Regina Confessorum – Hitvallók királynője

„Az Istent nem ismerő világ gúnykacaja fogadja és kíséri az evangéliumi elbeszélést és az ún. tudományos kritika odahelyezi Máriát, ahol az utolsó utcai nők vannak.” Horváth Sándor O.P. megrendítő elmélkedését osztjuk meg a Szeplőtelen Szűz lourdes-i jelenésének ünnepén. Mária engedelmessége nemcsak a megváltás kezdete volt, hanem kereszthordozás és hitvallás, amikor az ember egészében alárendeli magát Isten tekintélyének.

Az első, akinek ezt az Isten küldöttét és szolgáját vállalnia kellett, Mária volt. Ő vállalta Krisztusnak olyan anyaságát, amelyet a világ előtt igazolni nem lehet, s aminek a vállalásával az Isten előtt meghajolni nem akaró világ szemében örökre az emberi nem kivetettjei közé került.

Hogy Mária hitben vállalta azt az anyaságot, legnagyobb dicsősége a hívők és az üdvözültek szemében. Ő az első, «aki a Bárány menyegzős lakomájára hivatott».¹ «Ő mosta meg először ruháját a Bárány vérében, hogy hatalma legyen az élet fája fölött, és a kapukon át bemenjen a városba.»² Neki is, mint a hitben először győzőnek szól tehát a dicsőítő ének: «A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet és dicsőség és hatalom örökön-örökké».³ Része volt ebben, mivel a Bárány anyaságát vállalta.

A világ szemében azonban Mária a történelem egyik legmegvetettebb alakjává lett. «Ki törődik a nagyvilági, de sokszor birodalmak sorsát befolyásoló, vagy éppen a szegény elesett, utcai nők kalandjaival? Néhány évig talán ujjal mutatnak rájuk, de aztán végleg elfelejtik az egészet. Mária azonban örökre ott áll a világ érdeklődésének és kritikájának középpontjában. Az Istent nem ismerő világ gúnykacaja fogadja és kíséri az evangéliumi elbeszélést és az ún. tudományos kritika odahelyezi Máriát, ahol az utolsó utcai nők vannak.⁴

Ha megvetik a Pompadourokat és Dubarry-kat, megérdemlik. Maguk intézték így sorsukat. S ha a világ ezeket megérti, kalandjaikat kéjelegve élvezi és éli utánuk, ezen nem csodálkozunk. De mennyire fáj hitünknek, amikor azt, aki az egész kinyilatkoztatás szerint az igazság és tisztaság napfényében úszó Asszony, ennyire lealacsonyítják.

A mi megváltásunk első áldozatává lett ezzel Mária, áldozat, amelyre először esett a mi átkunk. Ebben is hasonlóvá lett fiához, aki az Apostol szavai szerint átokká lett értünk.⁵ Mindkettő a maga módja szerint viseli a bűn átkát, a kivetettséget.

Ezért jut Máriának oly előkelő hely a keresztény világnézetben, ezért ragaszkodik hozzá a keresztény érzület, ezért tekint fel hozzá, az átokká vált áldozatra részvéttel, a neki jutott sérelmeket pedig mint a magáét tekinti.⁶ A legnagyobb, legfontosabb dologban volt tehát Mária engedelmes Istennek, szolgálói készséggel valósította meg Isten parancsát.

Ez a szabad akarati «fiat»* volt Mária hitének próbaköve.⁷ Az Apostol szava, hogy hitben járunk és nem szemlélésben,⁸ Máriára is vonatkozik. Isten tekintélyének erejében ismerte föl a hozzá intézett igét, és így hajolt meg előtte. Ebben a tekintetben nincs különbség közte és Krisztus többi híve között. Mindnyájan homályban járunk, csak a lelkünkben felvillanó isteni fény vezet bennünket.

A hitbeli meghajlás, a természetfölötti élet kezdete lelkünkben mutatja az Isten felé vezető utat, és így megigazulásunknak kiindulópontja. A keresztény egész élete hitvallás. Azt, amit a hit előír, kell cselekedetekben megvalósítania. A hit irányító szerepét tagadnunk nem lehet. Kinek milyen a hite, olyan az élete:⁹ a jó keresztény élete hitvallás, a rosszé hittagadás.

Mária a legalapvetőbb, legnagyobb dologban vallotta meg hitét. Hitvallása a mi megváltásunk kezdete. Ezért Regina Confessorum, a hitvallók Királynője és példaképe Mária.

Horváth Sándor: Mulier amicta sole –
Szűz Mária Krisztus fényében
Szent Domonkos Rend, Budapest, 1948, 37-39.

* „Fiat mihi secundum verbum tuum” – „Legyen nekem a Te igéd szerint” (Lk 1,38)

1. Jel 19,9. ↩︎
2. Jel 22,14. ↩︎
3. Jel 5,13. ↩︎
4. Jézus törvénytelen származását állítja a Misna Jebamot 4,3. A szöveget J. Klausner idézi «Jézus és kora» c. művében, a 19. old. Ő maga József törvényes fiának mondja, uo. 180. old. ↩︎
5. Gal 3,13. ↩︎
6. «Örök eszmék…» 426. ↩︎
7. Ennek emlékét ünnepeljük «Gyümölcsoltó Boldogasszony» napján (márc. 25.). Hivatalos neve «Annuntiatio B. Mariae Virginis», Szűz Mária üdvözlése, az evangéliumi örömhír közlése. ↩︎
8. 2Kor 5,7 ↩︎
9. A hit központi és irányító szerepéről vö. «Hitvédelmi tanulmányok» 203. s köv. és 246. s köv. old. ↩︎