Németh Lászlót akarják a prímási székbe ejtőernyőztetni?

A magyar származású, de a magyar egyházhoz intézményesen alig kötődő belgrádi bíboros hirtelen a hazai progresszív médiavilág egyik kedvenc főpapjává vált; a szinodális irányzat hazai platformjai következetesen építik személyét; a Szentszék váratlanul áthelyezi a magyarországi nunciust; a prímási szék jövője pedig az esztergomi érsek egészségi állapota miatt először tűnik valóban nyitott kérdésnek. Elemzésünk a Németh László-jelenségről és egy lehetséges forgatókönyvről.

Németh László a magyar médiában

Németh László az elmúlt évben feltűnően intenzív jelenlétet épített ki a magyar médiatérben ahhoz képest, hogy egyházjogi értelemben nem része a magyar klérusnak, és szolgálatának döntő részét külföldön végezte. Noha magyar anyanyelvű klerikusról van szó, a belgrádi érsek tanulmányainak és papi szolgálatának túlnyomó részét nem Magyarországon töltötte, a magyar egyházi struktúrán belül pedig mindössze néhány évet szolgált, 2004 és 2008 között. Ebből következően a magyar egyház belső viszonyairól szükségképpen csak korlátozottan lehet közvetlen tapasztalata.

Ehhez képest az elmúlt évben alighanem ő lett a legtöbbet nyilatkozó magyar anyanyelvű főpap közéleti és egyházpolitikai kérdésekben. A valódi fordulópontot a 2025 márciusában adott, nagy nyilvánosságot kapott Partizán-beszélgetés jelentette, amely után látványosan megszaporodtak a magyar médiában tett megszólalásai és az ezekre épülő szemlék, reflexiók és interjúk.

Az sem érdektelen, hogy ezek a megszólalások milyen médiakörnyezetben jelennek meg. A neomarxista Partizán stúdióját követően rövid időn belül interjút adott a Válasz Online-nak, majd a Telexnek is, amely egyébként tartalmi együttműködésben áll a Szemlélek felületével (többek között közös cikksorozatokat jelentetnek meg).

A Szemlélek pedig kétségkívül Németh László legfontosabb magyar nyelvű médiaplatformja: rendszeresen közöl vele interjúkat, szemléket és reflexiókat, és így volt ez már jóval bíborosi kinevezése előtt is.

(Azt, hogy ki az a két titokzatos, néven nem nevezett püspök, akik a Szemlélek alapítói, itt nyomoztuk ki, azt, hogy egy vállaltan nem-katolikus oldal püspöki alapítása kánonjogilag igen problémás, itt elemeztük, ahogy már arról is készítettünk elemzést, hogy a Szemlélek ideológiát hirdet, nem az evangéliumot.)

2023 januárjában például egy hosszabb videóbeszélgetést közöltek vele „Európa soha nem volt keresztény” címmel, amely már jól jelezte azt a gondolati és egyházértelmezési közeget, amelyben a belgrádi érsek megszólalásai mozogtak. A 2024-es bíborosi kinevezést követően pedig – nem meglepő módon – a Szemlélek számára egyből rendelkezésre állt egy interjúra.

Figyelemre méltó az is, hogy Németh László nem csupán médiamegjelenések szintjén kapcsolódik ehhez a körhöz. A Szemlélek fiókszervezetéként működő Megújul.hu kezdeményezésnek például nagykövete, ami már intézményesebb kapcsolatot jelez.

Különösen érdekes ebből a szempontból egyik saját megfogalmazása, miszerint „a bíborosi kinevezésem összefügghet a szinodális megújulás iránti elkötelezettségemmel”. Ez azért fontos mondat, mert itt maga Németh László kapcsolja össze saját egyházi előmenetelét a szinodális folyamat támogatásával.

Az (egyház)politikai széljárás változásai

Az elmúlt években világosan láthatóvá vált, hogy a ferenci vonal egyes hangsúlyai csak korlátozott mértékben jelentek meg a magyar katolicizmus nyelvezetében és gyakorlatában. Ennek oka részben a magyar katolicizmus konzervatívabb karaktere, részben pedig az állammal kialakított sajátos együttműködési modell lehetett. Ez különösen igaz volt migrációs kérdésekben, illetve igaz azokra a pasztorális hangsúlyokra, amelyek Nyugat-Európában az elmúlt évtizedben egyre erőteljesebben jelentek meg (homoszexuálisok, nők liturgikus szerepe, stb).

Németh László legutóbbi, a Szemléleken megjelent írásában – amelyet több liberális portál is szemlézett, mi pedig itt reagáltunk rá – lényegében erre a különbségre utalt, amikor arról beszélt, hogy a magyar egyház bizonyos értelemben „lemaradásban” van a világegyház folyamataihoz képest, ugyanakkor most megnyílhat a lehetőség a felzárkózásra.

Németh megszólalását sokan nyilvánvaló utalásként értelmezték a megváltozott politikai környezetre. Bár az Emgyház kinevezési rendje formálisan független az állami politikától, a politikai széljárás változása mindig hatással van arra, hogyan értelmezik az egyházi folyamatokat és milyen mozgástér nyílik bizonyos irányzatok számára. Ezen értelmezés szerint a korábbi politikai környezet nem kedvezett a szinodális hangsúlyok erőteljesebb magyarországi megjelenésének, míg a jelenlegi helyzet ebből a szempontból új lehetőségeket teremthet.

Ebben a kontextusban különösen figyelemre méltó a Szentszék magyarországi képviseletét érintő váratlan változás is. Michael Wallace Banach felmentésének híre sokakat meglepett, márpedig a nuncius személye kulcsszerepet játszik a püspökkinevezések előkészítésében és a helyi egyházról kialakuló római kép formálásában. Egy markánsabb szinodális irány érvényesítéséhez egy új nuncius kinevezése mindenképpen kedvezőbb környezetet teremthet.

Ehhez járul még egy további, kevésbé látványos, de egyházpolitikai szempontból fontos tényező is. A bíborosi kollégium jelenleg rendkívül telített, miközben Budapest–Esztergom történetileg olyan érseki szék, amelyhez gyakorlatilag hozzátartozik a bíborosi rang. Egy új prímás kinevezése ezért önmagában felvetné egy újabb magyar bíboros kreálásának kérdését is. Németh László esetében azonban ez a probléma nem állna fenn: már bíboros, ráadásul egy olyan érsekség élén, amely történetileg nem tartozik a klasszikus bíborosi székek közé. Éppen ezért kinevezése ebből a szempontból intézményileg is „kényelmesebb” megoldás lenne Róma számára. Mindez természetesen nem bizonyít semmiféle konkrét kinevezési szándékot.

Az azonban kétségtelen, hogy ha a Szentszék valóban egy erőteljesebb szinodális korrekcióban gondolkodik a magyar egyház jövőjét illetően, akkor nehéz lenne olyan magyar származású bíborost találni, aki intézményi, médiabeli és ideológiai szempontból alkalmasabb lenne erre a szerepre, mint Németh László.

Mindazonáltal jól látható, hogy az egyházi és világi liberális körök tudatosan építik Németh László személyét, de az is figyelemre méltó, hogy a magyar hívekkel való személyes találkozások sora is megkezdődött a médiaszerepléseken túl, hiszen decemberben a – hagyományos gondolkodással szintén nem vádolható – Franciscus Alapítvány által működtetett Café Francesco vendége volt egy előadás erejéig.

Tekintettel Erdő Péter megromlott egészségi állapotára, valamint a fentebb leírtakra, reális fogatókönyvnek látszik Németh László kinevezése esztergomi érseknek. Hogy prímásként látjuk-e viszont, az egyelőre kérdés, de abban biztosak lehetünk, hogy ha így lesz, az azt jelenti, hogy az új prímás a szinodális folyamatok végrehajtását és az Egyház további liberalizációját könyörtelenül ki fogja préselni a magyar klérusból.

Caietanus