Frenyó Zoltán: Megfosztani az embereket az élet értelmétől bűnös cselekedet

Krasznahorkai László kapcsán szemlézzük Frenyó Zoltán (katolikus filozófus, egyetemi tanár) kritikus gondolatait.

Egy bejegyzésben valaki méltató hangon idézte: „csak egy lavór meleg víz esténként, és nem csinálni semmit, csak nézni, hogy telik ez a k. élet.” (sic! így ír egy kitüntetett író!) Erre mondom én: Akkor ezeket az idézett sorokat sem kellett volna leírni (mert ez belső ellentmondás). Ez az írástudó dolga?

Nem; ez tetszelgés, dekadencia és tudatos destrukció, amely jól fizet. Megfosztani az embereket az élet értelmétől bűnös cselekedet (egyébként nem lehet).

Ha így gondolja: hallgasson, de ne hirdesse. Hiszen: ha hirdeti, annak értelmét látja! Az ilyen világnézet ezáltal magát cáfolja. Nagy kár, hogy sokan lépre mennek! Azon kellene inkább elgondolkozniuk, mi kreálja ezt a fajta népszerűséget, tudniillik ez nem magától alakul. Az emberek természettől nem olyan csüggedők, mint a hivatásos csüggesztő. Ez az elszomorító, már-már csüggesztő jelenség, de át kell lépni rajta! Az élet értelmét lehet erölcsi, vallási, szociális, racionális, logikai szempontból állítani.

Az élet értelmét cáfolni akaró felfogás ellen most a logikai érvet említettem. Ezt Weissmahr Béla nagyszerű* filozófusunknak köszönhetjük, aki kidolgozta és alkalmazta az úgynevezett „retorzió” elvét, amellyel egy téves állítást a maga elvével, azt magára visszahajtva, belsőleg cáfolja meg.

Ennek értelmében tehát aki az élet értelmét tagadja, az eme értelem meglétének előfeltevése alapján lép fel, minthogy számon kéri az élettől, hogy nem mutat értelmet.

Az idézett szöveg az alábbi facebook poszt alatti kommentként jelent meg.

*Weissmahr Béla munkásságával kapcsolatban szerkesztőségünk tartózkodó, ahogy az általa művelt transzcendentális teológiával, és az ezzel szükségszerűen együtt járó – még ha Weissmahr esetében mérsékelt is – rahnerizmussal.

Caietanus