Fordulat az amerikai papságban: az újonnan szenteltek között 5% alá csökkentek a magukat progresszívnek vallók

Friss kutatások szerint az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb belső változása figyelhető meg az amerikai katolikus egyház papságában: a fiatalabb papgenerációk teológiai önmeghatározása radikálisan eltér attól, amit a II. Vatikáni Zsinat utáni időszakban ordinált nemzedékek képviseltek.

A The Catholic Project által publikált National Study of Catholic Priests 2022 című átfogó kutatás szerint az Egyesült Államokban a legfiatalabb papok túlnyomó többsége ma már konzervatívnak vagy hagyományhűnek vallja magát, miközben a progresszív önazonosítás gyakorlatilag eltűnt ebből a korosztályból.

Az 1965 és 1969 között pappá szentelt generáció esetében még egészen más kép rajzolódott ki. Ebben a korszakban – közvetlenül a II. Vatikáni Zsinat utáni években – a papok 68%-a progresszívnek írta le saját teológiai álláspontját, míg mindössze 16% vallotta magát konzervatívnak.

A következő évtizedek során ez az arány fokozatosan, majd egyre gyorsabban megfordult. Az 1980-as években ordináltaknál már kiegyenlítettebbé vált a helyzet, az 1990-es évektől pedig a konzervatív önmeghatározás egyértelmű többségbe került.

A leglátványosabb változás azonban a legfiatalabb papi generációban figyelhető meg: azok között, akiket 2020 után szenteltek pappá, mintegy 84–85% konzervatívnak vagy hagyományhűnek vallja magát.

A National Catholic Register összefoglalója szerint azok közül, akiket 2020 után szenteltek pappá, senki sem írta le magát „nagyon progresszívként”, és a progresszív önmeghatározás a legfiatalabb papi generációban már 5% alá csökkent.

Ez jelentős kontrasztot mutat a „baby boomer” korszak papságával, amelyet sokkal inkább a liturgikus reformok, a pasztorális kísérletezés, az intézményi nyitás és a teológiai pluralizmus jellemzett.

A fiatal papok ezzel szemben egyre gyakrabban hangsúlyozzák az Eucharisztia központi szerepét, a szentségi papság sajátos identitását, a liturgia szakrális méltóságát, az egyházi tanítás világos képviseletét, a hitigazságok relativizálásának elutasítását, az ortodoxia és a hagyomány fontosságát.

A kutatás alapján több tényező is kirajzolódik, hogy mi állhat a háttérben. Az egyik legfontosabb, hogy a papi hivatást választó fiatal férfiak sokszor éppen a modern nyugati kultúra bizonytalanságából, identitásválságából és erkölcsi relativizmusából fordulnak az Egyház felé. Számukra nem egy „modernizált”, önmagát folyamatosan újradefiniáló vallási intézmény vonzó, hanem egy olyan Egyház, amely biztos pontot, stabilitást és természetfölötti horizontot kínál.

Az elemzések szerint sok fiatal pap kifejezetten úgy látja, hogy az emberek nem azért távolodnak el az Egyháztól, mert az túl világos az igazság kérdésében, hanem azért, mert túl gyakran nem elég világos.

A fiatalabb papok körében erősebb a liturgikus hagyomány iránti érdeklődés is. Ez nem feltétlenül kizárólag a tradicionális latin mise kérdésében jelenik meg, hanem szélesebb értelemben a liturgia objektív, szent és transzcendens jellegének hangsúlyozásában. Sokuk számára a szentmise nem közösségi önkifejezés, hanem elsősorban Krisztus áldozatának jelenvalóvá válása. Ez a szemlélet gyakran együtt jár a reverenda, az eucharisztikus adoráció, a gyakoribb gyóntatás, a világosabb katekézis és az erősebb papi önazonosság visszatérésével.

Fontos hangsúlyozni, hogy a „konzervatív” és „progresszív” kategóriák itt elsősorban nem pártpolitikai, hanem teológiai jelentéssel bírnak. Nem republikánusokról és demokratákról van szó, hanem arról, hogyan értelmezik a papok az egyházi tanítóhivatal tekintélyét, a hitletétemény változhatatlanságát, a liturgia szerepét, a papi identitást, az erkölcsteológia világos határait.

A kutatás az alábbi linken elérhető.

Caietanus