Pápák vallomásai a II. Vatikáni Zsinat utáni válsághelyzetről
VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek is meglepő nyíltsággal adott hangot annak, amit manapság a hagyományhű katolikusok az Egyház válságának neveznek, vagy éppen szükséghelyzetnek – és ami az FSSPX szerint legitimálta Lefebvre püspökszentelését.
A Magyar Szemle legújabb számában egy részletes tanulmány jelent meg a Szent X. Piusz Papi Testvérület körüli kánonjogi és teológiai viták kapcsán (melyet a héten bővebben is szemlézni fogunk). Ebben a tanulmányban három pápát idéz a szerző (Ratzinger ekkor még bíboros), akik nyilvánosan és félreérthetetlenül beszéltek a posztzsinati Egyház válságáról.
VI. Pál 1968 decemberében a lombardiai szeminaristákhoz intézett beszédében egyenesen az Egyház önpusztításáról beszél:
„Az Egyház ma nyugtalanság pillanatát éli át. Néhányan az önkritikát gyakorolják, [az egyház múltja és hagyományos tanításával szemben kritika] sőt azt is mondhatnánk, hogy az önpusztítást. Ez egy éles és összetett belső felfordulás, amire senki sem számított volna a zsinat után.”1
II. János Pál 1981 februárjában így vélekedett az Egyház helyzetéről:
„Be kell ismernünk – reálisan és mély fájdalommal, hogy a keresztények ma nagyrészt elveszettnek, összezavarodottnak, tanácstalannak érzik magukat, sőt csalódottak is.
Két kézzel szórták szét az isteni Kinyilatkoztatással és az Egyház örök tanításával ellentétes eszméket; valódi és súlyos eretnekségek terjedtek el a hit és az erkölcs területén, kétségeket, zűrzavart és lázadást keltve; még a liturgiát is megrontották.
Az értelmi és erkölcsi relativizmusba merülve – és így a megengedés szellemébe is – a keresztényeket kísérti az ateizmus, az agnoszticizmus, egy homályosan moralizáló felvilágosodás eszméje, valamint egy szociológiai kereszténység, amelyben nincsenek meghatározott dogmák és nincs objektív erkölcsi norma.”2
Ratzinger pedig 1988-ban a chilei püspököknek tartott beszédében így fogalmazott:
„A Vatikán mitikus keménysége a progresszívek elhajlásával szemben üres szavaknak bizonyul. Eddig valójában csak figyelmeztetések jelentek meg; egyetlen esetben sem voltak szigorú kánonjogi büntetések a szó szoros értelmében. […]
A Zsinat egyetlen hittételt sem definiált, sőt tudatosan úgy döntött, hogy szerény szinten marad, pusztán lelkipásztori jellegű zsinatként; mégis sokan úgy kezelik, mintha valamiféle »szuperdogmává« tette volna magát, amely elhomályosítja minden más jelentőségét.
Ezt a felfogást még inkább megerősítik a jelenlegi események.
Amit korábban a legszentebbnek tartottak – vagyis azt a formát, amelyben a liturgia öröklődött tovább –, hirtelen a legtiltottabb dologként tűnik fel, mint amit egyedül biztonsággal lehet megtiltani. Elviselhetetlen dolognak számít bírálni a Zsinat óta hozott döntéseket; ugyanakkor, ha valaki megkérdőjelezi a régi szabályokat, vagy akár a hit nagy igazságait – például Mária testi szüzességét, Jézus testi feltámadását, a lélek halhatatlanságát stb. –, senki sem panaszkodik, vagy ha igen, csak a legnagyobb óvatossággal.
Én magam, amikor professzor voltam, láttam, hogy ugyanaz a püspök, aki a Zsinat előtt elbocsátott egy tanárt – jóllehet az kifogástalan ember volt –, pusztán a beszédmodorának nyersessége miatt, a Zsinat után már nem volt hajlandó elbocsátani egy professzort, aki nyíltan tagadta a hit bizonyos alapvető igazságait.”3
Az idézetek az alábbi tanulmányból lettek szemlézve:
Chvála Márton: Szakadár, eretnek vagy tradicionális? – Viták a Szent X. Piusz Papi Testvérület kánonjogi helyzete és Marcel Lefebvre kiközösítése körül
Magyar Szemle, 35. évf. 1-2. szám (2026 január-február); 32-52. oldal
Caietanus
- Paulus VI, Discorso ai membri del Pontificio Seminario Lombardo, 1968 december 7. https://www.vatican.va/content/paul-vi/it/speeches/1968/december/documents/hf_p-vi_spe_19681207_seminario-lombardo.html ↩︎
- II. János Pál pápa: Bisogna conoscere l’uomo d’oggi per illuminare completamente le menti. In L’Osservatore Romano, CXXI. évf. (1981) 31. sz. (február 7.) 1. ↩︎
- Joseph Ratzinger beszéde a chilei püspököknek, 1988 július 13, Santiago. (A beszédet közreadta az Il Sabato 1988 Július 30/augusztus 5.-i száma) https://www.ccwatershed.org/2019/11/07/13-july-1988-josef-cardinal-ratzinger/ ↩︎