A magyar egyházban működő neomodernista szervezkedés hálózatábrája
Mely papokból, intézményekből és közszereplőkből tevődik össze az a liberális neomodernista hálózat, amely még posztzsinati mércével mérve is szélsőséges, és egyre komolyabb befolyást gyakorol a magyar egyházra? Alább 8 klerikust, 8 intézményt és 8 civilt ismertetünk, akik és amelyek ennek a szervezkedésnek a fontos tagjai.
Bevezetés
Cikkünk célja bepillantást adni a rókalyuk mélyére, így korántsem teljes körű a felsorolás, hiszen mind intézmények, mind személyek tekintetében jócskán lehetne bővíteni a hálózatot (amely ábrája a cikk végén található). Nem került föl például Perintfalvi és a Felszabtér, a jezsuiták, különböző karizmatikusok, Iványi és Fabiny, valamint az új kormánnyal összefonódó személyek, így pl. Heidl György államtitkár. Utóbbi oka, hogy – ahogy azt a Zsuffa-botrány kirobbantásakor is tapasztaltuk – ha politikai szinezetet is kap az Egyházon belül zajló teológiai harc, pillanatok alatt a napi politika és a pártérdekek mocsarába rántják az egyébként sokkal fontosabb és összetettebb kérdést. Ugyanis ne legyenek kétségeink: attól függetlenül, hogy valaki a korábbi kormánypárt szimpatizánsa, ugyanúgy lehet tetőtől talpig modernista (erről már ebben, ebben és ebben a cikkben is értekeztünk). Sok ilyen van, de most az ő nevüket sem soroljuk föl.
Hogy a képen szereplők mégis a korábbi kormány bukásában voltak érdekeltek, az egy sajátos magyar jelenség: az elmúlt években világosan láthatóvá vált, hogy a ferenci vonal egyes hangsúlyai csak korlátozott mértékben jelentek meg a magyar katolicizmus nyelvezetében és gyakorlatában. Ennek oka részben az állammal kialakított együttműködési modell volt. Ez tapasztalható volt migrációs kérdésekben, illetve azokban a pasztorális hangsúlyokban, amelyek Nyugat-Európában az elmúlt évtizedben egyre erőteljesebben jelentek meg (homoszexuálisok, nők liturgikus szerepe, stb).
Szintén magyar sajátosság, hogy a felsoroltak jórésze bulányista körökből érkezett. A bulányizmus a közhiedelemmel ellentétben nem merül ki a kommunista diktatúrával szembeni ellenállásban és a katonai szolgálat megtagadásában. Bulányi György és a Bokor bázisközösségi mozgalom körül egy olyan sajátos lelkiségi és teológiai irányzat alakult ki, amelynek egyes tanításait még a posztzsinati Hittani Kongregáció is elítélte. A női papság, a laikusok papsága, a szentségtan és egyéb kérdések tekintetében előfutára volt a mai szinodális tébolynak.
Folyóiratok, közösségek
Szemlélek: Nagy valószínűséggel senkinek sem kell bemutatnunk az elmúlt évek egyik legkártékonyabb „katolikus” lapját. Korábbi cikkünkben már kinyomoztuk, hogy kik a lap meg nem nevezett alapító püspökei, valamint részleteztük, hogy mik ennek a kánonjogi visszásságai. Ugyanígy rámutattunk, hogy egy nagyon jól körülhatárolható ideológia áll a lap hátterében, hiába takarózik az evangéliummal. Tárgyaltuk a keresztény politizáláshoz való ambivalens hozzáállásukat is, nevezetesen, hogy az csak akkor zavarja őket, ha az jobboldali, ám ha liberális, akkor üdvözlendő. Valamint a magyar egyházi sajtóban való átrendeződés és a Szemlélek felemelkedése is tárgyalásra került egy korábbi cikkben. Fontos megemlíteni azt is, hogy a Szemlélek szoros együttműködésben áll a Telex-szel, melyről a liberális politikai lap így ír: „A lap a Telexnek is partnere, az elmúlt években többek között olyan írásokat közöltünk tőlük, illetve a közreműködésükkel, mint a kereszténység és magánélet kapcsolatáról indított publicisztikasorozat, a nők és a kereszténység viszonya, az abortusz kérdése, az egyházak finanszírozásának ügye, vagy éppen az, hogy kire szavazna Jézus.„
Megújul: A Szemlélek kiadásában megjelenő, azonos szellemi irányt képviselő projekt a szinodalitás leghangosabb képviselője hazánkban. Mindezt úgy, hogy van hivatalos szinodális portál is: Egy tünet vagy a betegség? – Elindult a szinodalitas.hu. A Megújul a Szemlélekkel azonos szellemi kör egyházi intézményekbe és plébániai közöségekbe való betörésének eszköze. Kiadványokkal, konferenciákkal és egyéb programokkal népszerűsítik a hazánkban még egyelőre marginális elveket. Többek között nemrég a Megújul szervezésében utazott Magyarországra Timothy Radcliffe bíboros – az LMBT-katolicizmus és szinodalitás nagy propagátora –, akinek egyik beszélgetőtársa az ábránkon szintén központi helyet elfoglaló Görföl Tibor volt.
Egyházfórum: A Szemléleknél és a Megújulnál szakmaibb folyóirat. Az 1986-ban alapított, a német nyelvterületről pénzelt, bulányisták által terjesztett kiadvány volt az első radikálisan modernista egyházi folyóirat hazánkban. Mint az alapító Wildmann János kifejti, többek között a felszabadítási teológia népszerűsítése volt az egyik céljuk. Alapítótársa, Paul M. Zulehner osztrák katolikus pap az egyházi struktúrák átalakításának, a szinodalitás erősítésének, valamint a női papság kérdésének is teoretikusa. Emellett a kötelező papi cölibátus felülvizsgálata, a házas és nőtlen papok párhuzamos szolgálata, illetve az egyházi döntéshozatal demokratikusabbá tétele mellett érvel.
Vigilia: A nagy múltú katolikus folyóirat az utóbbi évtizedekben rohamosan balra kezdett tolódni mind politikai, mind teológiai téren. A kortárs német teológia közvetítőjévé avanzsáló lap egyházi körökben továbbra is komoly presztízzsel rendelkezik, így az ott megjelent publikációk illetve ott publikáló szerzők komoly hatást gyakorolnak.
Mérleg: A lap oldalán olvasható hivatalos bemutatkozást nem kell részletezni. Egyházfórum 2: „A Mérleg független, ökumenikus távlatban tájékozódó katolikus szemle. 1965-ben indult el Münchenben. […] célja az volt, hogy a II. Vatikáni Zsinat hatására megújuló katolikus gondolkodást bemutatva, a türelem, a párbeszéd és az európai eszmeiség jegyében közvetítsék Magyarország és a magyar kisebbségek felé a nyugati szellemi fejlődés világnézetileg fontos eredményeit. […] Mindmáig főként a kortárs reformteológia, tágabban pedig az egyetemes keresztény gondolkodás legkülönbözőbb területeiről közöl szakcikkeket és ismertetéseket.”
Communio: A Communio egy 1972-ben – többek között a Lubac és Balthasar nevű korábban elítélt eretnekek által – alapított nemzetközi folyóirat. A lap 1993-tól indult el magyar nyelven is. Az eddig felsoroltak közül a legszakmaibb és legigényesebb írásokkal itt találkozhatunk, valamint nem is az a profilja, mint a korábbiaknak, hogy a progresszív tébolyokat hajtják és népszerűsítik. Ehelyett tanulmányai gyakran olyan értelmezési keretbe helyezik a II. Vatikáni Zsinatot, amely a zsinat előtti katolicizmust avítt, hiányos vagy meghaladott állapotként láttatja. A hetvenes–nyolcvanas évek posztzsinati teológiájának szellemiségét idéző írások így nemegyszer a zsinat kivételes, szinte megkérdőjelezhetetlen jelentőségének megerősítését szolgálják. Ezt a szerkesztők egyéb összefonódásai még sötétebb kontextusba helyezik.
Pannonhalmi Szemle: A Szemlélek egyik alapítója által életre hívott folyóirat a bemutatkozásában így vallja meg indifferentizmusát: „az alapító, Várszegi Asztrik főapát úr célja nem az volt, hogy a hagyományos értelemben vett „felekezeti” lapok számát gyarapítsa, hanem a párbeszédnek olyan lehetőségét kívánta felkínálni, amely – a II. Vatikáni Zsinat sugallatának megfelelően – a kultúrát elsősorban nem missziós területnek tekinti, hanem önértékkel rendelkező szellemi valóságnak, amely az egyházakat legalább oly mértékben kötelezi értékbefogadó nyitottságra, mint értékközvetítésre.„
Gyerekasztal: A 2025-ben alakult kezdeményezés, mely a „gyermekvédelem” címszó alatt egy 444-es újságírót, egy homoszexuális aktivistát, és több, az ábránkon feltüntetett Egyházhoz kötődő személyt foglal magában. A kezdeti felálláson a választások módosítottak némileg, ugyanis az egyik alapító, Gyurkó Szilvia – aki a homoszexuálisok örökbefogadásának nagy támogatója – a Tisza-kormány államtitkára lett. Egy másik alapító, Feledy Botond ugyancsak az új kormánytól kapott kinevezést – a Külügyi Intézet vezérigazgatója lett -, ám ő továbbra is a munkacsoport tagja. Noha a munkacsoport az egyházi gyermekvédelem javítását kívánja előmozdítani, a papokkal szembeni pedofilozás habosításán túl nem tett még semmit. A hálózatábrán jelölteken túl Dobszay Benedek ferences szerzetes is tagja.
Klerikusok
- Német László: belgrádi érsek, bíboros, a Megújul.hu nagykövete, a Szemlélek támogatója, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának alelnöke, a Szentszék Gazdasági Tanácsának tagja. A 2025-ös Partizán-interjújával tette magát közismertebbé a hazai nyilvánosságban, emellett pedig az egyik legesélyesebb személy, hogy Erdő Péter utódja legyen a prímási székben.
- Varga László: püspök, a Megújul és Szemlélek támogatója, bulányista és karizmatikus kötődésű.
- Beer Miklós: püspök, a Szemlélek alapítója.
- Várszegi Asztrik: püspök, korábbi pannonhalmi főapát. A Szemlélek és a Pannonhalmi Szemle alapítója.
- Hortobágyi Cirill: pannonhalmi főapát, a Pannonhalmi Szemlét kiadó közösség vezetője, a pannonhalmi szinodális és ökomenikus események házigazdája, a Megújul.hu és a Szemlélek elkötelezett támogatója, a Gyerekasztal munkacsoport tagja. Ezen kívül majd mindegyik püspökkari bizottság tagja.
- Török Csaba: kanonok, az Egyházfórum és a Communio szerkesztőségi tagja, az MKPK TV-referense, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, valamint Fernandez bíboros nemrég nevezte ki a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjává. Sokaknak ismerős lehet botrányos beszélgetése is Perintfalvi Ritával, mely ugyan vitának volt hirdetve, mégis egyetértő beszélgetés lett belőle.
- Kuzmányi István: diakónus, a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője. Pozíciójából – és nézeteiből – fakadóan is szoros együttműködésben áll Zsuffa Tündével, de Hodász Andrással (és Pál Ferivel) is közeli barátok és munkatársak voltak az Angyalföldi Szent Mihály Plébánián. Az egyre inkább súlyát vesztő lap főszerkesztőjeként a posztzsinati sikerpropaganda egyik leghangosabb alakja, valamint nem rejti véka alá a hagyománnyal szembeni ellenérzéseit sem. Feltehetőleg olvasóink között mindenki ismer legalább egy olyan embert, aki azért lett letiltva a Magyar Kurírról, mert egy hozzászólásban rámutatott a posztzsinati sikerpropagandát folytató lap önellentmondásaira.
- Hodász András: kiugrott pap, homoszexuális aktivista, testvére a Szemlélek alapítója, ő kezdettől fogva a lap – és ezen szellemi kör – egyik fő arca.
Világi személyek
- Görföl Tibor: világi teológus, a Vigilia főszerkesztője, a Communio folyóirat szerkesztőségi bizottságának tagja, korábban a Pannonhalmi Szemle szerkesztőbizottságának tagja; gyakran jelennek meg publikációi az Egyházfórum, a Szemlélek valamint a Megújul.hu oldalain. A Gyerekasztal munkacsoport alapítója, emellett az elmúlt évek során felvett egy „mindenesi” szerepet, amennyiben ő lett az „első számú” teológiai szakértő, akit hívnak mindenhova megmagyarázni a megmagyarázhatatlant (pl. a Filioque kivételét a Credoból).
- Gégény István: világi teológus, 2014-2020 között a Szemlélek főszerkesztője, 2024-ig lapigazgatója volt. Az Egyházfórum folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, valamint a Megújul.hu-val is szoros együttműködésben áll. A Gyerekasztal munkacsoport egyik alapító tagja. Szintén szoros és jó viszonyt ápol a Partizánnal.
- Szőnyi Szilárd: világi teológus, a Szemlélek és a Megújul.hu főszerkesztője, az Egyházfórum vezető szerkesztője.
- Wildmann János: világi teológus, az Egyházfórum alapítója, bulányista.
- Zsuffa Tünde: A főegyházmegye sajtószóvivője Hodásszal, Tóta W-vel és Lukácsival ünnepelte a választás eredményét.
- Mártonffy Marcell: világi teológus, a Mérleg alapítványi elnöke, főmunkatársa és szerkesztőbizottsági tagja, a Pannonhalmi Szemle szerkesztőbizottsági tagja, az Egyházfórum és a Szemlélek gyakori szerzője
- Máté-Tóth András: világi teológus, az Egyházfórum korábbi főszerkesztője, a Szemlélek és Megújul gyakori szerzője, számos tudományos projektet vezetett a Soros Alapítvány támogatásával. Szintén bulányista.
- Csiszár Klára: világi teológus, a Megújul nagykövete, Német László teológiai tanácsadója, a Megújul, a Szemlélek és az Egyházfórum támogatója, utóbbinak szerkesztőségi tagja is. A Linzi Katolikus Egyetem lelkészi teológiaprofesszora, oktatásért és kutatásért felelős rektorhelyettese, Teológiai Karának dékánja, Szinodalitási Tanszékének vezetője, az Osztrák Püspöki Konferencia Teológiai Bizottságának tagja, a bécsi Lelkipásztori Fórum alelnöke, az Osztrák Nemzeti Zsinat tagja, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának „Szinodalitás” munkacsoportjának tagja.
Külföldi kapcsolatok
A rendszerváltást követően a nyugat-európai katolikus teológiai irányzatok előtt is megnyílt az út Közép-Európa egyházai felé. Bár a II. Vatikáni Zsinat hatásai a vasfüggöny mögött is érvényesültek, a nyugati katolicizmusban a zsinat után megerősödő progresszív törekvések egy része csak korlátozottan tudott gyökeret verni a kommunista diktatúrák alatt. A politikai rendszerváltozás után azonban a korábban elszigetelt egyházi közeg bekapcsolódhatott a nyugati intézményi és szellemi hálózatokba.
E folyamatban a pénzügyi támogatásoknak is jelentős szerepük volt. A kommunizmus évtizedei után a magyar katolikus intézmények komoly anyagi és infrastrukturális nehézségekkel küzdöttek, így a főként német nyelvterületről érkező segélyek, ösztöndíjak és szakmai együttműködések valódi lehetőségeket teremtettek. Ugyanakkor az anyagi támogatásokkal együtt teológiai szemléletek is érkeztek. Külföldi folyóiratok, tanulmányutak, ösztöndíjak, konferenciák és közös projektek révén a nyugat-európai neomodernizmus a magyar papnevelésre, teológiai oktatásra és katolikus nyilvánosságra is hatást gyakorolt.
Ennek a kezdetekben Várszegi Asztrik és az Egyházfórum volt az egyik fő láncszeme, ma pedig Német László és Csiszár Klára. Mind a ketten komoly beágyazotsággal rendelkeznek a római és európai progresszív fősodorban. Idén csatlakozott hozzájuk Török Csaba is: önmagában beszédes, ha az embert maga Fernandez szemeli ki egy pozícióra, elismerve munkásságát és nézeteit.
Hatásgyakorlás
A hálózat hatásának tekintetében nagyon nagy szerepe van azoknak, akiket „használnak”, azaz akik ténylegesen nem tartoznak a kooperációhoz, ám tevékenységük, nézeteik, simulékonyságuk vagy karrierizmusuk kapóra jön a hálózat számára. Ezek között szemináriumi rektorok, hittudományi karok dékánjai, tanítórendek tartományfőnökei, kávézóüzemeltetők, ifjúsági imaesteket szervező keresztény portálok találhatóak, elmenve egészen a plébániai zenekarok gitárosaiig.
A hálózat a hatását a legfontosabb területeken fejti ki: a püspöki karban, a papképzésben, a katolikus tudományosságban és a katolikus médiában.
Vannak egészen szembetűnő összefonódások, mint hogy a Vigilia adja ki a Német Lászlót ünneplő kötetet, valamint hogy szinte ugyanezek az emberek írtak a Megújul.hu szinodális tanulmánykötetébe is. De említhetnénk az elmúlt hetek eseményeit is.
Ugyanakkor vannak sokkal kevésbé direkt összefonódások, hatásgyakorlások. Ezek észrevételének pedig egyetlen mércéje a II. Vatikáni Zsinatot megelőző, mindenkor érvényes katolikus tanítás.
Caietanus