A Fatimai Szűzanya figyelmeztetését negligálta Leó pápa

XIV. Leó egy sajtótájékoztató keretében minősítette sokadlagos lelkipásztori kérdésnek a szexuális etikát, annak ellenére, hogy a Szűzanya egyik leghangsúlyosabb kijelentése volt Fatimában, hogy a legtöbben a paráznaság miatt kárhoznak el.

„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amikor az Egyház az erkölcsről beszél, az erkölcs egyetlen kérdése a szexualitás” – mondta a pápa a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón. „A valóságban pedig úgy vélem, hogy vannak sokkal nagyobb, fontosabb kérdések, mint például az igazságosság, az egyenlőség, a férfiak és nők szabadsága, a vallásszabadság, amelyek mind prioritást élveznek az adott kérdés előtt.” 

A katolikus teológia soha nem kezelte másodlagos kérdésként a tisztaságot és a szexuális erkölcsöt. Ellenkezőleg, a testi bűnöket az üdvösség szempontjából különösen veszélyesnek tekintette. Ezt nem csupán moralista hangsúlyok, hanem a katolikus misztika, a szentek tanítása és a jóváhagyott magánkinyilatkoztatások egyaránt megerősítik.

Különösen jelentős ebből a szempontból a Fatimai Szűzanya üzenete, aki kijelentette, hogy több lélek jut a pokolba a paráznaság miatt, mint bármi más miatt.

A fatimai jelenést és üzenetet az Egyház hitelesnek ismerte el, és azok hosszú időn át meghatározó szerepet játszottak a katolikus lelkipásztori gondolkodásban.

A Szentírás szintén egyértelműen fogalmaz. Pál apostol világosan kijelenti: „Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak […] nem részesülnek Isten országában.” (1Kor 6,9–10).

Majd később újra megerősíti: „A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság […]Ezekről előre megmondom nektek, mint már korábban is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat művelnek, nem nyerik el Isten országát.” (Gal 5,19-21.) A hagyományos katolikus exegézis ezt mindig szó szerinti erkölcsi figyelmeztetésként értelmezte, nem pusztán kulturális vagy történeti kontextushoz kötött kijelentésként. Így alakult ki Liguori Szent Alfonz erkölcsteológiája nyomán az a nézet is, hogy az elkárhozottak megközelítőleg 90%-a a paráznaság miatt kárhozik el, de a maradék 10%-sem mentes tőle.

Ezzel szemben az elmúlt évtizedekben a nyugati egyházi diskurzusban a társadalmi és politikai kérdések sok esetben nagyobb figyelmet kaptak, mint a személyes erkölcs és a bűnbánat témája. Ennek következtében sok hívőben az a benyomás alakult ki, hogy a tisztaság elleni bűnök súlya relativizálódott.

Ez különösen problematikus egy olyan korban, amelyet a pornográfia, a házasság intézményének válsága, a genderideológia és a szexuális forradalom következményei jellemeznek. A hagyományos katolikus álláspont szerint éppen ebben a helyzetben volna szükség a legvilágosabb erkölcsi tanításra, nem pedig a hangsúlyok tompítására.

A fatimai üzenet és a klasszikus erkölcsteológia fényében ezért nehezen tartható az az implicit szemlélet, amely a szexuális erkölcsöt sokadlagos kérdésként kezeli. A katolikus hagyomány alapján a tisztaság nem fakultatív aszketikus ideál, hanem az üdvösség rendjéhez tartozó alapvető erkölcsi követelmény.

A kérdés végső soron nem pusztán kommunikációs vagy pasztorális természetű. Arról szól, hogy az Egyház megőrzi-e azt a természetfölötti látásmódot, amely a bűnt — különösen a test bűneit — nem csupán társadalmi problémának, hanem az ember örök sorsát érintő valóságnak tekinti.

Caietanus