Az elmúlt év legolvasottabb cikkei
Az óév búcsúztatásaként és amolyan visszatekintésként, szemlézzük minden egyes rovatunk legnépszerűbb cikkét. Köszönjük olvasóinknak az elmúlt évben tapasztalt támogatást és érdeklődést.
A cikk Aquinói Szent Tamás teológiai vizsgálódását ismerteti arra a kérdésre, hogy illő volt-e Istennek megtestesülnie. Tamás először ellenvetéseket sorol fel, amelyek szerint látszólag nem illene Istennek emberi testet felvennie, hiszen Isten öröktől fogva test nélküli és végtelen. Ugyanakkor rávilágít arra is, hogy igenis illő volt a megtestesülés, mert Isten jósága a teremtmények felé való önközlést igényli, és ezt a legteljesebben valósította meg azzal, hogy az Emberfia személyében egyesítette a mennyei és emberi természetet. Érvelése szerint a megtestesülés misztériuma nem csökkenti Isten dicsőségét, hanem éppenséggel megmutatja jóságát, bölcsességét, igazságosságát és hatalmát az ember üdvössége érdekében, így teológiailag helyénvaló és méltó volt.
A cikk beszámol arról, hogy Beer Miklós nyugalmazott váci püspök egy evangélikus jubileumi istentiszteleten nyilvánosan evangélikus úrvacsorához járult, ami videón is látható. Az esemény kánonjogi és egyháztani problémákat vet fel, mivel a katolikus kánonjog tiltja a communicatio in sacris-t (szentségek közös vételét különböző felekezetek között), és különösen súlyos, hogy püspöki rangú személy részvételével történt. A cikk hangsúlyozza, hogy még nyugalmazott püspökként is a katolikus fegyelemhez kellene tartania magát, és az ilyen megjelenés összezavarhatja a híveket a szentségek jelentéséről.
Az írás egy dogmatikaprofesszor monográfiájának részletét közli, amely a Mária mint minden kegyelem közvetítője (Mediatrix) tanát vizsgálja. Bemutatja a tan történeti és teológiai alapjait, különbséget téve a megtestesülésben betöltött szerep és az üdvösségi kegyelmek közvetítésének értelmezései között. Rámutat, hogy a tan nem dogma, de széles körű hagyománya és pápai támogatása miatt komoly teológiai súllyal bír, és a dogmatikus meghatározás felé tett lépésként értelmezhető.
A cikk Pio atyáról szól, aki átélte a II. Vatikáni Zsinatot és a liturgikus-rendi reformokat, és kritikus volt velük szemben. Élete végén, amikor életében bevezették az új rítust és anyanyelvi misét, levelében kérte Rómától, hogy maradhasson az eredeti szentmise mellett, és a zsinat mielőbbi befejezését kívánta. Pio atya a ferences rend reformjait is elutasította, élesen bírálva a tervezett új rendszabályokat, attól tartva, hogy aláássák Szent Ferenc reguláját és a hagyományos szerzetesi életet.
A cikk szerint a latin nyelvű szentmisén való értő részvételhez nem feltétlenül kell latintudás, fontosabb a liturgia lényegének ismerete, amit a hittan tanulmányozásával el lehet sajátítani. Arra is rámutat, hogy évszázadok óta léteznek latin–magyar kétnyelvű misekönyvek, amelyek segítségével akár követni, akár megtanulni is lehet a latin mise menetét. Végül azt hangsúlyozza, hogy nem nehéz megtanulni annyi latin szöveget, amennyi a misén való felkészült részvételhez szükséges, és idézi a II. Vatikáni Zsinat liturgiáról szóló dokumentumát, amely a latin használatának megőrzését is támogatja.
A cikk Loyolai Szent Ignác gyakorlati tanácsait mutatja be arról, hogyan hozzunk helyes döntést az élet fontos kérdéseiben. Ignác hangsúlyozza, hogy ne illúzióból vagy érzelmi ingadozásból döntsünk, hanem olyan lelkiállapotot keressünk, amikor nyugodtan és szabadon mérlegelhetjük a lehetőségeket. A döntésnél vegyük figyelembe Isten dicsőségét és a lelki üdvösségünket, imádkozzunk megvilágosításért, és mérlegeljük a „négy oszlopos” táblázat segítségével a választás és elutasítás előnyeit és hátrányait a lelkünk javára. Végül, ha a mérlegelés meghozta a döntést, cselekedjünk határozottan, ne halogassuk a lépést.
A cikk Réginald Garrigou-Lagrange-ról, a 20. század egyik legnagyobb neotomista domonkos teológusáról szól. Orvosi tanulmányairól lemondva lépett a rendbe, majd fél évszázadon át tanított Rómában, az Angelicumon filozófiát és teológiát. Munkássága Szent Tamásra épült, a tomista gondolkodás szintézisét adta, és hatással volt a Humani generis enciklika létrejöttére is. Kritikus volt a modernista teológiai irányzatokkal szemben, különösen a nouvelle théologie képviselőivel.
Caietanus