerint! Ne a pénz szerint! Ne a föld szerint! Itt azonban jön már a Szentlélek másik ajándéka: az erkölcsi élet.

[…] Ha valóban a Szentlélek ajándékából ered, hogy kezünkben tartjuk önmagunkat, hogy uralkodni tudjunk a romlott emberi természet fölött, akkor biztos az is, hogy a Szentlélektől elszakadt világnak tönkre kell mennie, mert a Szentlélek nélkül nem megyünk semmire sem. Sem a társadalom, sem az egyén erkölcsi élete meg nem maradhat a Szentlélek nélkül.

D) Nem maradhat meg a társadalom erkölcsi élete.

Soha még annyi hatalmas kötetet nem írtak össze a szociális kérdésről, mint ma, és a börtönök mégis tömve vannak antiszociális lényekkel. Soha annyi könyv a pedagógiáról még meg nem jelent, és soha annyi neveletlen ember még nem volt. Eugenikát hirdetnek és ugyanakkor egyre vakmerőbbé válik az állat az emberben. Mi mindent el nem követ az orvosi tudomány, hogy egy elöregedett emberi szervezetet megmentsen és legalább még néhány hétig életben tartson, és ugyanakkor az életbe elinduló erős, fiatal csöppségek százezreit megölik, mielőtt megszülethettek volna.

Íme, mi lesz a társadalom erkölcséből a Szentlélek nélkül!

E) Ha azonban a Szentlélek fény, amely eligazít és tűz, amely tisztít és erő, mely életben tart, akkor a Szentlélek nélkül az egyén erkölcsi élete sem maradhat meg.

A Szentlélek fény, tehát egy lépést nélküle nem tudok tenni, vagy ha teszek, – eltévedek a sötétben. A Szentlélek tűz, tehát nélküle megfagy a lelkem. A Szentlélek erő, tehát nélküle elernyed a lelkem. Vagyis: nekem szükségem van a Szentlélekre; tágra kell nyitnom lelkemet s szívni, inni magamba a Szentlélek illetéseit, s örömmel mennem, gyakran mennem a szentségekhez, a gyónáshoz, áldozáshoz, amelyek nekem a Szentlélek erejét közvetítik.

A Szentlélek illetéseire mindnyájan rászorulunk, a Szentlélek illetéseit mindnyájan meg is kapjuk, s mégis mit látunk? Az egyik lélek világosra gyullad, melegre lobban, erőre kap a Szentlélek érintése nyomán; a másik meg sötét, hideg, levert, összetört, élettelen marad. Nézzetek körül ebben a szörnyű világban: mily tömérdek hideg, összetört, lerongyolódott lélek kóvályog köröttünk!

Hol itt a baj? A Szentlélekben? Nem, nem! Annak tüzes lelke nemcsak az első Pünkösdkor gyújtott; érint ma is minden emberi lelket; csak mi nem reagálunk, nem felelünk, nem vagyunk érzékeny eszközök a Szentlélek kezében. […]

Kedves Testvéreim! Tüzes nyelvekben jött a Szentlélek és ma is folyton imádkozunk, hogy az ő tüze világosítsa, tüzesítse, acélozza lelkünket. Uram, tüzet adj nekünk!

Tüzet? Hát nincs elég tűz a földön? A gyárakban nincs elég tűz? A kohókban? A mozdonyokban? Kazánokban? Elektromos művekben? Ágyúk torkában? Szenvedélyekben? Gyűlölködő emberszívek mélyén? Ó, igen, ég az egész föld – de ez nem a Szentlélek tüze! E tűz mellett hideg marad a szív, sötétben a lélek, vak a szem. Uram, a Te tüzedet küldd el! Tüzet, mely a hit fényét adja a hitetlenségben! Tüzet, mely a szeretet melegét gyújtja! Tüzet, mely a bűn salakját olvasztja!

Imádkozzunk tehát sokszor, hogy jöjjön el közénk a Szentlélekisten. Mert ha nem a Szentlélek jön el az emberek közé, eljön az ördög! Ha nem pünkösdi láng jön közénk az égből, majd pusztító láng jön a pokolból. Ha nem jön a Szentlélek éltető lehellete, majd jön a forradalmak pusztító szélvésze. Ne álltassuk magunkat: vagy szentekké igyekszünk lenni, vagy gonosztevő lesz belőlünk.

Vagy felgyújtja bennünk a Szentlélek a hit és szeretet melengető tüzét, vagy fellángol az emberiségben a hitetlenség és gyűlölet romboló tüze.

Ó, jöjj el, Szentlélek Úristen, adj nekünk erőt, hogy hinni tudjunk! Adj nekünk erőt, hogy hitünk szerint élni tudjunk! Adj erőt, hogy mindnyájan lehessünk a Te hűséges kis galambjaid, akik válladra szállnak, Hozzád simulnak, tenyeredből esznek és egykor a Te szent Szíved melegén örökre boldogok lesznek! Amen.

Dr. Tóth Tihamér: Hiszek a Szentlélekben!
In.: Tóth Tihamrér: Hiszek az Egyházban,
(Tóth Tihamér összegyűjtött munkái, 19. kötet).
Szent István Társulat, Budapest, 1936. 22-29. old.