Krisztus testvérei – a félreértések cáfolata

Alább Horváth Sándor OP okfejtését szemlézzük, melyben teológiai, történelmi és filológiai érvek mentén bontja le azt a közkeletű hitellenes mítoszt, miszerint az Úr Jézusnak voltak testvérei, hiszen a Szentírás is említi őket, valamint az Úr Jézust elsőszülöttnek nevezi.

Mária mindvégig szűz maradt, tehát Krisztus születése után sem ismert férfit: semper virgo. Ezt a megtisztelő és Mária szüzességét megpecsételő állítást a második konstantinápolyi zsinat (553.) határozataiban találjuk meg,¹ a 649-es lateráni zsinat pedig kifejezetten hittételnek nyilvánította.² A Szentírás kifejezett szavakkal ezt nem állítja, de sehol nem is tagadja, sőt értelmezése ezt egyenesen mint szentírási adottságot követeli meg. […] Mindenki megérti, és csak így értheti, ha nem elfogult és nincsenek Krisztusról és a megtestesülés titkáról hamis, vagy ferde fogalmai. Nem csoda tehát, hogy a Szentatyák nagy felháborodással utasítják vissza az ellentétes rágalmakat, a teológia pedig a legerősebb érvekkel száll síkra a hittétel mellett. […]

Hogy Mária letérjen a szüzesség útjáról, és házasság keretében keresse testi és lelki tisztaságát, homlokegyenest ellenkezik Krisztus méltóságával. Örök születése szerint egyetlen Fia az Atyának, egyetlennek kellett maradnia földi viszonylatban is.

Az, aki a legszebb virágot hozta létre, nem szülhetett olyan magzatot, amely ennél végtelenül alacsonyabb. Emberi viszonylatban is így szokás ez: akik az állam vagy társadalom legfontosabb ügyeit intézték, vagy nagy haditetteket végeztek, azokat már nem használják alacsonyrendű szolgálatokra.

Mária a legnagyobb feladat és megbízatás elvégzésére választatott ki. Az egek Urát kellett szülnie, akitől az Isten fiainak mérhetetlen sokasága származik, akiben az emberiség újjászületik, és sokkal jobban eltölti és hatalmába keríti a földet, mint azt az első Ádám gyermekeinek ígérte meg az lsten.³ Azt a személyt, akinek ilyen megbízatása volt, nem volt szabad az első Ádám ivadékának gyarapítására felhasználni.

[…] Az Úr nem tűrhette Mária megszentségtelenítését, nem adhatta oda emberi gyönyörűség székhelyének.⁴ Kegyeletsértés és megszentségtelenítés lett volna minden ilyen kísérlet, Mária részéről pedig a legrútabb hálátlanság, ha nem elégedett volna meg fölséges gyermekével, akit szűzen fogant és szült, azután pedig az érzéki gyönyörökhöz pártolt volna át. Annyira ellenkezik ez a felfogás a keresztény érzülettel, hogy ezt csak rágalomnak minősítheti, és olyan módon utasítja vissza, amint ezt a Szentatyák tették. […]

Amit a Szentírásban Krisztus elsőszülöttségéről és testvéreiről olvasunk, nem dönti meg az Egyház álláspontját és a teológia érvelését. Az elsőszülöttség nem jelent feltétlenül sorrendet, mintha utána másoknak is kellene jönniük. Az egyedül szülött éppúgy elsőszülött, mint az, akinek testvérei is vannak.

[…] Az elsőszülöttet (primogenitus) fel kellett az Úrnak ajánlani. Így tett Anna is, aki fiát, Sámuelt egészen az Úr szolgálatának szentelte. Lukács is csak azért említi ezt, hogy Krisztus templomi bemutatását igazolja: anyja megtette azt, amit az elsőszülöttekre nézve előírt a törvény.

De a filológia, amely a különben ismeretlen Helvidicus fellépésével (IV. század) akart érvényesülni, kitartott merev álláspontja mellett, és az elsőszülöttséget kizárólag sorrendi értelemben magyarázta. Más megfontolások is voltak az ilyen álláspont mögött. A házasságot akarták megmenteni. Úgy tűnt fel ugyanis, hogy a szüzesség előnyének hangsúlyozása lealacsonyítja a házasságot, és megfosztja erkölcsi értékétől. Túlfűtött elmék így gondolkozhatnak, de ez nem az Egyház álláspontja. A házasság Istentől szándékolt szövetség, amelynek szentségi jellege van. A szüzesség nem szentség, csak azért magasabb erkölcsi érték, mivel áldozattal jár. Lemondás a természet adta testi gyönyörökről, a testnek és léleknek átadása, Istennek szentelése. Ez az értékelés semmiben sem árt a házasság megbecsülésének. Ha erkölcsi magaslaton marad, akkor éppúgy megszenteli az embert, mint a szüzesség, sőt amint Szent Tamás II-II.152.4. ad 2. megjegyzi, kiválóbb erényekben is tündökölhet, mint ez. Dogmatikai szempontból tehát semmi sem kényszeríthet arra, hogy Máriát csak példaadás végett is részesíteni kellene a házasélet nemi gyönyöreiben.

A filológia azonban nem törődik a tárgyi megfontolásokkal, ezért mindenáron érvényesülni akar. Isten azonban meg szokta szégyeníteni a kevélyeket és az önmagukban bizakodó felfuvalkodottakat. Így történt most is.

A szóhasználat kizárólagosságát állító „tudományos meggyőződés”-ről bebizonyosodott, hogy nevetséges mese. A Kr. e. 5. esztendőben, tehát alig néhány évvel Mária elsőszülöttjének világrajövetele előtt, Egyiptomban egy fiatal zsidó nő gyermeket szült. A szülésben meghalt. Síremlékén ilyen panaszos szavak olvashatók: a sors elsőszülött fiam fájdalmas világrahozatalával vetett véget életemnek. Ennek a halottnak már csak nem voltak utószülött gyermekei! A síremléket és szövegét C. C. Edgar közölte 1922-ben. Ezzel a szóhasználat filológiai kizárólagosságának hipotézise megdőlt.

A Szentírásból nem bizonyítható, hogy Máriának több fia, Jézusnak pedig testvérei lettek volna. Mint egyedüli szülött is elsőszülött volt.⁵ Az előítéleteket mindig nehéz feladni, de az igazság előtt meg kell hajolni. Mi, keresztények pedig megnyugodhatunk. Isten próbára teheti hitünket, amikor megengedi, hogy «a tudomány» ellenvetéseivel elhomályosíthassa annak terét. Az Egyház és tudósai ebben az esetben is hangosan figyelmeztették a hívőket: nem szabad a hitben meginogni azok miatt, amik külsőleg és a látszat szerint ellentmondanak neki.⁶ A látszatok ellen úgy küzdünk, hogy a tudományos ellenvetések megoldásával megtisztítjuk a hit terét. Döntő érveket sohasem hoztak fel Mária mindenkori szüzessége ellen. De az érvelés maga dőlt meg egy különben jelentéktelen zsidó nő esete révén.

Ha pedig a Szentírás Krisztus testvéreiről szól, akkor a héber kifejezésmódra kell gondolnunk, amely így nevezi a közelebbi rokonokat és hozzátartozókat is. A tősgyökeres magyar beszéd is ismeri ezt. A „sógor”, szót sem használja népünk a jogtól körülírt formában. Így áll ez a „testvér”-rel is, amellyel a közeli rokonokat szokták megszólítani. Csak megrögzött előítélet sajátíthatja ki a Krisztus „testvérei” kitételt az egy anyától származó gyermekek megjelölésére.

A Szentírás ezt nem tanítja, de pozitive nem is támasztja alá az ilyen értelmezést. Logikusan azt kellene – még egészen szigorú tudományos szempontból is – mondani: pozitíve sem az egyik, sem a másik állítást nem erősíti meg. Hogy melyik részre dől el a per, azt a Szentírás többi helyeinek az összehasonlításából ítélhetjük csak meg. Fentebb pedig láttuk, hogy az angyallal folytatott párbeszéd megkívánja a katolikus értelmezést. Enélkül érthetetlen. Tanácsot kell továbbá kérnünk a hagyománytól, amely szintén a katolikus hittétel mellett szól. Mérlegelnünk kell továbbá a teológiai megfontolásokat is, amelyek a többi hittételben gyökereznek.

Mindezek alapján Mária mindenkori szüzességét nem is mint egyszerű következtetést, hanem az említett tárgyi szempontokat összegező egyenértéknek kell tekintenünk. Ezért a semper virgo, a mindenkori Szűz Máriáról szóló tan kétségkívül hittétel.

Horváth Sándor O.P.
Mulier amicta sole: Szűz Mária Krisztus fényében
A Szent Domonkos-rend kiadása, Budapest, 1948.
118-123. oldal

1. Denz. 214. ↩︎
2. Denz. 256. ↩︎
3. Ter 28. A második Ádám ivadékánál ez elsősorban szellemi uralmat jelent. Krisztus nem földi hatalmat és gazdagságot ígért és hozott, országa nem erről a világról való, hanem az igazság és élet országa, a kegyelem és szentség birodalma, örökkétartó ország, amelynek befejezése az örök világosság és fényesség birtoklása. Vö. «Krisztus Királysága» Negyedik rész, 209. skk. old. ↩︎
4. Itt látjuk, hogy miért mondjuk Máriát kiemelkedő értelemben Foederis arcának, Frigy szent szekrényének. Mind az igehirdetésnél, mind a magánájtatosságnál és elmélkedésnél alig találunk termékenyebb fogalmat, mint az ószövetségi frigyszekrényt, hogy a vele való párhuzam alapján Máriát dicsőíthessük és tisztelhessük. ↩︎
5. Giuseppe Ricciotti, Vita di Gesù Cristo, Milano, 1941. ↩︎
6. II-II. 8,6. ↩︎