XIII. Leó felhívása a magyar katolicizmus közéleti szervezkedésére

A Szentatya kifejezetten Magyarországnak címezve enciklikát adott ki (Constani Hungarorum, 1893), melynek apropója a polgári házasság bevezetése volt. Az enciklika gyümölcseként jött létre a Katolikus Néppárt, hiszen egészen addig nem volt kifejezett politikai képviselete a katolicizmusnak. Alább a honi katolicizmus közéleti megszervezésérére felhívó enciklikát szemlézzük.

[…] De ezenkívül más dolgok is vannak nálatok, melyek nekünk aggodalomra új okot szolgáltatnak: értjük a veszélyeket, melyek a vallást napról napra jobban fenyegetik. […] Egészen így éreztek ama kitűnő férfiak is, minden utókornak hálás emlékezetére méltóak, kik minden nemzet között, minden korban lelkük bátorságának oly dicső példáit adták, s magukat mintegy az Isten házának falai gyanánt viselték, nemcsak mindenüket, de magát az életet is készek lévén feláldozni a vallás és az Egyháznak ügyéért. […]

De hogy áttérjünk arra, ami tárgyunkat tulajdonképpen illeti, valóban szívünk nem kis fájdalmával látjuk, hogy azon kívül, ami Magyarország törvényeiben, mint máskor elpanaszoltuk, már nem áll összhangzásban az Egyház jogaival, csökkenti annak cselekvési képességét s a katholikus hitvallással ellenkezik, az utóbbi években a közhatalomtól az Egyházra s magára a katholikus ügyre nézve nem kevésbé veszedelmes dolgok lettek elhatározva, avagy megtéve; s ahogy közállapotaitok jelenleg állanak, nagyon félő, hogy még sokkal súlyosabb bajok fogják érni a vallást.

Ami név szerint a dolgok ama fejezetéhez tartozik, melyek jelenben nálatok tüzetesebben tárgyaltatnak, a ti kötelességtek, tisztelendő testvérek, buzgó igyekezettel s egyetértőleg arra törekedni, hogy mindenki, a papok úgy, mint a világiak, világosan megismerjék, mi szabad nekik s mitől tartoznak őrizkedni, nehogy a természeti és isteni törvény parancsai ellen vétsenek. És miután legtöbben közületek a lelkipásztoroknak megparancsolták, hogy ezekben a dolgokban az apostoli széknek saját magatok által kikért ítéletét bevárják: a ti kötelességtek lesz most már, tisztelendő testvérek, ugyanazokat a lelkipásztorokat meginteni, hogy lelkiismeretbeli dolognak tartsák még a legkisebben sem eltérni azoktól, miket az apostoli szék határozott vagy elrendelt; ami pedig a papoknak nem szabad, nyilvánvaló, hogy világiaknak sem lesz szabad. Egyébiránt a legtöbb rossz erejének megakadályozása végett igen-igen nagy fontosságú dolog az, hogy a lelkészek sohase szűnjenek meg a híveket inteni, hogy a más vallásúval kötendő házasságtól, amennyire lehetséges, őrizkedjenek.

Értsék meg jól a hívek, s véssék emlékezetükbe, hogy az ilyen házasságoktól, amelyeket az Egyház mindig rosszalt, azért kell leginkább irtózni, mert, mint mi magunk mondjuk ezt más helyen: „alkalmat nyújt a szent dolgokban tiltott közösségre és érintkezésre, a katholikus fél vallásának veszélyeket teremt, akadálya a gyermekek jó nevelésének és különösen arra ösztönzi a lelkeket, hogy minden vallásnak egyenlő értéket tulajdonítsanak, megfosztván így minden különbségtől az igazságot és a hamisságot.”

De a magyarok ősi vallását, mint említettük, nagyobb veszteségek is fenyegetik. Melyek legyenek ezek, a katholikus név ellenségei éppen nem titkolják; nyíltan bevallják, mit akarnak: kétségkívül elérni azt, hogy minden alkalmas fegyverrel ártsanak, hogy az Egyház s a katholikus ügy napról napra rosszabb helyzetbe sodortassék. Titeket tehát, tisztelendő testvérek, komolyabban, mint valaha intünk és buzdítunk, hogy semmi munkát se kíméljetek, amivel ezt a veszedelmet a reátok bízott nyájtól, a ti hazátoktól eltávolíthatjátok. Mindenekelőtt arról gondoskodjatok s azt valósítsátok meg, hogy a ti példátok és tekintélyetek által megerősítve, minden katholikus a vallás ügyét bátran és lelkesen magáévá tegye, hősiesen védelmezze.

Mivel pedig nemritkán megtörténik — s mi nem hallgathatjuk el azt, ami úgy van —, hogy némelyek a katholikusok között, midőn éppen a legnagyobb erővel és állhatatossággal kellene törekedniük óvni, védelmezni az Egyháznak jogait, az emberi okosság bizonyos fajától vezetve, vagy az ellenkező oldalra fordulnak, vagy a harcban magukat szerfelett félénknek s gyengének tanúsítják.

Könnyen be lehet látni, hogy ez az eljárás kétségen kívül a legnagyobb veszedelmeknek nyit utat, különösen, ha azokat illeti, kik vagy tekintélyüknél fogva bírnak befolyással, vagy a tömeg véleményére tudnak hatni. A katholikus név ellenségeit semmi sem érintheti kellemesebben, mint a katholikusoknak tétlensége avagy egyenetlensége; egyik által úgy, mint a másik folytán az történvén gyakran, hogy az ellenségnek magának szabad és biztos utat hagynak, hogy még rosszabbra törekedjék. Kétségen kívül szükséges ugyan, hogy minden dologban a szándéknak az okosság és a mérséklet legyen a két társa, s az Egyház maga is az igazság védelmében tervszerű eljárást óhajt követni: mindazáltal semmi sem áll oly távol a valódi okosság szabályaitól, mint annyira engedni jutni a dolgot, hogy a vallást büntetlenül üldözzék s a nép üdvét veszélybe sodorják.

Miután pedig úgy az egyetértés megerősítésére, valamint a katholikusok tevékeny okosságának felébresztésére csodálatos erővel bírnak, mint azt a tapasztalás igazolja, azok az évi gyülekezetek, amelyekben a katholikus ügyről, a kegyes cselekedetek minden fajáról a püspökök vezetése s elnöklete mellett közösen tanácskozhatnak, azért nagyon óhajtjuk, hogy ilyenek buzgón tartassanak, amiről mint tudjuk, nem sokkal ezelőtt már ti is kellő időben gondoskodtatok. Nem kételkedünk, hogy az ilyen gyülekezetek, melyeknek megtartását máshol előmozdítottuk, nagy hasznára fognak lenni a ti ügyeteknek is. Arról is komolyan kell előre gondoskodnotok, hogy a törvényhozók gyülekezetébe ismert vallásosságú és kipróbált erényű férfiak választassanak be, kik állhatatos lélekkel bírnak szándékuknak megfelelni, vagyis az Egyház s a katholikus ügy jogainak kivívására készek és serények is.

Látjátok ezenkívül, tisztelendő testvérek, hogy úgy a hírlapok, mint a könyvek segélyével is mily erősen harcolnak azok, kik az Egyháztól eltévelyedtek, hogy széles körben hintsék el mérgét a nép között tévelyeiknek, rontsák a jó erkölcsöket s elszakítsák a sokaságot a keresztény élet cselekedeteitől. Lássák be tehát végre a ti embereitek is, hogy itt az ideje valami nagyobbat kezdeni ezen a téren is s minden módon rajta lenni azon, hogy az iratokkal szemben iratokat állítsatok, amelyek megfeleljenek a harc, a küzdelem fontosságának s a bajok ellen alkalmas gyógyszert szolgáltassanak.

[…]

Minthogy pedig minden irányban hat a papságnak példája, mindenekfelett törekedjetek, hogy az élő erénynek és hitszilárdságnak legyetek előképei a keresztény nép szemei előtt. Bölcsen meggondoljátok, midőn a polgári és politikai ügyeket szolgáljátok, Szent Pál apostol szavait: „Istennek egy bajnoka sem elegyedik világi dolgokba, hogy annak tessék, akihez szegődött.”

Bizonyos, hogy a külső világi vonatkozású ügyeket — Nagy Szent Gergely intése szerint — a lelkiekről való gondoskodás közben el nem szabad hanyagolni, mert nevezetesen, midőn a vallás szolgálatában buzgólkodunk, a közjó javára is munkálkodunk, nem hagyván kihasználatlanul az idő és viszonyok nyújtotta oltalmazó és segítő eszközöket. Mégis nagy óvatossággal kell gondoskodni, nehogy a szent egyházi rend magasztosságáról megfeledkezzünk és kevésbé látszassunk szolgálni az égieket, mint a világi ügyeket. Nagyon alkalomszerűen mondja ugyanaz a Nagy Szent Gergely: a világi ügyek bizonyos mérséklettel tűrendők s előszeretettel sohasem keresendők, nehogy midőn az erre vágyakozó elméjét elfoglalják, azt elnyomván az égiektől elvonják. (Reg. pastor., p. II. c. 7.)

[…]

Végül mindazokra nézve, amik az ős hitnek védelmét, a katholikus intézmények erősödését, gyarapodását s a mindkét rendbeli papság fegyelmét illetik, legjobbnak és legüdvösebbnek véljük, ha ti, tisztelendő testvérek, egymással gyakrabban tanácskoztok, közös ítélettel állapítván meg mindazt, amit legszükségesebbnek, legalkalmasabbnak véltetek.

A jövőre reméljük, hogy Magyarország katholikus férfiai, látván közállapotaiknak veszedelmes romlásba való süllyedését, belátván mindazokban, miket mondottunk, irántuk való atyai gondoskodásunk, bizalmunk, jóakaratunk bizonyságát: lelküket és erejüket megfeszítik, hogy teljes tisztelettel, amint illik, kövessék a mi intéseinket, tanácsainkat.

Veletek, tisztelendő testvérek, papságtokkal és a katholikus néppel lesz az irgalmas Isten, szerencsés győzelemre fogja segíteni a ti buzgólkodásotokat, ha egy szívvel, lélekkel, lankadatlanul munkálkodtok a vallás igazáért. Nem fog hiányozni e legszentebb és legigazabb küzdelemben bizonyára a ti uralkodótoknak, apostoli királytoknak jóindulata, jóhajlamú törekvése sem, hiszen uralkodásának kezdetétől fogva nemzetetek iránt szerzett érdemei általánosan ismeretesek!

Hogy pedig mindenben jó szándékaitok szerint szerencsével küzdjetek: velünk együtt, tisztelendő testvérek, hathatós imádsággal kérjétek az Istent, könyörögjétek ki a Szent Szűznek hatalmas segítségét, kérjétek Szent Istvánnak, a ti apostoltoknak hűségét, hogy az égből tekintsen le kegyelmesen ő Hungáriájára, oltalmazza meg abban szentül, sértetlenül a vallást és annak jótéteményeit.

Isten malasztjának zálogául pedig, és atyai jóakaratomnak bizonyságául lelkem mélyéből adom reátok, tisztelendő testvérek, úgy papságtokra és minden hívetekre apostoli áldásomat.

Rómában, Szent Péternél 1895. év szeptember hó 2-án, pápaságunk tizenhatodik évében.
XIII. Leó pápa

Ford: Dr. Kereszty Viktor
Magyar Sion 1893. XXXI. évf (Új sorozat 7. évfolyam) 643-651. old.