Peter Kwasniewski: Ez a küzdelem sokkal többről szól, mint pusztán a liturgiáról

A világszinten elismert és meghatározó hagyományhű katolikus szerző – aki egyébként kritikusan, de nem ellenségesen viszonyul a Piusz Testvérülethez – a Facebookon kommentálta a bejelentett püspökszentelést, valamint az arra érkező reakciókat.

***

A tegnapi hírre (az SSPX július 1-jei püspökszenteléseiről) adott reakciók kommentáradatot indítottak el, gyakran nagyon egyoldalú hangnemben. Talán a „rend és törvény őrzőinek” tartott körök részéről a legkövetkezetesebb üzenet a következő (ez egy idézet egy ma reggel olvasott cikkből): „Az engedelmesség a legitim tekintélynek – még akkor is, ha meg vagy győződve róla, vagy akár megdönthetetlen érveid vannak arra, hogy az a tekintély téved – biztosabb út a szentséghez, mint az, hogy ‘igazad legyen’.„

Egy katolikus lelki életében – és különösen egy fogadalmas szerzetes életében – az engedelmesség kulcsszerepet játszik.

Mindazonáltal szeretném felvetni, hogy a katolicizmust 2026-ban szemlélve az efféle üzenet legjobb esetben is érzéketlen, és teljesen eltéveszti a lényeget.

Egy pap számára, aki évek óta a hagyományos liturgiát mutatja be – akár egy elkötelezett közösséggel, akár egyedül –, pusztán azért abbahagyni annak ünneplését, mert a püspöke ezt parancsolja, nem erényes engedelmesség; hanem könnyelmű játék a hívek lelki életének legbelső magjával, könnyelmű játék az Egyház legnagyobb javaival – amelyek egyik nap még „szentnek és nagynak” számítanak, másnap pedig veszélyesnek és tiltottaknak.

Ez nem az engedelmesség igaz erénye. Ez papok és nyájuk lelki bántalmazása.

Ami olyan helyeken történik, mint Chicago, Detroit, Charlotte, Knoxville, San Antonio, Austin, Monterey és sok más város, az egyfajta lelki lopás, valódi emberek ellen elkövetett erőszak.

Nem véletlen, hogy a laikusok bizalma a papságban, különösen a püspökökben, minden eddiginél alacsonyabb szinten van. A szexuális visszaélések eltussolásának hullámai (elég csak McCarrickre gondolni), majd a COVID miatti őrület, végül a Traditiones Custodes után elegünk van a gaslighting*-ból, abból, hogy azt mondják: „hallgass és engedelmeskedj, ez a te javadat szolgálja”, amikor minden bizonyíték az ellenkezőjét ordítja. Az az egészen vékonyka skolasztika, amellyel egyházi rendőrségünk próbálja alátámasztani az összeomló építményt, nemcsak nem meggyőző, hanem sértő is.

Újra és újra ki kell mondani: az oka annak, hogy 2026-ban még létezik a hagyományos latin mise, az, hogy az 1970-es évektől kezdve elég pap és világi hívő volt hajlandó bizonyos értelemben „engedetlen” lenni azzal szemben, amit kötelezőnek mondtak nekik; nem voltak hajlandók „beállni a sorba”, amikor úgy vélték, hogy az egyházi vezetők részéről ez katasztrofális kormányzási kudarc.

Ha mindenki „engedelmesen” végrehajtotta volna a tervet, a tiszteletreméltó római rítus eltűnt volna a föld színéről, legfeljebb múzeumi tárgy vagy tudományos lábjegyzet maradt volna. Hála Istennek azok mentális tisztánlátásáért, erkölcsi bátorságáért és lelki buzgóságáért, akik nem voltak hajlandók – és nem voltak képesek – hagyni, hogy ez megtörténjen.

Valaki azt írta nekem, hogy a mai helyzet alapvetően különbözik az 1988-astól, mert a hagyományos liturgia ma sokkal szabadabban hozzáférhető. Félretéve azt a fontos tényt, hogy ez a küzdelem sokkal többről szól, mint pusztán a liturgiáról, azt válaszolom: a válság egyáltalán nem ért véget. Az Egyház még mindig sokkal több tagot veszít, mint amennyit nyer; a liturgia megragadt a megszokott középszerűségben, ha nem rosszabb állapotban; a hagyományos rítust számos helyen eltörölték, egész közösségeket hagyva pásztor nélkül; az előző pápaság tévedései és rossz irányai továbbra is hivatalosan elfogadottak és elítéletlenek; a homoszexualitás mételye sok területen ellenőrizetlenül uralkodik.

Az alapvetően összeegyeztethetetlen paradigmák közötti küzdelem lázas intenzitást ért el, ezért az SSPX világméretű munkájának szükségessége – ne feledjük, gyakran egy egész országban ők az egyetlenek, akik a hagyományos szentségeket, katekézist és igehirdetést biztosítják – nem csökkent, hanem jelentősen megnőtt. Mindez azonban önmagában nem igazolja automatikusan az SSPX közelgő püspökszenteléseit. Lehet mindezzel egyetérteni, és mégis azt mondani: nem kellett volna megtenniük ezt a lépést.

Mindazonáltal, bármit is gondolunk erről, maga az Igazság megköveteli a következő beismerést az egyházi hierarchia részéről, a pápától lefelé, és ha ezt alázattal kimondanák, akkor az SSPX-szel való megbékélés magától értetődő módon bekövetkezne:

„A mi nyomorúságos hanyagságunk, az Egyház örökségének felelőtlen elherdálása és a hívek évtizedeken át tartó bántalmazása hívta életre az SSPX-et, és táplálta azt. Teljes mértékben a mi felelősségünk, hogy véget vessünk annak a katasztrofális helyzetnek, amely oly sok katolikust arra kényszerít, hogy az ‘átlagos struktúrákon’ kívül keressen kenyeret kövek helyett, halat kígyók helyett.”

Amikor ezt kimondják és tettekre is váltják – amikor tehát eleget tesznek hivatalaik legalapvetőbb kötelességeinek –, akkor számoljanak velem az engedelmesség leglelkesebb szószólójaként. Addig azonban az „elismerni és ellenállni” álláspont teljesen jogos. Végső soron a kötelességek és jogok kölcsönösen feltételezik egymást – ez a dolgok természetébe van írva. Ha nekünk kötelességünk engedelmeskedni, akkor a papságnak, különösen a püspököknek kötelességük tanítani a katolikus hitet és a hagyomány teljességével táplálni minket.

Peter Kwasniewski

*A gaslighting kifejezés a pszichológiai manipuláció egy formáját jelenti, amelyben valaki kétségeket próbál elültetni egy megcélzott egyénben vagy egy célzott csoport tagjaiban, hogy megkérdőjelezze saját emlékezetét, észlelését és józanságát. A folyamatos vádaskodás, tagadás, félrevezetés, ellentmondás és hazugság használatával a gaslighting destabilizálja az áldozatot és hitelteleníti a világképét.