Désiré Mercier: Keresztény önmegtagadás – 2. rész
Nagyböjt péntekein Désiré Mercier írásából fordítunk részleteket lelki tartalomként. A második részben az érzékek, a képzelet és a szenvedélyek megfékezéséről értekezik a szerző.
Bevezető írásunk a szerzőről: Désiré Mercier, az antimodernista pszichológia úttörője
Első rész: az önmegtagadás tárgya, tanácsok a testi önmegtagadás kapcsán
Az érzékek, a képzelet és a szenvedélyek megfékezése
Az önmegtagadás minden gyakorlatát, amelyet itt összegyűjtöttünk, a szentek példáiból vettük, különösen Szent Ágostontól, Aquinói Szent Tamástól, Szent Teréztől, Szalézi Szent Ferenctől, Brechmans Szent Jánostól; vagy olyan elismert lelki mesterek ajánlották, mint például a tiszteletreméltó Louis de Blois, Rodriguez, Scaramelli, Allemand abbé, Hamon abbé, Dubois abbé, stb. […]
1.) Mindenekelőtt és mindig zárja be szemét minden veszélyes látvány előtt, sőt (legyen bátorsága hozzá!) minden hiábavaló és haszontalan látvány előtt is. Lásson anélkül, hogy szemlélne; ne nézzen senkinek az arcába azért, hogy ott szépséget vagy rútságot különböztessen meg.
2.) Tartsa zárva füleit a hízelgésekkel, dicsőítő magasztalásokkal, csábításokkal, rossz tanácsokkal, rosszindulatú szóbeszéddel, sértő gúnyolódásokkal, indiszkréciókkal, ártó szándékú kritikával, az önnel közölt gyanúsításokkal szemben, valamint minden olyan szó előtt, amely két lélek között a legkisebb súrlódást is okozhatja.
3.) Ha szaglásuk bármit elszenved bizonyos fogyatékosságok vagy felebarátjuk betegségei következtében, akkor ebből — távol attól, hogy valaha is panaszkodnának miatta — szent örömet merítsenek.
4.) Ami az ételek minőségét illeti, tartsa nagy becsben Urunk tanácsát: „Egyétek, amit elétek tesznek. Egyétek azt, ami jó, anélkül, hogy különös élvezetet találnátok benne, és azt, ami rossz, anélkül, hogy undorotokat mutatnátok; mind az egyikben, mind a másikban maradjatok egyformán közömbösek.” Ez — mondja Szalézi Szent Ferenc — az igazi önmegtagadás.
5.) Ajánlja fel étkezését Istennek; az asztalnál vállaljon magára egy kis lemondást: például mondjon le egy csipet sóról, egy pohár borról, egy édességről stb. Asztaltársai ezt nem fogják észrevenni, de Isten számontartja majd.
6.) Ha az eléje tett étel élénken felkelti étvágyát, gondoljon az epére és az ecetre, amelyekkel Urunkat a kereszten itatták: ez talán nem akadályozza meg az élvezetet, de ellensúlyozni fogja azt.
7.) Kerülni kell minden érzéki érintkezést, minden gyengédséget, amelybe szenvedély vegyülhet, vagy amelyben elsősorban érzéki örömöt keresnénk.
8.) Mondjon le arról, hogy melegedjék, kivéve, ha erre szüksége van, hogy elkerülje a rosszullétet.
9.) Tűrjön el mindent, ami természeténél fogva megterheli a testet; különösen a tél hidegét, a nyár melegét, a kemény fekhelyet és minden hasonló kényelmetlenséget. Mindig legyen vidám arca, mosolyogjon minden időjárásban. Mondja a prófétával: „Hideg, meleg és eső, dicsérjétek az Urat!” Milyen boldogok lennénk, ha eljutnánk odáig, hogy őszinte szívvel mondhatnánk azt a szót, amely Szalézi Szent Ferenc számára oly kedves volt: „Soha nem érzem magam jobban, mint amikor nem érzem jól magam.”
10.) Vessen véget a képzeletének, amikor az egy ragyogó állás csábításával kísérti, amikor egy sötét jövő kilátásával elszomorítja, vagy amikor egy sértő szó vagy tett emlékével nyugtalanítja.
11.) Ha az álmodozás iránti vágy támad önben, azonnal vesse ki magából azt.
12.) A legnagyobb gondossággal alázza meg magát a türelmetlenség, ingerlékenység és harag tekintetében.
13.) Vizsgálja meg kívánságainak eredőit, és vesse őket az értelem és a hit ellenőrzése alá: inkább hosszú életet kíván, mint szent életet? Élvezetekkel és jóléttel teli életet bánat és szenvedés nélkül? Győzelmek életét harcok nélkül? Sikerek életét visszaesések nélkül? Dicséretek életét kritikák nélkül? Kényelmes és nyugodt életet minden kereszt nélkül? Ez olyan élet volna, amely teljesen ellentétes isteni Megváltónk életével.
14.) Óvakodjon bizonyos szokásoktól, amelyek bár önmagukban nem rosszak, mégis károssá válhatnak: például silány olvasmányok olvasása, szerencsejáték stb.
15.) Igyekezzen megismerni legfőbb hibáját; és ha felismerte, üldözze azt a lehető legmesszebb. Ennek érdekében őszinte szívvel vesse alá magát mindannak az egyhangúságnak és unalomnak, ami a különös lelkiismeretvizsgálat gyakorlatában rejlik.
16.) Nem tilos, hogy vonzalmai legyenek és azokat ki is mutassa; de őrizkedjék attól a veszélytől, hogy túllépi a helyes mértéket. Küzdjön erélyesen a túlságosan ösztönszerű ragaszkodások, a különleges barátságok és a szív minden érzelgős lágysága ellen.
Folytatása következik
Désiré Mercier: Christliche Abtötung
ins Deutsche übersetzt vom Institut St. Karl Borromaus
Freude an der Wahrheit – Römisch-katholische Schriften, Nr. 37
Fordította: Antonius