A magyar egyházban lévő modernista maffia működése – Négy hír az elmúlt hetekből
Az elmúlt hetekben több olyan eseményről is szóltak híradások, melyek látszólag egymástól függetlenek, ám a mélyben nagyon szoros összefonódások vannak. Magyar szerzetes-elöljárók utaznak Bécsbe tapasztalatcserére, az Egyházfórum negyvenéves fennállását konferenciával ünneplik, Pannonhalmán a szinodalitás gyakorlati megvalósításán dolgoznak, valamint a homoszexualitás nagy propagátora, Timothy Radcliffe bíboros Magyarországra utazott.
Bécsbe mentek tanácsért: de kitől tanulunk?
A Magyar Kurír beszámolója szerint október 5–6-án a magyar férfi és női szerzetes-elöljárók konferenciáinak vezetői Bécsben tanulmányozták az osztrák szerzetesség működését. A látogatás során szó esett a hivatások számáról, a gazdasági helyzetről, a fiatalok megszólításáról és a szerzetesi intézmények szervezeti működéséről. A beszámoló külön kiemeli a „társadalmi relevanciát” és az ifjúsági programokat. De maga a kép is megérne pár szót…
– hogy a Borat című szatíra parafrázisával éljünk
Milyen tapasztalatokból kívánunk tehát tanulni? A hírközlés egyből kiemeli, hogy osztrák szerzetesség is komoly demográfiai nehézségekkel küzd; azt meg mi fűzzük hozzá, hogy az osztrák egyházi életben az elmúlt években jelentős plébániai összevonásokra került sor, melyek során több száz komoly történelmi múltra visszatekintő plébániát szüntettek meg. A nyugat-európai katolicizmus intézményi válsága egyre nagyobb.
A magyar szerzetes-elöljárók tehát olyan közeg tapasztalatait kívánják hasznosítani, amelyben már hosszabb ideje dolgozik azokkal a pasztorális és szemléletbeli megoldásokkal, amelyek nemhogy csökkentik a válságot, hanem katalizálják azt.
A beszámoló különösen beszédes abból a szempontból, hogy mit nevez meg a megújulás lehetséges eszközeiként. Önkéntes évek, zarándoklatok, fiataloknak szóló lelkigyakorlatok, gazdasági háttér, szervezeti együttműködés; tehát menedzserszemlélet és tevékenységmánia. Szerzetesi fegyelem, obszervancia, vezeklés, liturgia, kontempláció? Az mellékes.
A modern egyházi gondolkodás egyik jellegzetes betegsége a tevékenységmánia. Mintha az Egyház életképességét elsősorban a rendezvények, kezdeményezések, kommunikációs stratégiák és társadalmi jelenlét mennyisége mutatná. A szerzetesnek is egyre inkább igazolnia kell, hogy mit tesz, hány embert ér el, milyen programokat szervez, és mennyiben járul hozzá a közösség intézményi fenntartásához.
De mi marad így a szemlélődő életből? A szemlélődő élet magasabb rendű a pusztán tevékeny életnél (Summa theologiae, II–II, q. 182, a. 1; q. 188, a. 6). Az apostoli tevékenység is akkor teljesedik ki, ha a szemlélődésből fakad: contemplata aliis tradere, vagyis a szemlélt igazságokat másokkal is közölni. A sorrend nem cserélhető fel. Nem az imádságnak kell a tevékenység kedvéért háttérbe szorulnia, hanem az apostolkodásnak kell a természetfölötti életből táplálkoznia.
Kik ünneplik a „korszerű hűséget”?
Október 17-én ünnepli negyvenéves fennállását az Egyházfórum című folyóirat. A jubileumi konferencia címe: A korszerű hűség bátorsága. A programban Wildmann János, az Egyházfórum alapítója, Gégény István, Iványi Gábor, Beer Miklós és Csiszár Klára is szerepel. Szó lesz a folyóirat történetéről, az Egyház magyarországi útjáról, a szinodalitás reformlehetőségéről és a nők egyházi szerepéről. A rendezvényen Német László bíborosnak adják át a Fidentia pro ecclesia emlékplakettet, Beer Miklós püspök méltatása mellett.
Az Egyházfórum a hazai katolikus nyilvánosság egyik régi, a rendszerváltozás előtti évekig visszanyúló szereplője. Története és szellemi irányultsága nem választható el a német nyelvű modernizmustól, valamint, ahogy az alapító, Wildmann kifejti, a felszabadítási teológia hazai népszerűsítésére alkotta meg a lapot.
A konferencia előadói és témái önmagukért beszélnek. Paul M. Zulehner a szinodalitást korszakalkotó reformlehetőségként mutatja be; Csiszár Klára – a római szinódusokon résztvevő „egyházi-feminista” – a nők egyházi szerepét tárgyalja; Mártonffy Marcell pedig az Egyházfórum saját egyházképéről beszél.
A rendezvény különösen figyelemre méltó a Szemlélek és az Egyházfórum szellemi kapcsolatai felől is. Korábbi írásainkban már foglalkoztunk a Szemlélek alapítói hátterével, teológiai irányultságával és a magyar egyházi nyilvánosságban betöltött szerepével. (Lásd: Ki a két titokzatos Szemlélek-alapító püspök?, A Szemlélek ideológiát hirdet, nem az evangéliumot.) A Német László bíboros hazai szerepéről szóló korábbi elemzésünk pedig azt vizsgálta, miért kapott a bíboros ilyen jelentős helyet a progresszív nyilvánosságban: Német Lászlót akarják a prímási székbe ejtőernyőztetni?.
Ahogy az utóbbi cikkben is írtuk: az elmúlt években világosan láthatóvá vált, hogy a ferenci vonal egyes hangsúlyai csak korlátozott mértékben jelentek meg a magyar katolicizmus nyelvezetében és gyakorlatában. Ennek oka részben a magyar katolicizmus konzervatívabb karaktere, részben pedig az állammal kialakított sajátos együttműködési modell lehetett. Ez különösen igaz volt migrációs kérdésekben, illetve igaz azokra a pasztorális hangsúlyokra, amelyek Nyugat-Európában az elmúlt évtizedben egyre erőteljesebben jelentek meg (homoszexuálisok, nők liturgikus szerepe, stb). Német László legutóbbi, a Szemléleken megjelent írásában – amelyet több liberális portál is szemlézett, mi pedig itt reagáltunk rá – lényegében erre a különbségre utalt, amikor arról beszélt, hogy a magyar egyház bizonyos értelemben „lemaradásban” van a világegyház folyamataihoz képest, ugyanakkor most megnyílhat a lehetőség a felzárkózásra.
Nem véletlen, hogy a korábbi kormánypárttal szembeni kampányból aktívan kivette a részét Német, Gégény, Görföl, Beer, Hodász, Várszegi, Hortobágyi stb.
Pannonhalma és a „múzeumegyház” meghaladása
Október 3-án Pannonhalmán tartották meg A szinodalitás iskolájában című találkozót. A Pannonhalmi Területi Főapátság rendezvényének megszervezését a megujul.hu támogatta (a Szemlélek fiókszervezeteként működő megujul.hu nagykövete hogy-hogy nem Német László). Gégény István beszámolója szerint a résztvevők közös gondolkodással, csoportbeszélgetésekkel, énekléssel és más közösségi gyakorlatokkal foglalkoztak a szinodális egyház építése céljából. A találkozó címében szereplő „múzeumegyház” kifejezés Ferenc pápa szinódusnyitó beszédéből származik.
A már említett Hortobágyi Cirill mellett itt újra visszaköszön az osztrák példa: „Délután a Linz-i Egyházmegye képviseletében Brigitte Gruber-Aichberger pasztorális igazgató videóüzenetben mutatta be, milyen gyakorlatias lépéseket tettek a szinodális megújulás terén a Pannonhalmától szinte karnyújtásnyira található részegyházban.” Ne feledjük, hogy ez az az egyházmegye, ahol 2023. január 1-jén 51 korábbi plébániát vontak össze 5 új plébániává, majd 2024–2025-ben további 103 plébániát terveztek 7 új plébániába szervezni. A jogi eljárások és fellebbezések miatt a folyamat egy része később lépett hatályba. Tehát két év leforgása alatt 142 plébániát szüntettek meg. Van mit tanulni, bizony…
Timothy Radcliffe Magyarországon
A negyedik hír Timothy Radcliffe bíboros magyarországi látogatása. Szeptember végén Pannonhalmán részt vett egy ökumenikus konferencián, majd Görföl Tibor kalauzolásával Pécsre érkezett, ahol a helyi egyházmegye és a Forrai Tamás jezsuita vezette egyetemi lelkészség szervezésében szinodális programon vett részt. A látogatás megvalósulása mögött ugyancsak a megujul.hu állt.
Radcliffe a Ferenc pápa által elindított szinodális folyamat egyik ismert alakja, ő vezette a püspöki szinódus 2023-as ülésszakát megelőző lelkigyakorlatot, később pedig bíborossá nevezték ki. Előadásain a migráció, az idegenekkel való találkozás és az elfogadás voltak a hívószavak.
Radcliffe korábban többször nyilatkozott a homoszexualitásról és az „LMBT-katolikusok” egyházi helyzetéről. Számára a szinodalitás egyik legfőbb célja a homoszexuális bűnök egyházi legalizálása.
Radcliffe pécsi látogatása így nem egyszerűen egy külföldi bíboros előadása volt. A program a hazai szinodális reform támogatói, köztük Görföl Tibor és a megujul.hu közreműködésével valósult meg. A személyi kapcsolatok és a közösen képviselt témák ismét arra mutatnak, hogy a modernizmus hazai terjesztése nem elszigetelt eseményekből áll, hanem egymással összefüggő találkozók, előadások és intézményi együttműködések révén történik.
A négy esemény más-más területen mutatja meg ugyanannak a modernista maffiának a működését. A bécsi tapasztalatcsere a nyugati minták importálását; az Egyházfórum jubileuma a progresszív egyházi értelmiség önértelmezését és jövőképét mutatja be; a pannonhalmi találkozó a szinodalitás helyi közösségeken való keresztülverését készíti elő; Radcliffe bíboros látogatása pedig a nemzetközi neomodernizmus egyik ismert képviselőjét hozza közel a hazai közönséghez, ezzel legitimálva a képzetlen hívek szemében az eretnek elhajlásokat.
Caietanus