XI. Piusz az anyaság elleni támadásokról
Alább XI. Piusz pápa kulcsfontosságú enciklikájából (Casti connubii, 1930), valamint Szabó Vilmának „Az édesanya” című kiváló munkájának bevezetéséből közlünk részletet.
Szabó Vilma: Az édesanya
A dicsőséges és küzdő egyház között csodálatos harmónia van. A mennyei dicsőségnek különféle fokozatai vannak, de különféle eszközök állanak a küzdő egyház rendelkezésére is, hogy érdemeket szerezhessünk és szentek lehessünk. Isten rendeléséből minden állapot szent, de nem mind egyformán tökéletes és nem egyformán alkalmas az üdvösségre.
A legelső a papi rend, amelynek az a missziója, hogy Krisztus művét folytassa a világ végezetéig. A második a szerzetesség, amelyben a lélek egészen az Istennek szenteli magát. Mind a kettőnek a szüzesség az ékessége és dicsősége, amely a szentatyák szerint magát az Úr Jézust is lehozta a földre. Szépen mondja Szent Jeromos: „Isten nem kényszerít az angyalok életére, de tanítja azt és meghív reá, mint a legtökéletesebb állapotra…„. A következő sorjában a keresztény házasság, amelyet az apostol tisztes szövetségnek nevez. Az Úr Jézus szentségi rangra emelte, hogy megszentelje a jegyesek szerelmét.
Az anyaság csodálatos hivatás. Az édesanya a teremtő hatalomnak lesz a részese és az Istennek a teremtő társa. Jaj a nőnek, ha könnyelműen lemond a tökéletes tisztaságról, de jaj annak is, aki házasságban élve nem bízik az isteni Gondviselésben, vagy az anyasággal járó terhektől félve vétkezik igazi hivatása, a szent anyaság ellen.
Az önzés és érzékiség sötét útjain tévelyeg, míg végleg elbukik. Viszont: boldogok, kiknek méhe sok gyermeket adott a földnek és az égnek, és boldogok az emlők, amelyek őket táplálták. Soha anya nem szorított szívére drágább kincset. A bálványimádás sötétségében élő pogány asszony nem egészen értette meg hivatása méltóságát, mégis önérzetesen büszke volt állapotára. A Gracchusok anyját meglátogatta egyik barátnője. Az ékszerei után érdeklődött. „Íme az én ékszereim” – mutatott rá fiaira.
A keresztény anya sokkal több joggal lehet büszke anyai méltóságára. Tudja, hogy a gyermek, akit szíve alatt hord, Isten képmása. Alig születik meg, máris az Egyház tagja.
Első gagyogása Isten, az ég és föld alkotója. Nyiladozó értelme, kis szíve szeretete Istent keresi. Ha az anya vallásos, minden remény megvan, hogy gyermeke is Istenben találja meg a legfőbb boldogságát. A gyermek olyan lesz, amilyenné édesanyja alakította. Az anya, aki vére útján a testi életét adta, szavaival és példájával lelki életét is alakítja. Az édesanya a család boldogságának és bajának egyaránt okozója lehet. Ő a család erkölcsi emelkedésének vagy bűneinek hű tükrözője. Általa újul meg a család és a társadalom.
XI. Piusz: Casti connubii
Áttérünk a tévedések második csoportjára, amelyek a házastársi hűségre vonatkoznak. Ami a gyermek ellen vét, valamiképpen a házassági hűséget is sérti, mert a házasságnak e két java szorosan összefügg egymással. De azonkívül a házassági hűséggel szemben külön még a tévedések és eltévelyedések annyi fajtáját kell fölsorolnunk, amennyi családi erényt a hűség csak magában foglal. Ezek az erények mindkét házastársnak tiszta hűsége, a feleségnek becsületes engedelmessége, a hitvesek közt az erős és valódi szeretet.
Romlott szabadosság
Mindenekelőtt a hűség ellen vétenek, akik azt hiszik és állítják, hogy a modern kor erkölcsi fölfogásának a hamis és éppen nem ártatlan barátkozásról a kívülállókkal engedményeket kell tenni s ezekben a baráti érintkezésekben nagyobb szabadságot kell biztosítani a házastársaknak, mert – mint mondják – sok embernek olyan veleszületett érzéki természete van, hogy azt egynejű és egyférjű házasságnak szűk korlátai közt nem elégítheti ki. Amiért is a tisztességes házasoknak azt a tartózkodó magaviseletét, amely a kívülállókkal szemben minden érzéki érzést és nyilvánulást elítél és megtagad, elévült lelki korlátoltságnak, elvetendő szűkkeblűségnek és hitvány féltékenységnek tartják s a házassági hűséget óvó állami büntető törvényeket túlhaladottaknak és hatályon kívül helyezendőknek mondják. A tiszta hitvesek nemes lelkülete ezeket a tévedéseket már a természetes ész világánál is mint hitvány és ocsmány dolgokat elveti és megveti. S a természet szavát helybenhagyja és megerősíti az Isten parancsa: „Ne paráználkodjál”,1 valamint Krisztus igéje: „Mindaz, aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében”.2 Semmiféle emberi szokás, rossz példa vagy emberi haladás az isteni törvénynek erejét le nem ronthatja. Mert amiképpen ugyanaz a „Krisztus tegnap, ma és mindörökké”,3 úgy ugyanaz marad Krisztusnak a tanítása, amelyből egy betű nem fog megszűnni, amíg minden be nem teljesedik.4
Női emancipáció
Ugyanazok a tévtanítók, akik a házastársi hűség és tisztaság fényét írásaikkal és beszédeikkel elhomályosítják, az asszonynak bizalmas és méltóságos alárendeltségét is megingatják. Vakmerő állításuk szerint ez az alárendeltség az egyik házastárs méltatlan rabszolgasága a másik féllel szemben, holott a házastársak mindenben egyenlő jogúak. Mivel pedig az egyik fél szolgasága az egyenjogúságot sérti, a nőnek fölszabadítására szükség van, sőt – mint büszkén dicsekednek – a fölszabadítás már meg is történt. Hármas szabadságot emlegetnek – a család kormányzásában, a családi vagyon kezelésében, a gyermekáldás ellen való védekezésben és annak erőszakos megakadályozásában; s azt társadalmi, gazdasági és élettani szabadságnak hívják.
Az élettani szabadság alatt azt értik, hogy a nő a feleségi, a hitvesi és anyai terhektől tetszése szerint szabadnak érezheti vagy teheti magát.
[…] Gazdasági szabadság az, hogy a nő férje tudta nélkül s annak ellenére is függetlenül birtokolhatja, intézheti és kezelheti a maga vagyonát, gyermekei, férje és családja érdekeinek elhanyagolásával. Társadalmi szabadsággal a nőt elvonják a házi gondoktól, a gyermekek és a család ápolásától, hogy azokkal mit sem törődve szabadon élhessen a saját hajlamának, akár közügyekkel foglalkozzék vagy közállásokat vállaljon.
Ámde nem ez a nőnek az igaz fölszabadítása és nem az az ésszerű és méltóságos szabadsága, amely a keresztény nő és feleség magasztos állásának kijár. Inkább a nőiségnek és az anyai méltóságnak megrontása s a családnak teljes fölforgatása, aminek folytán a férj elveszti feleségét, a gyermek az anyját, a ház és az egész család állandó éber őrét.
Sőt éppen a nőnek magának káros ez a hamis szabadság és a férjjel való természetellenes egyenlőség. Mert ha a nő leszáll arról a királyi trónról, amelyre őt az evangélium a családi otthon falai közt ültette, rövidesen ismét a régi rabszolgaságba süllyed (talán külső látszatra nem, de valójában igen) s mint a pogányoknál volt, egyszerű eszköz lesz férje kezében.
Szabó Vilma: Az édesanya
Budapest, 1940
Online elérhető a PPEK jóvoltából