„Tartsatok ki!” – négy éve járt Schneider püspök Magyarországon
2022. május 21-én tartott könybemutatóval egybekötött előadást Athanasius Schneider püspök a magyar hívek számára. Az előadáson elhangzottak és a könyvben leírtak azóta sem vesztettek aktualitásukból. Alább két részletet osztunk meg belőle: tanácsok a hagyományhű hívekhez; valamint Schneider püspök tapasztalatai az FSSPX-ről, mint a Szentszék által delegált vizitátor.
2022-ben jelent meg magyarul is a Christus Vincit című kötet, melyben Diane Montagna beszélget Schneider püspökkel az Egyház jelen válságát érintő kérdésekről.
A kötet magyar megjelenése kapcsán a püspök atya újra Magyarországra látogatott, ahol előadást tartott (az előadásról készült videófelvétel első és második része itt és itt érhető el), valamint válaszolt a magyar hívek kérdéseire is (elérhető itt).
Alább két részletet osztunk meg a kötetből.
Hogyan segíthetik a világiak az Egyházat ebben a zűrzavaros korban?
1. Azzal, hogy erőiket széles körű imahadjáratban egyesítve kitartóan és bizakodó lélekkel esedeznek azért, hogy Isten avatkozzon közbe, és vessen véget az Egyház válságának.
2. Azzal, hogy szorgalmasan és buzgón tanulmányozzák a katolikus igazságokat a megbízható katolikus katekizmusok, különösen a Trienti Zsinat Katekizmusa vagy a Baltimore-i Katekizmus alapján, amelyek tartalmi szempontból biztosabbak és egyértelműbbek.
3. Személyes tanúságtételekkel valljátok meg és terjesszétek azokat az igazságokat, amelyeket napjainkban a leginkább tagadnak és eltorzítanak. Az internet e tekintetben rendkívül hasznos technikai segítség.
4. Teológiai, lelkipásztori és liturgikus konferenciákkal és szimpóziumokkal, ahol a katolikus hit egyértelmű és örök igazságait kimondják, megmagyarázzák és megvédik.
5. Nyilvános megjelenésekkel, például különböző felvonulásokkal, körmenetekkel és zarándoklatokkal, ahol bemutatjuk és hirdetjük a katolikus hit tisztaságát és szépségét.
6. Azzal, hogy vezeklünk és engesztelünk a katolikus hit és az isteni parancsolatok ellen elkövetett bűnökért, különösen a következőkért:
- a) azokért a bűnökért, amelyeket a relativizmussal és a Jézus Krisztusban való hit egyedülálló voltával szemben tanúsított közömbösséggel az első parancsolat („Ne legyen más istened rajtam kívül!”) ellen követnek el.
- b) azokért a bűnökért, amelyeket az anyaméhben lévő és az újszülött gyermekek tömeges megölésével és a beteg vagy idős emberek meggyilkolásával, az úgynevezett eutanáziával az ötödik parancsolat („Ne ölj!”) ellen követnek el.
- c) azokért a bűnökért, amelyeket a járványszerűen terjedő válással, a nemi erkölcstelenséggel – például a homoszexuális aktust és a pornográfiát támogató társadalmi és kormányzati propagandával, az ártatlan gyermekek erkölcsi megrontásával (a borzalmas nemi felvilágosításokkal és a természetellenes genderelmélet beléjük sulykolásával) – a hatodik parancsolat ellen követnek el.
7. Azzal, hogy engesztelünk korunk legszörnyűbb bűnéért és veszedelméért, vagyis azokért a rettenetes szentségtörésekért, amelyeket a mi Urunk ellen követnek el, amikor a legszentebb Oltáriszentségben semmibe veszik, megszentségtelenítik és meggyalázzák.
Vizitátori tapasztalatok az FSSPX-ről
Legutóbbi beszélgetésünk során előkerült Marcel Lefebvre érsek neve. Vegyük szemügyre egy kicsit alaposabban is a Szent X. Piusz Papi Testvérületet. 2015-ben Önt választották a FSSPX egyik vizitátorává. Mit gondol, miért Önre esett a választás?
Nem ismerem az okokat. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottság felkért, hogy látogassam meg a FSSPX néhány házát, és folytassak teológiai megbeszélést néhány pappal és Bernard Fellay püspökkel, a legfőbb elöljáróval. Talán azért esett rám a választás, mert közismert, hogy a hagyományos forma szerint szoktam misézni. Jobbnak látták, ha ilyen püspököt küldenek a FSSPX-hez, mint, mondjuk, Kasper bíborost vagy Marx bíborost…
Milyen összkép alakult ki Önben a Szent X. Piusz Papi Testvérületnél tett látogatásai után?
Általában véve jó benyomást tettek rám. Az egész napirendjüket végigcsináltam a kispapokkal és a papokkal együtt. Részt vettem az imádságaikon, együtt étkeztem velük a refektóriumban (a kolostor ebédlőterme), és a rekreációt is velük töltöttem. Kérésükre külön-külön is elbeszélgettem a kispapokkal és a papokkal, és persze hosszasan beszéltem Fellay püspök atyával és a FSSPX más elöljáróival. Ily módon elég tapasztalatot gyűjtöttem ahhoz, hogy értékelni tudjam a FSSPX helyzetét.
Természetesen minden közösségben vannak negatív dolgok, különben már a mennyben lennénk. Az általános benyomásom azonban jó volt. Emberi szempontból nézve kellemes volt a légkör.
Kiegyensúlyozott és józan papokkal és kispapokkal találkoztam. Mint püspök tiszteletteljes fogadtatásban részesültem. Még Ferenc pápa fényképét is láttam a falakon. A sekrestyében Ferenc pápa és a helyi megyéspüspök névtábláját láttam – Fellay püspökét ellenben nem. Egyházi szempontból ez a helyes. Azt hiszem, a legtöbb ember megdöbbenve hallaná, hogy a FSSPX a jelenlegi pápa képét teszi ki házai falára, valamint a jelenlegi pápa és a megyéspüspök névtábláját teszi a sekrestyébe.
Sok fényképet látott Lefebvre érsekről vagy Fellay püspökről?
Fellay püspök képét soha nem láttam a sekrestyékben, csak a pápa és a megyéspüspök nevét és olykor a képét. Lefebvre érsek és Szent X. Piusz képei persze kint voltak.
És milyen eredményre jutott a Testvérület vizsgálata során? Azt mondják, hogy most nagyon jómódúak, és hogy némi korrupció sem zárható ki. Látta ennek bármilyen nyomát?
Azok a házak, amelyeket felkerestem, a buzgó vallásosság, a hűség és az imádság iránti elkötelezettség jeleit mutatták. Ahol én jártam, ott a luxus semmi nyomát nem láttam. Németország és az Egyesült Államok egyes papneveldéiben és püspöki kancelláriáin ellenben találkoztam jómóddal és luxussal. A FSSPX házaiban nem. A menzingeni anyaházat is meglátogattam Svájcban. Gyönyörű és egyszerű épület. Sehol sem láttam gazdagságot vagy luxust.
És milyen tapasztalatokat szerzett a teológiai megbeszélésein?
Ami a teológiai megbeszéléseket illeti, azt láttam, hogy bizalmatlanok Rómával és azokkal szemben, akik nem az FSSPX-ből valók. Ez a magatartás azonban pszichológiai szempontból érthető. Egyházjogi szempontból a FSSPX-nek negyven évig nem volt hivatalos kapcsolata Rómával és a helyi püspökökkel. Veszélyes helyzet ez, és ezt mondtam is Fellay püspök úrnak és a többi papnak. Ezt mondtam: „Az a veszély leselkedik rátok, hogy az idő múlásával az egyházi önelégültség szelleme és egyfajta gettó mentalitás vesz erőt rajtatok.” Azt javasoltam, hogy kérjék az egyházi elismerésüket a Szentszéktől. Nem „kiengesztelődésről” beszéltem, hanem „elismerésről”.
Ezt mondtam: „Jogotok van hozzá, hogy az Egyház elismerjen benneteket,” hiszen papokat képeztek, hirdetitek az igét, tanítjátok a katekizmust, és kiszolgáltatjátok a szentségeket, ahogyan azt az Egyház mindig is tette.
Azokban a házakban, amelyeket felkerestem – a menzingeni anyaházban (Svájc), a flavigny-i (Franciaország), a winonai (Egyesült Államok) és a zaitzkofeni (Németország) papneveldében –, részt vettem az Oltáriszentség ünnepélyes kihelyezésekor mondott imádságon.
Mélyen megindított, mikor hallottam a pápáért mondott ünnepélyes imádságot, amely gregorián ének formájában hangzott el: Oremus pro pontifice nostro Francisco. A katolikus világ sok szemináriumában és templomában nem éneklik a pápáért mondott ünnepélyes imádságot, a Szent X. Piusz Papi Testvérület azonban igen. Egy alkalommal találkoztam néhány, a Szent X. Piusz Papi Testvérület apostoli szolgálatához kötődő családdal, és a szülők elmondták nekem, hogy gyermekeik Ferenc pápáért szokták mondani a rózsafüzért. Hogyan is lehetnének szakadárok?
Mit gondol, teljes közösségre fognak lépni az Egyházzal, bármit jelentsen is ez?
Szerintem nem a „teljes közösség” a helyes kifejezés. Már most közösségben vannak az Egyházzal, hiszen elismerik a jelenlegi pápát, megemlítik a kánonban, nyilvánosan imádkoznak érte, és imádkoznak a megyéspüspökükért. A FSSPX gyóntatói hatalmat kapott a pápától, és a jelenlegi egyházjog értelmében a megyéspüspök vagy a plébános arra is felhatalmazhatja a FSSPX papjait, hogy eskessenek.
„Rendeződhet” a kánonjogi helyzetük?
Igen, rendezni kell a kánonjogi helyzetüket, ez a helyesebb kifejezés. A teljes elismerés pontosabb kifejezés, mint a „teljes közösség,” hiszen a FSSPX tagjai nincsenek kiközösítve. Nagyon bátorítottam őket, hogy kérjék a pápától a kánonjogi elismerésüket. Arról a kijelentésükről is beszéltünk, hogy az új misét „rossznak” tartják. FSSPX-es beszélgetőtársaimnak ezt mondtam: „Nem szabad így beszélnetek.” Elmondtam nekik, hogy én sem vagyok elégedett az új misével. A következő kifejezést javasoltam: „Az új misének megvannak a maga fogyatékosságai, de nem rossz.” Ezt is mondtam nekik: „Mikor azt mondjátok, hogy az új mise rossz, akkor azzal vádoltok, hogy rosszat cselekszem, hogy bűnt követek el, hiszen én is szoktam misézni az új rítus szerint.” Ezt mondtam nekik: „Le kell írnotok a kritikáitokat, és elő kell adnotok őket, ez jó, de gondosabb nyelvezetet használjatok.” A papok, akikkel beszéltem, jó teológiai képzésről tettek tanúbizonyságot. Azt is meg kell azonban tárgyilagosan fontolniuk, ami jó volt a Zsinatban, és ez nem jelenti azt, hogy az egész Zsinatot el kell fogadniuk. Ami belső lényegénél fogva igaz és jó – akár az új misében is – azt el lehet fogadni.
Úgy gondolom, hogy a FSSPX-et el kell ismerni, és ha elismerik őket, akkor igazi lelki és lelkipásztori segítséget jelentenének az egész Egyház számára, és az egyházi tanítást és hagyományt is erősítenék. A FSSPX jó papképzést biztosít.
Mit gondol a legutóbbi kiengesztelődési kísérletről?
2017 júniusában igen kétértelmű jelek érkeztek Rómából. Müller bíboros olyan szöveget mutatott be, amely nem volt elfogadható. A kánoni látogatásunkon olyan dokumentumot készítettünk a többi püspökkel együtt, amely életszerűbb és a lelkipásztori szempontokat is jobban figyelembe veszi. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottság tudtommal támogatta az előterjesztésemet. Sajnos a dokumentumot megváltoztatták, a jelenlegi helyzetet pedig nem ismerem.
2017 novemberében Pozzo érsek azt mondta, hogy ők minden tőlük telhetőt megtettek, és most a Testvériségnek kell megtenni a következő lépést.
Igen, de a legutóbbi megállapodás tervezetet a Szentszék 2017-ben mutatta be, és mindenki tudta, hogy a FSSPX nem tudja elfogadni. Rómának jobban kellett volna érvényesítenie a lelkipásztori szempontokat, és nagyvonalúbbnak kellett volna lennie.
Az egyik feltétel az volt, hogy a pápa három nevet kért, amelyek közül kiválasztja, kit nevez ki püspöknek. Ez azért aggályos, mert az emberek inkább Ferenc pápa elképzelésének igyekeznek majd megfelelni, és nem a Testvérületének, és így a vezető is ilyen ember lesz, és ez végül gyengíteni fogja a Testvérületet.
Elképzelhető, de Ferenc pápa is halandó lény. Ezt mondtam nekik: „Nem cövekelhetitek a mindenkori helyzeteteket egyetlen pápához, és nem rendelhetitek alá mindenestül neki. Túlságosan emberi hozzáállás ez. Természetfeletti távlatra van szükség. Tudnotok kell, hogy az Egyházat maga Isten kormányozza.” Ha elismernék a FSSPX-et, majd Róma olyan tanításbeli és liturgikus változtatásokra kötelezné őket, amelyek ellentétesek a karizmájukkal, akkor a FSSPX-nek el kell utasítania ezeket a változtatásokat, akkor is, ha ezzel ismét elveszítheti a kánonjogi státuszát, amint az 1975-ben történt. Egy ilyen hipotetikus helyzetben a FSSPX csak a kánonjogi státuszát veszítené el, és a korábbi helyzet állna vissza.
A szerzetesrendeknek ezért a hagyomány szerint mindig volt egy bíboros védnökük, aki megvédte őket attól, hogy a világ vagy a Szentszék elfogadhatatlan módon beavatkozzon az életükbe.
A Szent X. Piusz Személyi Prelatúra javasolt szabályzata szerint a prelátust a pápa nevezi ki az elé terjesztett három pap közül, akik a FSSPX tagjai, és akiket a FSSPX megfelelő szervei javasolnak.
Elvileg a Római Kúria megpróbálhat beavatkozni a jövőbeli FSSPX prelatúra életébe. Ott volt a Máltai Lovagrend példája, ahol a pápa egészen szélsőséges módon avatkozott be egy szuverén állam ügyeibe, végül pedig az állam fejét is elmozdította – természetesen azzal az ürüggyel, hogy ez az államfő is szerzetes, akit köt az engedelmességi fogadalom. Elvileg megtörténhet, hogy a prelatúra létrehozása után Róma a következő ürüggyel áll elő: „Lemondatjuk a prelátust, és apostoli adminisztrátort nevezünk ki, aki a pápa nevében teljhatalommal kormányozza a prelatúrát.” Ezek azonban pusztán emberi szintű politikai lehetőségek és találgatások. Úrrá kell lennünk ezen a magatartáson, és természetfelettibb módon kell viszonyulnunk a kérdéshez, bízva Isten gondviselésében és abban, hogy az Ő Egyházát Ő maga vezeti.
Athanasius Schneider: Christus vincit.
Jel Kiadó, Budapest, 2022. 141-145; 261-262.