Hittagadás vagy bálványimádás? – Beer Miklós úrvacsoravétele

Két lehetőség merül fel Beer úrvacsoravétele kapcsán: vagy hiszi róla, amit az evangélikusok tartanak, és ez esetben a katolikus hit megtagadása áll fenn; vagy nem hiszi, de ez esetben pedig bálványimádásról beszélünk.

Ha Beer hisz az úrvacsorában: hittagadó

Ha Beer hisz az evangélikus úrvacsorában, akkor a cselekedet a katolikus szemszögből hittagadás, melyet még az 1983-as kánonjog is a legsúlyosabb büntetéssel sújt.

1364. kán. – 1. §. A hitehagyó, az eretnek vagy a szakadár önmagától beálló kiközösítésbe esik.

Ha Beer elfogadja a protestáns úrvacsora-tant, akkor szembeszáll a katolikus tanítással. Ilyenkor a tett nyilvános hittagadásként értelmezhető, még akkor is, ha a püspök nem hagyta el az Egyházat hivatalosan.

Ha Beer nem hisz az úrvacsorában: bálványimádó

Ha Beer Miklós az evangélikus úrvacsorához úgy járult hozzá, hogy nem hitt benne, cselekedete a teológiai és kánonjogi hagyomány alapján a bálványimádás kategóriájába sorolható.

A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK 2112–2114) világosan megfogalmazza, hogy bálványimádásról akkor beszélünk, ha valaki tudatosan tiszteletet ad annak, ami nem Isten, vagy szentség.

Ebben a kontextusban a püspök cselekedete külsőleg az úrvacsora tiszteletét mutatta – még ha belső meggyőződése nem is egyezett a tett jelentésével -, így téves látszatot keltett a katolikusok számára, és megsértette a szentségek tiszteletének rendjét.

Így látható, hogy Beer tettét nem lehet felmenteni annak alapján, hogy milyen belső indíttatásból követte el. Mindkét út súlyos vétséget rejt: vagy hisz az evangélikus úrvacsorában, és ez esetben a tett a katolikus hit megtagadása, vagy nem hisz benne, de akkor a tett bálványimádás.

Ez a történet újra figyelmeztet: az ökumenikus gesztusok könnyen tévedéshez, botrányhoz, vagy a hit nyilvános megsértéséhez vezethetnek.

Caietanus