Olvasói írás: Látlelet a modern templomépítészetről és a mögöttes okokról

A modern „templomok” jellemzésére leggyakrabban használt epitheton ornans a „letisztult formák”, illetve az, hogy „elődeikhez képest jóval letisztultabbak”.¹ Arra pedig, hogy ezek szerint mi tekintendő piszoknak, a puszta tényekből következtethetünk: nagyjából mindaz, ami keresztény örökségünk. 

A „modern templom” jobbára azt „fejezi ki”, amit méltatói szerint Fritz Wotruba híres rémálma, a brutális, bécsi „Szentháromság templom” (kiemelt kép): hogy „az európai ember elveszítette hitét”.² Budapest egykori főépítésze szerint – aki könyvet írt a modern szakrális épületekről – „az egyházakat” 1918–2018 között érte el „az a reformszellem, amelynek a következményeként megengedték, eltűrték vagy egyes esetben kimondottan elvárták, hogy a templomépítészet az adott kor nyelvén szólaljon meg”. A jelenkori építészet „nyelve” pedig éppen olyan zavaros, mint ahogy azt a mi főépítészünk is beszéli. Többek között azt mondja: a „modern művészet” ugyan „fölrobbantja a hagyományos formát”, de „valamilyen rejtett módon… mégiscsak kötődik a tradícióhoz”; továbbá ahhoz, hogy „újra eleven legyen egy szimbólumrendszer”, arra van szükség, hogy „leromboljuk a hamis emlékezést”, hogy „eltakarítsuk az útból a felejtés rétegeit”, mert csak „így tud az igazi emlékezés előtörni.”³

Ehelyett a zagyvaság helyett a tények egyértelműen engednek arra következtetni, hogy a modernizmusnak a tradícióhoz való „kötődése” kizárólag a robbantásra, a rombolásra, meg az eltakarításra korlátozódik. Nem más, mint ideológiai állásfoglalás: non serviam. Olyan, akár a botrányhősé, aki „hőstetteivel” igyekszik feledtetni teljesítményének egyébként szánalmasan alacsony színvonalát. A modern „templom” bármire – gyárkéményre, síugró sáncra, űrhajóra – hajlandó hasonlítani, csak éppen templomra nem.

Egy másik modern építészről, „a magyar efemer építészet 20. századi történetének központi alakjáról” (az ő templomépítészetéről írt értekezés Szakrális építészet és modernizmus c. kivonatában) azt olvashatjuk, hogy nyugdíjas éveit megelőzően kiállítási pavilonok  és irodaházak tervezésével foglalkozott, ami „nagy hatással volt templomépítészetére is”. „Az anyagban rejlő technikai lehetőségek újszerű építészetet eredményeztek, templomterei azonban időtlenek.” Már hogy lennének „időtlenek”, ha egyszer ő az efemer (= tiszavirág-életű, ideiglenes, átmeneti) építészet „központi alakja”?⁴

A kiállítási pavilonok, meg az irodaházak tervezésekor érthető okból nem volt rá hatással a templomépítészet öröksége (= időtlensége), de megrendelői vajon mire számítottak, amikor „eltűrték vagy… kimondottan elvárták”, hogy egy templom a kereszténység liturgikus alapjaihoz való ragaszkodás helyett térdet hajtson  „az anyagban rejlő technikai lehetőségek” előtt?

A vizafogói Tours-i Szent Márton , a Táltos utcai Szent Kereszt vagy a farkasréti Mindenszentek „templomainak” közös „védőszentje” a térrács: „kiterjedés nélküli pontok szabályos rendje a térben, amit három transzlációs vektor határoz meg”. Ezzel Kádár János és VI. Pál pápa egyaránt meg volt elégedve, mert mikor 1977-ben, a Vatikánban találkoztak, az előbbi a farkasréti templom képével bizonygatta, hogy nálunk mekkora vallásszabadság van, az utóbbi pedig pápai áldását adta a tervező építészre.⁵

Akinek hasonlóképpen modern, „szakrális” alkotása a külső-kelenföldi, Ildikó téri református imaház: az is jellegzetesen „ökumenikus”, vagyis teljesen mindegy, hogy milyen vallásfelekezetet szolgál. Valójában a „Felvilágosodás” szentélye, páholytestvére a világ talán legnagyobb imaházának, az 1980-ban Crystal Cathedral néven protestánsoknak épült, majd  2019 óta Christ Cathedral néven „katolikus templom”-ként nyilvántartott kaliforniai szörnyszülöttnek.⁶

 Közös bennük a törekvés a mérvadó keresztény jelképrendszer kiüresítésére, és az így keletkezett űr más – vallásos és álvallásos (az utóbbi esetében többek között okkult, babonás, sátánista és szabadkőműves) – elemekkel történő kitöltésére.

Ezt hívják „formabontásnak”, amiről Newman Szent János Henriknek már csaknem kétszáz évvel ezelőtt megvolt a véleménye: „A formákat a tartós használat számunkra istenivé teszi, és azokat lebontani annyi, mint magát a szentség alapelvét támadni”.⁷

Ez a támadás a tartós használat által megszentelt régi templomainkat is egyre gyakrabban éri. Számtalan áldozata közé tartozik a felelős tervezője szerint „új entitásként” leértékelt pannonhalmi bazilika, amelynek szentély helyett most  „térinstallációja” van, de az a Magyar Építőművészet hasábjain „a téri minimum teljessége” (sic!).⁸ Hasonló sorsra jutott a veszprémi Szent Mihály székesegyház is, amelynek felújításáról az epiteszforum.hu az  árulkodó „Megtisztulás” címmel számolt be, miután lemeszelték vagy eltávolították mindazt, amit a minimalizmus követelményeként piszoknak kellett tekinteni, és a meszeléssel keltett „fehér zaj” – „az anyagszerűség új lehetőségeit kutatva” – végül minden tiltakozó hangot sikerrel elnémított.⁹

Ez a „tisztogató” képrombolás, „posztmodern” csúfnéven egész építészeti örökségünkön – (a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést is kiérdemelt) Roger Scruton hasonlatával élve – „rákos daganatként” élősködik.¹⁰

Ilyen rákos daganat például a budapesti Bálna vagy Rómában a Szentszék tulajdonában lévő Kígyó (a VI. Pál pápáról elnevezett rendezvénycsarnok) is, de világszerte vannak áttéteik, melyek a technokrácia egyeduralmát szolgálják, és a világot „ökumenikus” egyenruhába öltöztetik.

Abu Dzabi-ban 2023 februárjában nyitotta meg kapuit az az úgynevezett Ábrahámi Családi Ház, amely  három hatalmas, azonos terjedelmű és kinézetű (többek között a győri Isteni Irgalmasság templomra is kisértetiesen hasonlító),  – de „mecset”, „zsinagóga”, illetve „templom” fedőnevű – épülettömb formájában hivatott „közvetíteni az egyenlőség üzenetét”, vagyis azt, amiről négy évvel korábban, ugyanott Ferenc pápa és Al-Tayeb szunnita főimám úgy nyilatkoztak, hogy “a vallások … sokfélesége és különbözősége isteni bölcs akarat rendelkezése”. Ezt azonban nem gondolhatták komolyan, hiszen az egy kaptafára készült épületek éppen ezt a sokféleséget és különbözőséget nélkülözik. Ott (az Egyesült Arab Emírségek fővárosában), ahol az iszlám államvallás, és a zsidók, meg a keresztények a “megtűrtek” között vannak, az Ábrahámi Családi Ház nyilvánvalóan nem az ő egyenjogúsításukat, hanem egy új, jellegtelen valláspótlék alapítását szolgálja. Nem egyéb, mint a monoteista vallások síremléke.

Egy hónappal később Ferenc pápa a Pápai Akadémia 2022. évi Szakrális Építészeti Díjait nyújtotta át.¹¹ Gratulált a díjazottaknak, majd felhívta a figyelmet arra, hogy „a szakrális művészetnek újra fel kell fedeznie a jelképek nyelvét, és tudnia kell azt értelmezni”.  Mondta mindezt egy olyan létesítményben, amelyik kívül-belül egy kígyó fejét utánozza, annak jelképes értelme pedig a Teremtés könyve óta köztudomású. Ez az ipari jellegű létesítmény már akkor is ott éktelenkedett, amikor névadója (1972 Péter-Pál jeles napján) bejelentette, hogy „a Sátán füstje behatolt az Egyházba”; s miután azóta sem derült fény arra, hogy pontosan mire gondolt,¹² joggal feltételezhető, hogy az a füst a Kígyó sziszegéséhez társult. Azóta már négy pápa, számtalan alkalommal foglalt helyet a Kígyó méregfogai között, és azt egyikük sem kifogásolta.

Vajon a jelképek nyelvét egyikük sem fedezte fel, vagy azt teljesen másként értelmezte, mint azok a katolikus keresztények, akik egy felmérés eredményeként az egészet – a belső tér „Feltámadás” nevezetű szoborcsoportjával együtt – visszataszítónak és démonikusnak minősítették?

Őket viszont erről csak utólag kérdezték meg, miután a Kígyó már bedugta a fejét a Vatikánba.¹³

Ferenc pápa még azt is mondta, hogy „a művészi és építészeti alkotóerőnek inkább az Egyház liturgikus életére és a Szentlélek működésére hagyatkozva kell érvényre jutnia, semmint pusztán emberi tetszés szerint”. Az ő Akadémiája viszont, döntését indokolva nem az Egyház liturgikus életére és a Szentlélek működésére hivatkozott, hanem arra, hogy „a liturgiához való újszerű hozzáállás, valamint az istentiszteletnek szentelt terek újrahasznosítása új igényeket elégített ki, és kortárs építészeti nyelvet használt”. Az eredmény pedig az a sivár minimalizmus, amit Peter Kwasniewski IKEAklazmus-nak nevez,¹⁴ találóan így jellemezve azt a jellegtelen üzemi étkezdére emlékeztető „kápolnát” is, amelyben Ferenc pápa a Vatikánban rendszeresen misézett.

Az is azt „a liturgiához való újszerű hozzáállást” testesíti meg, amelyik az Egyház régiszerű liturgikus életére a legkevésbé sem hagyatkozik. Az oltár hűlt helyét elfoglaló feszület „pusztán emberi tetszés szerint” kerülhetett az egyik díjazott esetben középre, a másikban viszont oldalra, a mellékessé tett szentségház pedig hol jobbra, hol meg balra; és aligha „a Szentlélek működésére hagyatkozva” lett mindegyik „szentély” arctalan, sivár és műveletlen, mint egy ökumenikus ugar, amely csak arra vár, hogy valaki – talán Buddha, Mohamed, Luther, Kálvin vagy Pachamama, a Humanum Humanitas vagy a Heiliger Zeitgeist? – megművelje.¹⁵

Ferenc pápa laudációja még arra is kitért, hogy a liturgiának és a liturgikus teret körülvevő művészetnek „tartózkodnia kell a kulturális elemek befolyásától”. Nem világos, hogy ez az intelme pontosan mire vonatkozhatott – hiszen az amazóniai, a mexikói vagy a zairei „rítus” esetében éppen az ottani „kulturális elemek befolyása” mellett tört lándzsát –, de a megfejtést ezúttal is maguk a díjazott művek szolgáltatják. Amitől garantáltan mentesek, az a keresztény gyökerű műveltség befolyása.

Esetükben az „inkulturáció” nem az élő múlthoz, hanem a múlandóságra ítélt jelenhez való igazodásra vonatkozik.

Mindehhez Ferenc pápa a díjazott tervezőket anyai oltalmába ajánlotta Szűz Máriának, aki „az Újszövetség Temploma és Bárkája”; az általuk „templomnak” tervezett terek azonban olyanok, akár egy meddő asszony áldatlan méhe, vagy olyan bárka, amelyik a Teremtett Rendből semmit nem szándékozik megmenteni, és utána az özönvíz.¹⁶

Ugyanakkor – földrajzi középpontjában annak a modern világot meghatározó hatalmi képződménynek, amelynek szabadkőműves indíttatású „alapító atyáit” egy pogány Új Róma alapításának szándéka vezérelte, és amely eddigi háromszáz évének folyamán mindvégig a katolikusellenes tevékenység szellemi műhelye volt – egy ízig-vérig római stílusú bazilikát ajánlottak anyai oltalmába az Újszövetség Templomának és Bárkájának – pontosabban a Szeplőtelen Fogantatásnak.

A Gondviselés talán ezt is a maga eszközévé tette? Ez az Immaculata mindenesetre ékesszólóan bizonyítja a kereszténység más vallásoktól való különbözőségét, másrészt „a kulturális elemek befolyásától” csöppet sem tartózkodva alkalmazza a jelképek nyelvét, továbbá nem pusztán emberi tetszés szerint, hanem az Egyház liturgikus életére és a Szentlélek működésére hagyatkozva juttatja érvényre a művészi és építészeti alkotóerőt; ilyenformán nem új, hanem örök érvényű – „régi” – igényeket elégít ki, a „kortárs építészeti nyelvet” pedig kizárólag az anyag- és eszközhasználatra korlátozza.¹⁷

Úgy látszik, van egy Asszony – akinek „öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” –, aki egy eszét vesztett civilizáció romjain is gondoskodik arról, hogy a jövendő nemzedékek az ő Egyszülött Fiáért élhessenek, az Áldozat pedig folytatódjon a világ végezetéig.¹⁸

Somogyi György Miklós

1. //epiteszforum.hu/szabo-istvan-; 100https://tdk.bme.hu/epk/DownloadPaper/Szakralis-epiteszet-es-modernizmus-Szabo. ↩︎
2. https://hun.architecturaldesignschool.com ↩︎
3. magyarkurir.hu/hirek/szakralis-es-deszakralizalt-terek-schneller-istvan-modern-kor-templomairol. ↩︎
4. Ibid.; artportal.hu/magazin/efemer-epiteszet/ ; https://www.kozep.bme.hu › storage › uploads ↩︎
5. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Istv%C3%A1n_(%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9sz) ↩︎
6. https://onepeterfive.wpengine.com/dark-symbolism-christ-cathedral/ ↩︎
7. Ceremonies of the Church, Parochial and Plain Sermons, vol. 2, sermon 7 ↩︎
8. https://epiteszforum.hu/gunther-zsolt-a-pannonhalmi-bazilika-nem-rekonstrukcio-hanem-uj-entitas; https://meonline.hu/archivum/a-teri-minimum-teljessege ↩︎
9. https://epiteszforum.hu/megtisztulas–a-veszpremi-szent-mihaly-foszekesegyhaz-felujitasarol ↩︎
10. https://onepeterfive.com/why-pope-praises-modernist-architects/ ↩︎
11. vaticannews.va/en/pope/news/2023-03/pope-francis-public-session-pontifical-academies.html ↩︎
12. magyarkurir.hu/hirek/mit-ertett-vi-pal-az-alatt-hogy-az-egyhazba-beszivargott-satan-fustje ↩︎
13. knowyourmeme.com/memes/vatican-snake-room ↩︎
14. https://onepeterfive.com/why-pope-praises-modernist-architects/ ↩︎
15. Ibid. ↩︎
16. onepeterfive.com/architecture-contraception-journey-paris/ ↩︎
17. onepeterfive.com/little-christendom-on-the-prairie/ ↩︎
18. Ibid. ↩︎