XI. Piusz a filmek metapolitikai hatásáról
Az utóbbi években a hagyományhű körökben egyre ismertebbé vált a metapolitika fogalma, köszönhetően a progresszív influenciák kulturális térben való egyre erőszakosabb elöretörésének. Az sem vita tárgya, hogy ebben a konzervatív körök óriási lemaradásban vannak. Holott XI. Piusz pápa már 90(!) éve megkongatta a vészharangot, és figyelmeztetett arra a lopakodó propagandára, melyet a jobboldal csak az elmúlt pár évtizedben kezdett újra felfedezni. Alább a Vigilanti cura enciklikából osztunk meg pár pontot a kultúrmarxista propaganda egyik zászlóshajójáról, a filmművészetről.
A körlevél három nagyobb egységből áll. Először egy rövid történeti bevezetés helyezi el a dokumentumot a saját korának összefüggéseiben, ezt követi az általunk közölt részlet, végül pedig gyakorlati útmutatások következnek a keresztény filmesek, szervezetek és hívek számára. A körlevél egyik korabeli magyar kiadása – amely az Actio Catholicához kapcsolódik – Dr. Alaker György jezsuita teológiatanár mintegy ötvenoldalas tanulmányát is tartalmazza. Alaker ebben részletesen elemzi az enciklikát, annak tanítását a korabeli magyar viszonyokra alkalmazza, háttérkutatásokkal tárja fel a hazai helyzetet, és konkrét cselekvési pontokat is megfogalmaz.1
***
Világos mindenki előtt, hogy a testi-lelki fölüdülésre, melyre a mi korunk olyan változatos lehetőséget nyújt, mindenkinek szüksége van, mert az élet gondterhes kötelességei kifárasztanak. De minden szórakozást az emberi méltóság csorbítatlan erkölcsei irányítsanak és az legyen a céljuk, hogy valóban nemes érzelmeket ébresszenek. Minden bizonnyal nagy veszedelemnek dobják oda a népek méltóságát és erejét, akik a pihenés idejére olyan szórakozásokat nyújtanak, melyek a jó modort, a tisztesség és az emberi méltóság elveit sértik és különösen az ifjúságnak erkölcsi kisiklásokra kínálják föl az alkalmat.
18. Köztudomású, hogy ezen szórakozásokban a filmelőadások viszik a legnagyobb szerepet, mert napjainkban mindenki által könnyen hozzáférhetők. Sokat nem mondunk, ha azt állítjuk, hogy milliónyian vannak, kiknek a filmek jelentik mindennapi szórakozását; mindenütt, még a műveletlen vagy félművelt népeknél is szaporodik a filmszínházak száma. Ez nemcsak a jómódúak mindennapi szórakozása és üdülési alkalma, hanem minden más társadalmi rétegnek is.
19. A film lélektani és etikai hatóereje
Semmit se találhatunk a jelenben, ami akkora hatással volna a tömegekre, egyrészt maguknak a mozgóképeknek természete miatt, melyek a villogó fény varázserejével működnek, másrészt az előadások könnyű fajsúlya miatt, mely még a legegyszerűbb nép számára is élvezhetővé teszi azokat, végül pedig az ilyen előadásokkal járó sok egyéb kísérő körülmény miatt is.
20. E hatóerő különösen abból ered, hogy a film olyan élénken érzékelhető művészi képekben és formákban mutatkozik, hogy nem csupán gyönyörködtet, hanem fölment minden fárasztó gondolkodás alól is, hiszen
a látogatók nagy része elég alacsony műveltségi fokon áll, hogy ne akarjon vagy ne is legyen képes önálló gondolkodással a film valószerűségétől elszakadni, sem pedig az okokból azok hatásaira tovább következtetni.
Az olvasás vagy előadások meghallgatása mégiscsak követel valamelyes figyelmet és értelmi erőlködést, de a filmszerű látás a maga villogó, illanó képsorozatával mindettől nagy kényelmünkre fölment. A hatás a hangosfilmeknél még jobban fokozódik: a vászonra vetített jelenetek még inkább érthetőkké válnak és zenekíséretük lenyűgöző erejével ragadják magukkal a lelket.
21. A táncjelenetek és varieték közbeiktatásával pedig a már különben is felszabadított indulatok és érzéki vágyak még gyorsabban és erőteljesebben fokozódnak.
22. Miért is a filmszínházak, mint az élet iskolái, a puszta gondolkodásnál sokkal hatásosabban ösztönzik a legtöbb embert az erényre is, a bűnre is. Kell tehát, hogy a keresztény lelkiismerettel egyező elhatározásokra indítsanak és mindentől tartózkodjanak, ami az erkölcs sértetlenségét veszélyeztetné és rontaná.
23. A bűnre ösztökélő film.
Mindenki tudja, hogy az erkölcstelen jelenetek a szemlélők lelkére milyen romboló hatást gyakorolnak: dicsérik az érzékies vágyakat és a bujaságot, kioktatnak a bűnök alkalmaira, elcsábítják az ifjúságot a helyes útról, a fényhatás kápráztató színeivel elébe festik a könnyelmű élet szépségét, elhomályosítják és meggyöngítik a vágyat a tökéletesebb életre, elfojtják a tiszta szerelmet, a házasság szentségét, a bensőséges családi élet gyöngéd megnyilatkozásait; egyéneket, társadalmi osztályokat, sőt nemzeteket és népeket pedig hamis előítéletekkel telítenek.
24. Az erényre buzdító film.
Viszont ha erkölcsi normához igazodnának, a nézőközönségre a legüdvösebb ráhatást gyakorolhatnák. Nemcsak azáltal, hogy szórakoztatnak, hanem magasztos eszmékre, azok megvalósítására buzdítanak. Hasznos életelveket vésnek lelkünkbe, szemünk elé állítják hazánk és a többi ország természeti szépségeit, a történelem nagy tetteit, megkedveltetik az erényt és az igazságot, és előmozdíthatják a társadalmi osztályok, népek és nemzetek kölcsönös megismerését, megértését. Az igazság ügyét is szolgálhatják. Mindenkit az erényes életre buzdíthatnak és végül nagyon sikeres munkát fejthetnek ki egy új, igazságosabb társadalmi rend kialakításában.
25. Szociális eredmények.
Ezek az észrevételeink azáltal nyernek még nagyobb fontosságot, hogy a filmművészet nemcsak az egyes emberekhez szól, hanem az emberek nagy tömegeihez, éspedig a hely, idő, kultúra és a többi körülmények olyan kihasználásával, mely a lelkeknek nemcsak rossz, hanem helyes eszmékkel való telítésére is éppúgy alkalmas. Ez a nemes törekvés azonban alacsony és észellenes izgatássá is fajulhat, amint a tapasztalat mutatja.
26. A mozgóképeknek ezt a rezgő fénysorát félhomályos színházakban összegyűlt közönség elé vetítik, melynek gondolkodási készsége és lelki erői többé-kevésbé elbágyadnak. Ahhoz sem kell sok fáradság, hogy filmszínházba jussanak, mert ott találják azt szorosan a lakóházak, templomok, népiskolák épületei mellett, s ezért gyakorolnak nagy hatást mindenki életére, s ezért nem közönséges a jelentőségük sem.
27. Hatása a mindkét nembeli ifjúságra.
A film meséjét, kiváló, természetes adottságaikat mesterségesen is felfokozva, olyan férfiak és nők játsszák, akik úgy el vannak látva és föl vannak ékesítve mindennel, hogy az ifjúságra ingerkedő csábításaikkal különös vonzóerőt gyakorolnak. Ehhez járul még a tetszetős kísérőzene, a mozitermek előkelő berendezése, a cselekmény arcátlan megjátszása és minden egyéb, ami az újdonság és változatosság varázserejével ingerel.
Ezért különösen gyermekek és ifjak vannak leginkább kitéve lenyűgöző hatásának, és éppen ezért a film abban a korban fejti ki befolyásoló erejét és alakító hatását a legnagyobb mértékben, amikor először ébred és fejlődik az ifjúságban a tisztesség nemes érzése, amikor először ébrednek tudatára az igazság és erkölcsi jóság lelkükben lappangó elveinek, amikor először kezdik tapasztalni a kötelességek súlyát és a felelősségérzetet és először járják át lelküket a tökéletesebb élet nemes elhatározásai.
28. A filmnek ez az elhatározó ráhatása a mostani körülmények között – fájdalom – legtöbbször az ifjúság kárára van. Ha eszünkbe jut az ifjúságnak és a gyermekeknek ez a romlása, akiknek érintetlen tisztasága forog kockán az ilyen filmszínházakban, Krisztus keserű fenyegetésére kell gondolnunk, amikor a gyermekek megrontóit sújtja e szavakkal: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, kik énbennem hisznek, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélységébe merítenék.” (Mt. 18, 6.)
XI. Piusz: Vigilanti cura (részlet)
1936. június 29.
- XI. Piusz pápa apostoli körlevele a filmszinházakról (Vigilanti cura). Szerk: Dr. Alaker György SJ. Budapes, Actio Catholica országos elnöksége, 1941. ↩︎