Még ez sem számít a hagyományos rítussal szembeni hadüzenetnek?

Az idei Summorum Pontificum zarándoklaton megtiltották a szentmise bemutatását a Szent Péter-bazilikában, majd a már engedélyezettnek mondott körmenetet is megakadályozták, végül pedig a másik bazilikába tervezett szertartást is korlátozták. A Szentszék újra megnehezítette azok dolgát, akik magukat a hagyományhű katolicizmus képviselőinek mondják, miközben próbálják fenntartani azt a kognitív disszonanciát, hogy nincs szükséghelyzet, és ki lehet egyezni a posztzsinati tendenciákkal.

Mi történt Rómában?

A The Catholic Herald tudósítása alapján így foglalhatjuk össze az események sorát:

1. Tavaly decemberben Athanasius Schneider püspök egy magánkihallgatás keretében levelet adott át XIV. Leó pápának, amelyben a szervezők a Szent Péter-bazilikában tartandó szentmisére kértek engedélyt. Külön pápai kihallgatást is kértek, hogy a hagyományos liturgiáról tárgyalhassanak. A cikk szerint egyik megkeresésre sem érkezett válasz.
2. Augusztusban a Szentszék Államtitkársága levélben értesítette a szervezőket arról, hogy az idei zarándoklat szentmiséjét nem tarthatják meg a Szent Péter-bazilikában. A Catholic Herald ezt szokatlannak nevezi, mivel a bazilikában tartott események engedélyezése nem az Államtitkárság hatáskörébe tartozik. A szervezők a korlátozás ellenére folytatták az előkészületeket. A péntek esti vesperást a Pantheonban, a szombati körmenetet a Vatikánban, majd a délután három órára tervezett ünnepi főpapi misét a Santa Maria Maggiore-bazilikában tervezték megtartani.
3. Néhány héttel később kiderült, hogy a Vatikán éppen arra az oltárra és arra az időpontra szervezett Szent Ferencről szóló konferenciát, amelyet a zarándoklat szentmiséjére kértek. A rendezvényre csak belépőjeggyel lehetett bejutni. A cikk hangsúlyozza, hogy a konferenciát a szentmisére vonatkozó engedély megtagadása után jelentették be.
4. A zarándoklat előtti napokban a szervezők újabb levelet kaptak az Államtitkárságtól, amelyben közölték, hogy a körmenet sem vonulhat be a Vatikánba. A beszámoló szerint ezt a körmenetet a szentmisétől külön kezelve már áprilisban engedélyezték.
5. Október 23-án péntek este a zarándokokat a rendezvény első napján értesítették a körmenet megtiltásáról. A résztvevők ennek ellenére rendezetten, litániákat és egyházi énekeket énekelve vonultak végig Róma utcáin, a Tiberisen át a Szent Péter tér obeliszkjéig. Az olasz rendőrség segítette őket az út során, de a Vatikán hatóságai az obeliszk után nem engedték tovább a menetet. A résztvevők elimádkozták a Hiszekegyet, áldásban részesültek, majd szétoszlottak.
6. A Santa Maria Maggiore-bazilikában újabb korlátozást jelentettek be: a zarándokok mindössze egy órán keresztül tartózkodhattak a bazilikában. Emiatt a tervezett ünnepélyes főpapi misét egyszerű csendes misére kellett módosítani. A bazilika személyzete a fényképezést is szigorúan korlátozta, még a hivatalos fotósoknak sem engedélyezte a felvételek készítését.

Idén magyar zarándokok is szembesültek azzal, hogy a hagyományhű szentmise korántsem rendelkezik akkora szabadságjogokkal, mint azt sokan szeretik hangoztatni (például az FSSPX püspökszentelése kapcsán). A magyar csoport a tervezett programhoz képest nem mutathatott be akárhol hagyományos szentmisét a San Giovanni Rotondóba és Bariba szervezett zarándoklat során.

Mennyire mély a homokozó?

A hagyományhű és az esztétikai katolicizmus között elsősorban az a nagy különbség, hogy utóbbi mellékesnek tartja a hagyományos katolikus teológia, lelkiség, filozófia stb. kérdését, mindössze a liturgia hagyományos formájához vonzódik, és csupán abban kívánja megélni a hagyományt. Ez a felfogás gyakran hangoztatja, hogy pl. szemben az FSSPX-szel elfogadja a II. Vatikáni Zsinat szellemét és a posztzsinati tanítóhivatal minden megnyilatkozását (persze itt vannak eltérések, hiszen vannak, akik elutasítják például a homoszexuálisok megáldását, és egyéb, az elmúlt évek során kiadott dokumentumokat – ám ezzel nagyon „piuszossá válik” a hozzáállásuk, amitől minden eszközzel igyekeznek elhatárolódni).

Ez a hozzáállás az Egyházban fennálló szükséghelyzet tárgyalását is igen leszűkíti és mindössze annak alapján vizsgálja, hogy mennyire hozzáférhető a hagyományos szentmise. Azonban, hogy az „elpiuszosodás” veszélyét elkerüljék, itt is szükségessé válik a mentális gimnasztika, hogy a hagyományos rítus korlátozására irányuló nyilvánvaló tendenciákat és egyértelmű kijelentéseket figyelmen kívül hagyják vagy kimagyarázzák.

XIV. Leó pápaságához sokan reményeket fűztek, hogy majd a Traditionis custodes rendelkezéseit megszünteti. A reményeket tovább növelte, hogy az év elején tartott bíborosi konzisztórium egyik tervezett témája a liturgia volt, ám sokak csalódására az utolsó percekben eltávolították a kérdést a programból.

Ezt követően látott napvilágot Roche bíboros dokumentuma, melyet a kozisztóriumra készített. Megállapítja, hogy nem lehetséges egyszerre elfogadni a zsinatot, de elutasítani annak liturgikus reformját, így végső soron a szinodális kiteljesedéshez szükséges a régi rítus elfojtása. 

Nyáron ugyancsak Roche bíboros adott egy interjút, melyben kijelentette, hogy XIV. Leó nem fogja megváltoztatni a hagyományos misére vonatkozó korlátozásokat. Majd augusztus végén a pápa az egyik katekézisében tett olyan kijelentéseket, melyek mintegy megerősítései voltak a Roche-nyilatkozatoknak.

Mindezeket tetőzi a jelen gyakorlat is, jelesül, hogy amíg például 2025 nyarán a homoszexuális zarándoklat a Szentszék legmagasabb köreinek támogatásával vonulhatott be az Egyház szívét jelképező szentélybe, addig nemcsak hogy a Vatikánban, de egész Rómában üldöztetést szenvedtek – ugyanezektől a köröktől – a hagyományhoz kötődő hívek.

Meglátjuk, van-e még hely a homokozó legaljáig mindazok fejének, akik továbbra sem akarnak tudomást venni arról a szükséghelyzetről, amely átjárja az Anyaszentegyházat. És várjuk azokat a furfangos megoldásokat is, amelyek úgy kezdik a magyarázatot, hogy „mert a Piusz Testvérület…”

Caietanus