Olvasói írás: Hová lett Guadalupei Szűzanya koronája?

Alább egy olvasónktól kapott írást teszünk közzé, aki egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet: a Guadalupei Szűzanya fején eredetileg korona volt – ahogy a korabeli metszetek és festmények is tanúskodnak róla -, ám a 19. század folyamán a korona eltűnt. A hiány pótlására XIII. Leó helyeztetett koronát a tilma fölé, amely ma is ebben az elrendezésben látható a Guadalupei Bazilikában. Mi a korona rejtélyes eltűnésének magyarázata?

A Mária-jelenések

Szűz Mária összesen négy alkalommal jelent meg Juan Diegónak, egy indiánnak, és egyszer a nagybátyjának, Juan Bernardinónak. Az első jelenés 1531. december 9-én, szombat reggel történt. Juan Diego egy fiatal hölgyet látott a Tepeyac nevű dombnál, Mexikóváros egyik külvárosában.¹ A hölgy navatl (azték indián) nyelven beszélt, magát Máriának, „az igaz Istenség anyjának” nevezte,² és arra kérte Juan Diegót, menjen a püspökhöz, és építsenek egy templomot azon a helyen.

Szavai alapján Juan Diego felkereste Mexikóváros érsekét, Juan de Zumárragát, hogy elmondja, mi történt. Az érsek nem hitt Diegónak. Ugyanazon a napon Juan Diego ismét meglátta a fiatal hölgyet (a második jelenés), és ő azt kérte tőle, hogy kérlelje tovább a püspököt, legyen kitartó.

A következő napon, 1531. december 10-én, vasárnap, Juan Diego másodszor is beszélt az érsekkel. Az érsek azt mondta, hogy térjen vissza Tepeyacra, és kérjen a hölgytől egy csodás jelet, amely igazolja az ő kilétét. Ugyanezen a napon történt a harmadik jelenés, amikor Juan Diego visszatért Tepeyacra, találkozott ugyanazzal a hölggyel, és átadta neki az érsek kérését a jelről. A hölgy beleegyezett, hogy másnap (december 11-én) adni fog egy jelet.

December 11-én, hétfőn azonban Juan Diego nagybátyja, Juan Bernardino megbetegedett, és Juan Diegónak gondoskodnia kellett róla. December 12-én, kedd hajnalban, amikor Bernardino állapota romlott, Diego Tlatelolcóba indult, hogy találjon egy katolikus papot, aki feladhatja neki az utolsó szentségeket.

Annak érdekében, hogy ne találkozzon a Szűzzel, aki esetleg hátráltatná, és ne kelljen szégyenkeznie amiatt, hogy hétfőn nem találkozott vele a megbeszéltek szerint, Juan Diego egy másik útvonalat választott, elkerülve a Tepeyac dombot. Ám a Szűz elállta az útját, és megkérdezte, hová tart (ez volt a negyedik jelenés). Juan Diego elmondta, mi történt, és a Szűz finoman megdorgálta, amiért nem fordult hozzá segítségért. A guadalupei jelenések legismertebb mondataként, amely a Guadalupe bazilika főbejárata fölé is fel van írva, így szólt:
„¿No estoy yo aquí que soy tu madre?”
„Hát nem itt vagyok én, a te anyád?”

Megnyugtatta, hogy Juan Bernardino mostanra már meggyógyult, és azt mondta, gyűjtsön virágokat a Tepeyac domb tetejéről, amely általában kopár volt, főleg a decemberi hidegben. Juan Diego engedelmeskedett az utasításnak, és damaszkuszi rózsákat talált ott, amelyek nem voltak őshonosak Mexikóban.

A Szűz elrendezte a virágokat Juan Diego tilmáján (köpenyén), és amikor Juan Diego azon a napon később az érsek, Zumárraga előtt kinyitotta a köpenyét, a virágok a földre hullottak, és a köpenyen megjelent a Szűz Mária képe. Ennek emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

A következő napon, december 13-án, Juan Diego teljesen gyógyultan találta nagybátyját, ahogyan a Szűz megígérte neki. Juan Bernardino elmesélte, hogy ő is látta a Szüzet, miután az ágya mellett imádkozott (ötödik jelenés). A Szűz utasította őt, hogy értesítse az érseket erről a jelenésről és a csodás gyógyulásáról, valamint a Szűz azt mondta neki, „Guadalupe” néven szeretne ismertté válni.

A korona

Juan Diego köpenyén megjelent Guadalupei Miasszonyunk ikon, Mexikó jelképe, a mai napig megtekinthető a Guadalupei bazilikában. A kép egy életnagyságú, sötét hajú, olívabőrű fiatal nőt ábrázol, akinek az arcvonásai és a bőrszíne nem azonosítható sem európaiként, sem indiánként. Fejét kissé jobbra hajtja, lehajtott szemmel, és imára kulcsolt kezekkel áll. Rózsaszín ruhát visel, amelyet virágminták díszítenek, dereka felett sötét szalaggal megkötve, és ezek felett egy kékeszöld köpeny terül el. A derék felett megkötött szalag jelzi, hogy valószínűleg áldott állapotban van. A köpenyt arany szegély díszíti, és csillagok borítják. A Szűz félholdon áll, amelyet egy sas szárnyú angyal tart. Egész alakját aranyszínű dicsfény veszi körül. A hagyomány szerint ez az egyetlen ránk maradt kép, amelyet Isten a saját kezével festett a Szűzanyáról.

A kép eredetileg egy 12 ágú aranykoronával a fején ábrázolta Szüzet, de ez 1887–88-ban eltűnt. A változást először 1888. február 23-án vették észre, amikor a képet egy közeli templomba vitték.³ Végül egy festő a halálos ágyán bevallotta, hogy egy pap utasítására eltávolította a koronát. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az aranyfesték elkezdett leválni a koronáról, és így kopottnak, viseltes állapotúnak tűnt.

David Brading történész szerint⁴ a korona eltávolításának valódi oka azonban a „modernizálás” volt: a kor ízlésvilágának így jobban megfelel, és ez erősíti a hasonlóságot a már meglévő Mária-ábrázolásokkal. A vásznat körülvevő keretet utólag alakították át úgy, hogy szinte semmi hely ne maradjon a Szűz feje fölött, ezzel elrejtve az eltávolítás nyomait.

A képhez később egy másik koronát helyeztek. 1887. február 8-án XIII. Leó pápa pápai bullájával engedélyezte a kép kanonikus koronázását, amely 1895. október 12-én valósult meg.⁵

1. English translation of the Nican Mopohua, a 17th-century account written in the native Nahuatl language. ↩︎
2. Sousa, Lisa; Poole, Stafford; Lockhart, James (1998). The Story of Guadalupe: Luis Laso de la Vega’s Huei tlamahuiçoltica of 1649. UCLA Latin American studies, vol. 84; Nahuatl studies series, no. 5. Stanford & Los Angeles, California: Stanford University Press, UCLA Latin American Center Publications. p. 65. ISBN 0-8047-3482-8. OCLC 39455844 ↩︎
3. Poole, Stafford (2006). The Guadalupan Controversies in Mexico. Stanford, California: Stanford University Press. ISBN 978-0-8047-5252-7. ↩︎
4. Brading, D. A. (2001). Mexican Phoenix: Our Lady of Guadalupe: Image and Tradition Across Five Centuries. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-80131-1. ↩︎
5. Enciclopedia Guadalupana, p. 267 (vol. II) ↩︎