Átrendeződés a katolikus sajtóban? – Szemlélek, 777, Magyar Kurír
Az elmúlt fél év során egyre inkább érezhető volt az a tendencia, hogy a Magyar Kurír háttérbe szorul, és a püspökök, papok inkább a 777-en vagy a Szemléleken publikálnak, adnak interjút. De mi állhat a háttérben?
Noha a Magyar Kurír az MKPK által alapított hírportál, amely évtizedeken át volt elsődleges szócsöve a magyar Egyháznak – valamint számos hívő elsődleges hírforrása, ha az Egyházról van szó -, az elmúlt években egyre inkább vesztett a renoméjából, megjelentek konkurens hírportálok (már az EWTN és a Vatican News is rendelkezik magyar oldallal), és korábbi meghatározó szerepe megszűnt.
Ennek egyik legszembeötlőbb példája az elmúlt hónap, ugyanis a választás kapcsán megszólaló fontosabb klerikusok közül egyedül Gájer László jelentette meg írását a Kuríron, ezzel szemben Székely János és Veres András a 777-en nyilatkozott meg, Németh László és Török Csaba a Szemléleken, míg Hortobágyi Cirill a HVG-n (melyet a Szemlélek szemlézett, a Kurír nem). Martos Levente pedig – igaz, nem a választás kapcsán – az elmúlt hónapban a 777-en és a Szemléleken is szerepelt.
De ezen kívül is látható, hogy az Egyház mintha kezdené elengedni a Kurír kezét, és átnyergelne a 777-re.
A Kurír térvesztése
Ennek okára kettő válasz is van: a kézenfekvőbb az az, hogy egyszerűen eljárt a Kurír felett az idő. A követőtábor nemcsak hogy nem nőtt, hanem inkább fogyott, többek között természetes okokból, tekintve, hogy a hagyományos Kurír-bázis az idősebb korosztályból kerül ki; de ahogy említettem, a konkurencia is visz olvasókat, márpedig a konkurencia a fiatalabb korosztály esetében nemcsak a magyarnyelvű oldalak, hanem a külföldiek is.
A másik szempont ugyanakkor sokkal prózaibb: a Magyar Kurír – különösen az Új Emberrel együtt kezelve – költséges és egyre nehezebben fenntartható vállalkozás. Egy klasszikus szerkesztőség, nyomtatott háttérrel, infrastruktúrával, alkalmazottakkal, szerkesztési és terjesztési költségekkel működik, miközben az olvasottság és az elérés már messze nem indokol akkora ráfordítást, mint korábban. Ezzel szemben a 777 lényegében fiatalok által működtetett platform, amely jóval kisebb apparátussal dolgozik, sok esetben közösségi vagy félamatőr alapon, így az intézményes Egyháznak gyakorlatilag nem kerül pénzébe, mégis jelentős elérést produkál.
Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy a fiatalabb papgeneráció számára a 777 egyfajta ugródeszkává vált az elmúlt években.
A portál több papot is országosan ismertté tett. A 777 médiaközege alkalmas arra, hogy egy-egy jól kommunikáló, közösségi médiában ügyesen mozgó klerikus gyorsan szélesebb ismertségre tegyen szert. Ez óhatatlanul vonzza azokat a fiatal papokat is, akik szeretnének láthatóbbá válni, és ehhez sokkal inkább egy dinamikus, fiatalos platformot választanak, mint egy hagyományos egyházi hírportált.
Ráadásul mára úgy tűnik, hogy nemcsak a fiatalabb generáció gondolkodik így.
Számos püspök és idősebb klerikus is felismerte, hogy a 777 egyszerűen több emberhez jut el, különösen azokhoz a fiatal vagy középkorú katolikusokhoz, akiket az Egyház egyébként is nehezebben ér el. Egy interjú vagy véleménycikk ma már nem feltétlenül attól „fontos”, hogy a Kurír közli, hanem attól, hogy mennyire terjed a közösségi médiában, hány emberhez jut el, és milyen visszhangot vált ki.
Ebben pedig a 777 jelenleg sokkal erősebbnek látszik.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a Magyar Kurír megszűnne fontos szereplő lenni. Továbbra is ez a leginkább hivatalos egyházi hírforrás Magyarországon, és egy ideig még megkerülhetetlen marad. Ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy a tényleges véleményformáló szerep lassan átcsúszik más platformokhoz, elsősorban a 777-hez és részben a Szemlélekhez.
A 777 átalakulása
Ugyanakkor az is látható, hogy maga a 777 sem ugyanaz a felület már, mint néhány évvel ezelőtt. A portál kezdeteitől fogva egy sajátos, modern katolikus szubkultúrát képviselt: gitáros, karizmatikus lelkiségű, effeminált, „feel good keresztény” közeg volt, amely hagyományos katolikus szempontból a kezdetektől problematikus volt a lelkiségileg felszínes és teológiailag sekélyes cikkei miatt. Ennek ellenére korábban mégis születtek rajta nagyobb lélegzetű írások, vitákat generáló véleménycikkek, és olyan tartalmak, amelyek valóban komoly olvasottságot értek el.
Ehhez képest ma mintha maga a portál is egyre inkább önmaga köré szerveződő közösségi felületté válna.
A hangsúly egyre kevésbé van az érdemi tartalmi munkán, és sokkal inkább a saját rendezvények, dicsőítések, szentségimádások, közösségi alkalmak promotálásán. Az oldalon megjelenő tartalmak jelentős része vagy különféle közhelyes, motivációs idézetekből áll, vagy pedig a saját eseményeik reklámozásából, majd azok utólagos ünnepléséből. Mintha a 777 fokozatosan elveszítené a klasszikus értelemben vett médiakarakterét, és inkább egy önfenntartó közösségi branddé alakulna át.
Ez azért is érdekes fejlemény, mert miközben a Magyar Kurír esetében sokan a szakmai és olvasottsági hanyatlást látják, addig a 777-nél inkább az figyelhető meg, hogy az eredeti „missziós média” szerep szorul háttérbe, és helyét egy identitás- és közösségépítő működés veszi át. Vagyis míg a Kurír intézményesedett és elöregedett, addig a 777 bizonyos értelemben bezáródni látszik a saját világába.
Ehhez hozzájárul az is, hogy a 777 körül az elmúlt években több olyan, korábban kifejezetten népszerű és „trendivé” vált klerikus tűnt fel, akiknek későbbi bukása vagy botránya komolyan megtépázta az egész közeg hitelességét. A legismertebb példák kétségkívül Hodász András és Bese Gergő, akik egy időben a modern, médiaképes, fiatalos katolicizmus reprezentánsainak számítottak.
A 777-hez kötődő közeg tudatosan épített is az ilyen karakterekre: a jól kommunikáló, kameraképes, közösségi médiában erős papokra, akik képesek voltak megszólítani azokat is, akiket a hagyományos egyházi kommunikáció már nem ért el.
Csakhogy ez a modell rendkívül személyiségközpontúvá tette az egész közeget. Egy-egy „sztárpap” köré közösség, követőtábor, médiavisszhang épült, és amikor ezek a figurák később eltűntek, hitelüket vesztették vagy botrányba keveredtek, az az egész irányzatot is kellemetlen helyzetbe hozta. Különösen azért, mert a 777 kommunikációja sokszor nem annyira az intézményi Egyház tekintélyére, hanem ezeknek a személyiségeknek a népszerűségére épült.
Ez hosszabb távon annak a veszélyét is magában hordozza, hogy a katolikus kommunikáció egy része fokozatosan influenszerlogika szerint kezd működni: nem a tartalom mélysége, a teológiai súly vagy az intézményi stabilitás válik elsődlegessé, hanem az elérés, a személyes márka és a közösségi médiás jelenlét.
Rövid távon ez látványos sikereket hozhat, hosszabb távon azonban könnyen instabillá teheti az egész modellt.
A 777 kapcsán ráadásul egy másik fontos kérdés is felmerül: mennyiben tekinthető egyáltalán tisztán katolikus médiumnak? A szerkesztőség és a körülötte kialakuló közeg ugyanis nem kizárólag gyakorló, hitvalló katolikusokból áll. Ez részben magyarázza azt is, hogy a 777 sokszor inkább egy általános keresztény–motivációs vagy közösségi brandként működik, mint klasszikus értelemben vett katolikus orgánumként.
A Szemlélek mint az ideológus
Hasonló jelenség figyelhető meg a Szemlélek esetében is, bár ott a helyzet sokkal nyíltabb és direktebb. A Szemlélek kezdettől fogva vállaltan liberális irányultságú felületként működött, amely számos kérdésben tudatosan szembement a hagyományos katolikus tanítással és szemlélettel.
Az oldal indulásában fontos szerepet játszott a már említett Hodász András is, illetve ahogy egy másik írásunkban kinyomoztuk, az alapítói jogokat Hodász testvére, valamint Beer Miklós és Várszegi Asztrik gyakorolják. Ahogy a cikkben írtuk: „A Szemlélek következetesen törekszik arra, hogy katolikusnak látszódjék, miközben ne legyen számonkérhető a katolikus Egyház tanítóhivatala felől. Ehhez kettős legitimációra van szükség: egyfelől egyházi személyek jelenlétére (püspökök, szerzetesek, volt papok), másfelől formális elkülönülésre az Egyház hivatalos struktúráitól. A püspökök nevének elhallgatása lehetővé teszi, hogy a Szemlélek „egyházi hátteret” sugalljon anélkül, hogy konkrét személyeken keresztül számonkérhető lenne. […] A rendelkezésre álló dokumentumok alapján a Szemlélek nem az Egyház küldetéséből, hanem személyes és ideológiai egyetértésből jött létre. Ez az egyetértés nem a hitletétemény őrzésében, hanem az intézményes Egyházzal szembeni kritikus attitűdben, a „megújulás” narratívájában, és egy alternatív katolikus identitás felépítésében érhető tetten.”
A Szemlélek önmeghatározásában ki is jelenti, hogy nem katolikus, ami az alapító püspökök kapcsán komoly egyházi vétség lehetőségét veti föl, melyet egy kánonjogi tanulmányunkban elemeztünk.
A két platform között ugyanakkor jól látható különbség is van. A 777 alapvetően egy emocionális, dicsőítésközpontú, „novus ordo világába beleszületett” fiatal katolikus közeg médiája, amely sokszor egyszerűen nem is ismeri az Egyház hagyományát, tanítását vagy intellektuális örökségét. A hangsúly itt inkább a közösségen és az identitásélményen van. Ezzel szemben a Szemlélek jóval értelmiségibb és közéletibb nyelvezetet használ, tudatosabban épít közéleti kapcsolódásokra, társadalmi diskurzusokra és kulturális témákra. Csakhogy ezt sokszor egy markánsan progresszív, modernista értelmezési keretben teszi.
Talán éppen ezért lett a Szemlélek különösen vonzó bizonyos, erősen modernista gondolkodású klerikusok és teológusok számára is. Az oldal ugyanis egyszerre kínál intellektuális legitimációt és jelentős nyilvánosságot. Ráadásul a magyar liberális sajtó rendszeresen szemlézi és hivatkozza a Szemlélek cikkeit, mivel ezek jól illeszkednek azokhoz az egyházképekhez és narratívákhoz, amelyeket a progresszív politikai-kulturális közeg is szívesen támogat.
Így a portál az egyházi világon messze túlmutató elérést tud generálni, ami tovább növeli a vonzerejét azok számára, akik nem csupán egyházi, hanem szélesebb társadalmi nyilvánosságot is keresnek.
Mindez arra utal, hogy a magyar katolikus nyilvánosság ma már nem az intézményi tekintély köré szerveződik, hanem különböző médiaplatformok, közösségi identitások és személyes márkák mentén. A Magyar Kurír hanyatlása nem pusztán egy hírportál visszaesése, hanem annak a jele, hogy
az Egyház kommunikációja elveszítette korábbi központi struktúráját. A helyét részben emocionális-közösségi, részben ideológiailag meghatározott platformok vették át, amelyek ugyan nagyobb elérést produkálnak, de sokszor kevésbé képesek valódi egységet vagy stabil katolikus identitást közvetíteni. A kérdés így már nem az, hogy a Kurír, a Szemlélek vagy a 777 sikeresebb-e, hanem az, hogy létezik-e még egyáltalán egységes katolikus nyilvánosság Magyarországon, vagy az Egyház kommunikációja végleg különálló szubkultúrákra és médiabuborékokra esett szét.
Caietanus