Dom Alcuin Reid: Az SSPX püspökszentelése alkalom a megbékélésre és egységre
A jeles liturgikus és perjel a The Catholic Herald-on megjelent írásában vetett fel egy olyan nézőpontot, ami eddig nem hangzott el a püspökszentelés kapcsán született kommentárokban. Emellett hangsúlyozta a pápa, valamint az SSPX-el ellenséges konzervatív és progresszív katolikusok felelőségét is a megbékélésben.
[…] Túl sok megszólalás ismétli könnyelműen a régi előítéleteket, és szolgálja a megosztottság további megszilárdulását. „Na, már megint kezdődik” – hallottuk túl sokszor. […] Ez a fatalista hozzáállás méltatlan. És elfogadhatatlan. […]
2026. július 1-je lehet egy keserű pillanat, amelyben a megosztottság évtizedekre tovább mélyül – az 1988-as kudarc katasztrofális megismétlődése –, de lehet alkalom arra is, hogy egy történelmi megbékélésnek örüljünk, amely növeli a katolikus hívek egységét és közösségét világszerte, erősíti az Egyház tanúságtételének hitelességét, és növeli missziós hatását.
Sokan nem értik meg, hogy az SSPX-nek valós lelkipásztori szüksége van új, fiatalabb püspökökre. Több mint 730 papjával, több mint 260 szeminaristájával, különféle szerzetesi közösségeivel és világszerte közel 800 templomával vagy kápolnájával, valamint hatalmas számú hívével – akik száma jelentősen nőtt a Covid miatti, a sok plébánia által végrehajtott szolgálatfeladás idején, és tovább növekedett a 2021-es motu proprio, a Traditiones Custodes lelkipásztorilag katasztrofális bevezetése után – a Testvérületnek több püspökre van szüksége bérmálásokhoz, papszentelésekhez, szerzetesi fogadalmakhoz és más püspöki funkciók ellátásához.
A jelenlegi két püspökük már sem életkoránál, sem számánál fogva nem képes kielégíteni ezeket az egyre növekvő lelkipásztori igényeket és elbírni az állandó utazással járó terheket.
Hiba volna a bejelentett püspökszenteléseket valamiféle politikai manőverként értelmezni. […] Az SSPX joggal van meggyőződve arról, hogy ezek szükségesek azon katolikus hívek szentségi életéhez, akik hozzájuk fordulnak.
Püspökeik a legtöbb püspöknél keményebben dolgoznak, valóban missziós lelkületűek, és a lelkek üdvössége vezérli őket – nem saját kényelmük vagy személyes hasznuk.
Ez számukra komoly lelkiismereti kérdés, és őszintén szólva nehéz azt mondani, hogy tévednek, amikor a püspökök, sőt pápák és bíborosok is mindent megtesznek azért, hogy megszüntessék a hagyományos liturgikus rítusok szerinti misét és szentségkiszolgáltatást, miközben a szemináriumok és szerzetesházak sorra kiürülnek és bezárnak. Az olyan követelések, amelyeket az 1970-es évek óta a Testvérületre zúdítanak, hogy vak engedelmességgel vessék alá magukat a tekintélynek, egyszerűen nem elegendők: XVI. Benedek pápa nagylelkű intézkedéseinek Ferenc pápa általi visszafordítása növelte félelmeiket, és megerősítette bizalmatlanságukat az egyházi hatóságokkal szemben.
Hasonlóképpen nehéz elhinni azt a kilátásba helyezett lehetőséget, hogy az SSPX főelöljárója gyümölcsözően leüljön tárgyalni a Hittani Dikasztérium jelenlegi prefektusával – aki ismert az Amoris Laetitia egyik megfogalmazójaként, a hírhedt nyilatkozat miatt, amely megengedi az azonos nemű párok spontán megáldását, valamint a Miasszonyunk megváltásunkban betöltött szerepéről szóló legutóbbi, teljesen szükségtelen és destruktív dokumentumáról.
Ha – amint a Vatikán szóvivője sugallta – „a találkozó alkalom lesz egy informális és személyes párbeszédre, amely segíthet azonosítani azokat a hatékony párbeszédeszközöket, amelyek pozitív eredményekhez vezethetnek”, akkor bizony valamiféle csodára lesz szükségünk.
De mi hiszünk a csodákban. És új pápánk van – olyan, aki gyakran és világosan beszélt az Egyház egységének fontosságáról és szükségességéről. […]
Ez tehát döntő pillanat a Szentatya számára. Mert ő (és csak ő) képes arra, hogy tekintélyének teljes súlyát olyan intézkedések mögé állítsa, amelyek ebben a történelmi pillanatban erősítik az Egyház egységét az SSPX vonatkozásában – miként tette Szent II. János Pál pápa 1988-ban, miként tette XVI. Benedek egész pápasága során, és miként tette Ferenc pápa is, amikor felhatalmazásokat adott nekik a gyóntatásra és a házasságkötésekre.
A Szentatyának talán „a sémákon kívül kell gondolkodnia”, mert a Kúriában vannak olyanok, akik megrögzött ridegségük és szűklátókörűségük miatt minden rendelkezésükre álló eszközzel ellenezni fogják a megbékélést.
Vajon ne találhatna a pápa egy megfelelő bíborost vagy püspököt, és ne bízhatná meg kifejezetten azzal, hogy buzgón dolgozzon a Testvérület kánoni rendezésén? Vannak ilyen emberek. Amire szükség van, az az akarat, hogy a tekintélyt valóban annak a szolgálatába állítsák, hogy megvalósuljon az az egység, amelyről oly gyakran halljuk, hogy annyira vágyott cél.
Ez természetesen azt is jelentené, hogy a Testvérületnek bíznia kellene a pápában – de sajnos kaptak okokat arra, hogy ebben vonakodjanak. Magának Őszentségének kellene szóval és tettel gyógyítania ezt a sebet.
Ugyanígy azoknak, akik nem látnak helyet az SSPX számára egy „szinodális Egyházban”, el kellene ismerniük, […] hogy ezeknek a katolikusoknak a kizárása végső soron saját hangos „befogadós” dicsekvésük végső vádirata volna.
A konzervatív vagy úgynevezett „tradicionális” katolikusoknak is félre kellene tenniük a Testvérület múltbeli engedetlensége miatti megvetésüket, és valóban evangéliumi szeretettel és örömmel kellene visszafogadniuk a „tékozló” testvéreket.
Ez nagy kérés, de mi hiszünk a csodákban, és a Szentatyának valóban hatalmában áll kánonjogi hegyeket megmozgatni, ha úgy ítéli meg, hogy ez helyénvaló. A mi feladatunk – különösen, hogy a nagyböjt már a küszöbön áll – az, hogy imádkozzunk, böjtöljünk és dolgozzunk minden lehetséges módon azért, hogy hozzájáruljunk az Egyház egységének építéséhez a történelmének e pillanatában.
Itt az ideje, hogy bemutassuk a pro Ecclesia unitate votív misét, és hogy erre a szándékra miséket ajánljanak fel. Mindenekelőtt pedig imádkoznunk és áldozatokat kell hoznunk a Szentatyáért.
2026. július 1-je fel fog virradni, és vele együtt vagy öröm, vagy szomorúság érkezik; az Egyház vagy örvendezni fog a nagyobb egységnek és az új püspököknek – talán még a pápa által kijelölt felszentelő püspök részvételével is –, vagy pedig tovább sebződik a mélyebb megosztottság által. Iam hora est – most van itt az idő, hogy változást hozzunk.
Dom Alcuin Reid, a franciaországi Brignoles-ban található Saint-Benoît Monostor perjele (www.monasterebrignoles.org), és nemzetközileg elismert liturgiatudós. Fő műve, The Organic Development of the Liturgy (Ignatius, 2005) előszavát Joseph Ratzinger bíboros írta.