Clairvaux-i Szent Bernát: A szomorúságról

„Embernek imádságának, ki mindenkoron szomorú, nincsen ereje és nem mehet fel Istennek szent színe eleiben.” Alább a ciszterci egyházdoktor írását közöljük – amely az Érsekújvári kódexben fennmaradva a korai nyelvemlékeink közé is tartozik -, melyben a szomorúság hiábavalóságát és annak lelkiéletre gyakorolt negatív hatásait ismerteti.

*Szerkesztői megjegyzés: A szöveg a korabeli nyelvezettel íródott, amelyet meg is tartottunk, csupán egy-két kifejezésen alakítottunk, hogy a mai olvasó könnyebben megértse.

Úr-lsten úgymond evagyéliom szerében: Bizony-bizony mondom tinéktek, mert bánkódtok és sírtok ti, ez világ pediglen vigad; akkoron ti szomorkodtok, de ti szomorúságtok tér nagy örömre.¹ Úgymond Szent Salamon ez mellé: Örvendetes szív víg orcát tészen, de a szomorú elme bocsáttatik léleknek szomorúságára.² Örvendező kedv tészen virágzó időket, de szomorúság megszáraszt embert.³ Én jó fiam, jókba ne tégy panaszt és minden történetekbe gonosz beszéd miatt ne tégy bánatot.⁴ Mert: Minden csapás szívnek szomorúsága.⁵ És szívnek vidámsága embernek élet szerint való élése.⁶ Háborodott szív nemz embernek szomorúságot és az bölcs ember ellene áll annak.⁷ Bánatnak általa közelget emberhez az halál, szomorúság meghajtja szívnek ő nyakát.⁸ Víg szív jó egészséget nemz, de az szomorkodó embernek megszáradnak tetemei.

Mégis úgymond Szent Athanasius doktor: «Az szomorú ember mindenkoron gonoszságba vagyon és megháborítja az Szentlelket, kit Isten őneki feljül bocsátott ajándékképpen».

Ugyanerre tanít minket Szent Pál apostol, mondván: Ne akarjátok megháboroítani az Szentlelket, ki tibennetek lakozik, kibe jegyöztetvén vagytok váltságnak napján.⁹ Lássátok jól meg, én szerelmes atyámfiai, hogy ne háborítsátok meg az Szentlelket, ki tibennetek lakozik, hogy netalántán el ne hagyjon titeket. Vessetek el tűletek minden kétségüket¹⁰ és bátorságokat, – mert mindkétfelől megháborultatik az Szentlélek. Vessetek el tűletek minden szomorúságot, – mert ez mondatik kételkedésnek és bátorságnak húgának.

Bizonysággal mondom tinektek, hogy ez világi szomorúság megbántja és megtöri és megszaggatja Istennek szolgálóit; és ez világi szomorúságnak háborodása minden gonosz késértetnél ellenségesb: – mert igen árt Isten szolgáinak.

De az Szentlélek nem szenvedi ez világi bosszúságos hántásokat.¹¹ Azért, én szerelmes atyámfiai, öltözzetek mindenkoron lelki nemes vigasságban, ki mindenkoron malasztos Istennek előtte kezenséggel. Minden lelki vigasság jó és jókat gondol és megútál hívságos szomorúságokat. Ha az lelki vigasság jó és kellemetes nem volna, soha nem mondaná az próféta azt: Örüljetek Úr-Istenbe és vigadjatok, ti igazak és dicsekedjetek mind ti tiszta szívűek.¹² És ennek utána azt mondja: Örül az igaz Úr-Istenben és bízik őbenne és dícsértetnek minden igaz szívűek.¹³ Kérdhetnétek ezt, ó én szerelmes atyámfiai: Ha ez világi szomorúság gonosz és árt az Isten szolgáinak, mire mondja ezt Szent Salamon: Az bölcselködő szív hol-ott szomorúság vagyon és balga szív, hol-ott vigasság vagyon.¹⁴

Felelet: Én szerelmes atyámfiai, ezek, miket ez fölül megmondott igékben jelent Szent Salamon, nem értetnek egyebekről, hanem lelki szomorúságokról és ez világi vigasságokról. De, hogy nyilvábban megértsétek, ezt akarja mondani: Ott vagyon az bölcselkedő szív, holott lelki szomorúság vagyon és: balga szív ott, holott ez világi vigasság vagyon. Valakik Isten szerint szomorúságot tártnak, azok bölcsek; de valakik ez világ szerint bánkódnak, azok balgák és bolondok. Úgymond Úr-Isten az évangyéliomba: Örüljetek és vigadjatok, mert tinektek nevetek írván vagyon mennyeknek országában.¹⁵ És Szent Pál apostol úgymond: Legyetek, miképpen szomorúak, de mindenkoron örüljetek.¹⁶ És úgymond: Örüljetek Úr-Istenben mindenkoron, esmég mondom: Örüljetek.¹⁷ Azért az lelki szomorúság igen jó; de olyféle szomorúság, ki támad ez világi állatoknak kívánatosságából, gonosznak mondatik. Lelki szomorúságról így vagyon megírván: Bódogok, kik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.¹⁸ De ez világi szomorúságról úgymond Szent Salamon: Sokakat megöl az bánat és nincsen használatosság őbenne.¹⁹ És ez lelki vigasságról ezenképpen irattatik: Örvendjen Úr-Isten keresőnek szíve.²⁰ Ez világi vigasságról úgy olvastatik: Jaj tinektek, kik ez világon nevettek és vigadtok, mert megszöpegitek megsírjátok.²¹És, szerelmes atyámfiai, hallgassátok, mit ennek utána mond Szent Pál apostol: Az bánat, ki Isten miatt vagyon, cselekedi idvességnek penitenciáját; de az szomorúság, ki ez világ szerént cselekedik.²²

Embernek imádságának, ki mindenkoron szomorú, nincsen ereje és nem mehet fel Istennek szent színe eleiben.

Azért, én szerelmes atyámfiai, vessétek le az bánatot, hagyjátok el az szomorúságot, minden keserűséget távoztassatok el titűletek. Ne akarjátok adni magatokat sok bánatnak, ne késsetek szomorúságba,²³ ne adjátok az ti szíveteket keserűségnek. Ez ilyen keserűség mondatik egynek és jelesnek hét főbínek között és ez okáért kell eltávoztatni minden Isten szolgátul. Azért mondja Izidorus nevű szent doktor: «Ha te jól és kegyesen élendesz, soha szomorú nem lész, mert az jó életnek mindenkoron öröme vagyon».Tisztelendő’ szüzek, azért kérlek, hogy távoztassátok el tűletek az szomorúságot; mert miképpen az moly megeszi az drágalátos ruhát és miképpen az szú megrágja az fát: ugyanazonképpen az bánat megeszi és megrágja az szívet. Tusztuljon meg azért ti szíveteket minden testi szomorúságtul és ez világtul és tinektek kellemetes leszen imádságtok Úr-Istennek előtte. Ezért Krisztusban én szerelmes atyámfiai, ti tett bűneiteknek emlékezetiért sírjatok és Jézus Krisztusnak, te menynyei Jegyestöknek szép szerelmében örüljetek. Ti elmúlt bűneiteknek emlékezetin óhajtsatok és mennyei jóknak reménylésén örvendjetek. Elhagyott bűnetekről és hívságos restségtökön bánkódjatok és mennyei bódogságnak ígéretiről vigadjatok; elmúlt vétkeitekről keserögjetek és az örök örömnek ajándékozásáról vígak legyetek: kire titeket méltóztasson elvezetni Az, kinek ti szízességes testeteknek hajlékában gyönyörűséges lakodalmat szörzöttetek.

Clairvaux-i Szent Bernát: Szomorúságról
(Érsekújvári kódex 234. I.)
In.: Clairvaux-i Szent Bernát: A jó élet módja
Tinta Kiadó, Budapest, 2015. 93-96. old.

1. Jn. l6, 20. ↩︎
2. Péld. к. 15,13. ↩︎
3. U. o. 17, 22. ↩︎
4. Sirákf. 18,15. ↩︎
5. U. о. 25,17. ↩︎
6. U. о. 30, 25. ↩︎
7. U. о. 36, 22. ↩︎
8. U. о. 38,19. ↩︎
9. Ef. 4,30. ↩︎
10. Kétség am. ingadozás, határozatlanság; – bátorság: elbizakodottság; lm.: aufer a te dubietatem et animositatem. ↩︎
11. «Bosszúságos bántás», bosszankodás után a lélek lehangoltsága. ↩︎
12. 31. zsolt. 11. ↩︎
13. 63. zsolt. 11. ↩︎
14. Préd. k. 7, 5. ↩︎
15. Lk. 10, 20. ↩︎
16. II. Kor. 6, 10 ↩︎
17. Filipp. 4, 4. ↩︎
18. Mt. 5, 5. – V. ö. Izai. 61, 2. ↩︎
19. II. Kor. 7,10. ↩︎
20. 104. zsolt. 3. ↩︎
21. Lk. 6, 25. ↩︎
22. «Ne késsetek szomorúságban» am. ne maradjatok meg sokáig avagy állandóan a szomorúságban; lm.:… non perseveres in tristitia. ↩︎
23. Bár a szomorúság nincs az Egyház által felsorolt hét főbűn között, kódexírónk szent buzgalmában odasorolja: Tristitia unum est ex septem principalibus vitiis: ideo est cavenda ab omnibus servis Dei. ↩︎