Loyolai Szent Ignác gyakorlati tanácsai a fontos döntésekhez

Felmondjak a munkahelyemen? Elfogadjam ezt a megbízást? Megkérjem a barátnőm kezét? Az egyházi hivatást válasszam? Számos ilyen és ehhez hasonló nehéz kérdéssel találkozik az ember nap mint nap. Ám a katolikus ember az evilági boldoguláson túl Isten akaratát is keresi. Szent Ignác több módszert is kínál, hogy józan és helyes választást hozzunk, az ész és a szív egyensúlyban legyen, és gyakorlatiatlanná se váljunk az Úr akaratának babonás módon való fürkészése miatt.

Loyolai Szent Ignác a jezsuita rend alapítója, híres lelkigyakorlatos könyvében ad meg fontos szempontokat a jó döntéshez.

Óvakodás a hamis „sugallatoktól”

Szent Ignác elsőként a döntés körülményével foglalkozik.
Ilyen lehet amikor „a mi Urunk úgy megmozdítja és vonzza az akaratot, hogy az odaadó lélek anélkül, hogy kételkedni tudna, hűen követi azt, amit Isten mutat neki.” Nagyon fontos azonban, hogy ez a legritkább eset. Ez leginkább a szentek sajátja, nem véletlen, hogy Szent Ignác itt Péter és Pál apostolokat hozza példának.
Ezen kívül Ignác külön int, hogy amikor az ember valami vígaszban részesül Istentől, az azt követő felfokozott lelkiállapotban pláne körültekintőnek kell lenni.

„Ugyanis az ember gyakran tesz elhatározásokat és alakít ki vélekedéseket saját megszokott gondolkodásmódja és a fogalmakból és ítéletekből leszűrt következtetései alapján, vagy a jó, vagy a rossz szellem hatására. Ezek az elhatározások és vélekedések tehát nem közvetlenül Istentől, a mi Urunktól származnak. Ezért nagyon szükséges, hogy alaposan megvizsgáljuk őket, mielőtt teljes hitelt adnánk nekik és megvalósítanánk.”

Az alkalmas lelki állapot

Sokkal gyakoribb amikor az ember saját maga kell zöld ágra vergődjön. Ehhez pedig a legfontosabb a nyugodt időszak:

„amikor a lelket nem befolyásolják különféle szellemek, és természetes képességeit szabadon és nyugodtan használja.”

Ennek az egyik oldalával már megismerkedtünk, amikor pozitív lelkiállapotban vagyunk – származzon az Istentől, vagy legyen természetes okozat következménye -; de ugyan fontos, hogy negatív lelkiállapot idején se döntsünk.

„A vigasztalanság idején sohase változtassunk, hanem szilárdan és állhatatosan maradjunk meg azoknál a feltételeknél. elhatározásoknál, amelyeket az ilyen vigasztalanságot megelőző időben tettünk; vagy annál az elhatározásnál, amelyre a megelőző vigasztalás idején jutottunk. Mert amint a vigasz idején inkább a jó szellem vezet bennünket és irányít tanácsaival, úgy a vigasztalanságban inkább a gonosz szellem; az tanácsaival pedig nem találhatjuk meg a helyes döntésre vezető utat.”

A mérlegelés módja

Itt jön a „táblázatírás” szakasza. Ám ennek is van előkészülete.
1.) Tisztán azt a dolgot nézzem amiben dönteni akarok
2.) Tartsam szemem előtt a célt amire teremtve vagyok: Isten dicsősége és lelkem üdvössége
3.) Imádság – kérjem Isten megvilágosítását
A tényleges döntéshez négy oszlopra van szükségünk

„Szükséges, hogy minden hajlamtól mentesen közömbös legyek. Ne hajoljak, ne vágyódjam jobban a kérdéses dolog elfogadására, mint annak elutasítására, sem jobban annak elutasítására, mint elfogadására. Maradjak inkább középen, mint a mérleg nyelve, hogy majd azt kövessem, amiről úgy érzem, hogy jobban van Istennek, a mi Urunknak dicsőségére s dicsőítésére és lelkem üdvösségére.”

Így lehet aztán a szóbanforgó kérdésnél mérlegelni mindent: hogy például az adott munkahely milyen bűnre vezető alkalmakat tartogat, vagy éppenséggel milyen rossz lelki tulajdonságom kiköszöbülésére ad lehetőséget. Az elviselhetetlen kollega mellett inkább a türelem erénye kristályosodik ki, vagy újra és újra beleesek a megszólás, megvetés és békétlenség bűnébe?

+1 szempont Szent Tamástól

Az Angyali Doktor kifejti, hogy nem szükséges a tanácskozást szükségtelenül elnyújtani. Ha eljutunk arra a pontra, hogy minden körülményt figyelembe vettünk, és amikor az értelem elérte a célt, a további tanácskozás szükségtelen. És ha megvan a döntés, de nem lépünk, hanem tovább várunk, gondolkozunk, az dőreség.

A megfontolást kövesse cselekedet!

Caietanus