Mennyei hierarchia: az angyalok karai, rendjei és fajai

Alább két kiváló dogmatikus, Schütz Antal és Johannes Katschthaler egymást kiegészítő irásait közöljük, amelyek a Szentírás, az egyházatyák és a természetes ész alapján vizsgálják azt a kérdést, hogy mit tudunk az angyalok tagozódásáról.

Schütz Antal: Az angyalvilág tagozottsága

Az angyalok száma meghaladja az emberi képzeletet: „Ezernyi ezren szolgáltak neki és tízezerszer százezren hódoltak neki.”¹ „Van-e száma (Isten) seregeinek?„² A bukott angyalok száma is megolvashatatlan sokaság.³ A szent atyák olykor kísérletet tesznek ennek a számnak legalább viszonylagos meghatározására és evégből misztikus értelmezésben fölhasználják a tíz drachma vagy a száz juh példabeszédét:⁴ az elveszett az ember, a megmaradottak az angyalok, kiknek száma eszerint úgy viszonylik az emberéhez, mint 99 vagy 9 az 1-hez. Azonban az ilyen számítgatásokra a kinyilatkoztatás nem nyújt semmiféle alapot. Annyit azonban belát és kikövetkeztet a hívő elme, hogy az az Isten, aki fogyhatatlan változatosságban teremtett megszámlálhatatlan egyedet és fajt a látható világban, teremtő erejének és leleményességének ezt a kimeríthetetlen termékenységét nem tagadhatta meg abban a szellemvilágban, mely a teremtés virága, melyben a teremtésnek rendeltetése, Istennek formális dicsőítése a legtisztábban jut kifejezésre.

Szent Tamás szerint több angyalfaj van, mint anyagi létfaj.⁵

Miképp tagolódik az angyaloknak ez a nagy száma? Albertus és Toletus szerint az angyalok egy fajt alkotnak és csak szám szerint különböznek egymástól. A legnagyobb fokban valószínű azonban, hogy az angyalok beláthatatlan serege fajokba van osztva és éppen úgy, mint a látható világ, gazdag változatú kozmoszt alkot.

a) A Szentírás ugyanis állandóan említi az angyalok bizonyos osztályait: a szeráfokat,⁶ a kerubokat,⁷ a négy élőt,⁸ a trónusokat⁹ stb. Ezek az elnevezések, ha nem is teljesen egyértelmű hozzárendeléssel, általában nemcsak hivatali, hanem természeti különbségeket is jelölnek. Különféleképp vannak ugyanis leírva, különféle dolgokhoz vannak állandóan hasonlítva (csillagok, lámpások, drágakövek);¹⁰ és ami fő: ezek a nevek a bukott angyalokat is megilletik;¹¹ azok pedig kiestek hivatalukból.

b) Ezért a szent atyák is általában azon a nézeten vannak, hogy ezek a szentírási csoportnevek természeti különbségeket jelölnek.¹²

c) A teremtés jelentős alaptörvénye: az egység, mely a változatosságban mutatja meg erejét, érzékeny csorbát szenvedne, ha éppen a legkiválóbb teremtményekkel szemben volna fölfüggesztve. Egyetlen angyalfaj létezése monotóniát, sőt bizonyos mechanizmust vinne bele éppen abba a világba, mely magasabb szellemiségénél fogva a mechanizáltságnak és egyhangúságnak teljes ellentéte.

Vajon az egyes fajok egyedekbe bontakoznak-e vagy sem, erre nézve Szent Tamás azt tanítja, hogy minden faj csak egy egyeddel van képviselve. Mert úgymond, az egyedítés elve (principium individuationis) a meghatárolt, megjelzett anyag (materia signata); s minthogy ez hiányzik a tiszta szellemek világában, nincs, ami ott egy-egy angyalforma (faj) ismételt befogadása által az azonos faj eszmének egyedi változatait tudná létrehozni.

A kérdést a kinyilatkoztatás útmutatásaiból nem lehet eldönteni. A spekulatív megfontolás előtt világos, hogy az angyalvilágban elesik a legfontosabb fajkritérium: „azok az egyedek tartoznak egy fajhoz, melyek egymás között termékeny utódokat képesek létrehozni.” Másrészről azonban a tiszta szellemi valók is igen sok fogódzópontot nyújtanak léttartalmi különbözőség teremtésére: az egymástól és a világtól való függés foka, az értelmi és akarati képességek és élettartalmak lehetséges irányai és fokai, e különbözőségek összerendeléseinek (koordinációinak) eshetőségei szinte kimeríthetetlen lehetőségeket nyitnak arra, hogy amint Isten fajokba sorolta az angyalokat, ugyanígy egy fajon belül számos egyéni vagy osztálybeli változatot (ú. n. tipust) hoz létre, és ilyenformán itt is kiépíti az egység és sokság harmóniájának nagy törvényét.

A fajokba tagozódó angyali seregek jól rendezett birodalmat alkotnak, amennyiben karokba sorakoznak, melyek alá- és fölérendeltség viszonyában vannak. A középkori hittudósok nagy egyértelműséggel az angyaloknak kilenc karát sorolják föl, melyek három rendbe, hierarchiába vannak osztva, s alulról fölfelé így sorakoznak: angyalok, arkangyalok, fejedelemségek; erősségek, hatalmasságok, uralmak; trónusok, kerubok, szeráfok.

Hierarchiai szerepük Ps. Dionysius szerint abban áll, hogy papi szentelő tevékenységükkel a felsőbbek az alsóbbakat és ezek között ismét a legalsó az embereket megtisztítás, fölvilágosítás útján Istennel egyesítik (via purgativa, illuminativa, unitiva). A skolasztikusok általában úgy gondolják, hogy a legfelső hierarchia Isten szemléletébe van merülve, a középső megalkot és a legalsó végrehajt a világkormányzásra vonatkozó bizonyos terveket.

Ennek a tanításnak az újabb hittudósok egyöntetű nézete szerint nincs kötelező dogmatikai jellege. A szent atyák ugyanis általában és rendesen hét angyali kart számlálnak (Szent Pál alapján öt,¹³ hozzá: angyalok és arkangyalok); kilencet a latin egyházban először Ambrosius, a keletiben Cyrillus Hieros. említ;¹⁴ de csak Ps. Dionysiusnak és Nagy sz. Gergelynek tekintélye (nekik a középkoriak általában az angyalokra vonatkozólag külön magánkinyilatkoztatást tulajdonítottak) terjesztette el. A Szentírás más karokat is sorol föl; Aranyszájú sz. János szerint is „bizonyára vannak még más karok is.”¹⁵ S ezt látszik jelezni Szent Pál is: A föltámadott Krisztusnak helye mennyekben van „minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom és minden név fölé, melyet említenek nemcsak ezen a világon, hanem a jövendőben is.„¹⁶

Tehát nem biztos, hogy csak kilenc angyali kar van.

Sokkal nagyobb valószínűsége van annak a tanításnak, hogy az angyalok három hierarchiát, vagyis három szent rangosztályt alkotnak. Lehet ugyanis, hogy erre utal Szent Pál, mikor azt mondja, hogy a harmadik égbe ragadtatott;¹⁷ és ezt javallja a látható világ hármas nagy tagoltságának analógiája is (ásvány-, növény-, állatország) is. Az egyes karokat azonban esetleg nem kell mind úgy beosztani ezekbe a rangsorokba, mint Ps. Dionysius tette.

Így pl. Szent Mihály, akinek a Szentírás a legkiválóbb szerepet tulajdonítja,¹⁸ és aki arkangyalnak van nevezve¹⁹ (s valószínűleg vele együtt Rafael és Gábriel is), aligha tartozik az utolsó előtti rangosztályba.

Johannes Katschthaler: Az angyalok száma és rendje

Hittanilag az sem bizonyos, hány angyal teremtetett, mert Isten azoknak meghatározott számát ki nem nyilatkoztatta. Hogy azonban az angyalok száma igen nagy és hogy – ha szabad e helyen megelőzőleg rámutatni némely dolgokra, melyek az angyalok tulajdonságaira és természetére vonatkoznak, hogy t. i. köztük alacsonyabb és magasabb rangúak vannak, vagy azért, mert több-kevesebb természetes és természetfölötti ajándékot nyertek Istentől, pl. természetük feltűnőbb előnyét, nagyobb értelmességet és cselekvő erőt, vagy azért, mert kisebb-nagyobb működési tért nyertek – hogy tehát az angyaloknak megkülönböztetett rendjei vagy karai vannak, következik a II. konstantinápolyi zsinat határozataiból (V. egyetemes zsinat 553-ban, 2. Kán.), mely világosan mondja, hogy az angyalok nem mindnyájan egyenlők.²⁰

Bizonyítjuk
1.) a Szentírásból
A Szentírás az angyalokat mint tábort és sereget tünteti föl, kiknek milliárdjai jelentek meg a Sinai hegyen az isteni törvényhozás alkalmával.²¹ Dánielnél ezt olvassuk: „Ezernyi ezeren szolgálának neki és tízezerszer százezeren udvarlának neki.” Hogy az angyaloknak különféle rendjei vannak, azt a Szentírás az angyaloknak tulajdonított különféle nevekkel jelzi. Az Ó- és Újszövetségben angyalok és főangyalok, a prófétáknál kerubok és szeráfok említtetnek és Pál apostol²² trónusokról, uradalmakról, fejedelemségekről, hatalmasságokról és erősségekről beszél.

2.) a szent atyákból
Az angyalok számát mind a görög, mind a latin szent atyák igen nagyra teszik; továbbá a Szentírás és különösen sz. Pál²³ szavaira támaszkodva az angyaloknak különféle rendjeit sorolják föl, jóllehet abban nem egyeznek meg, hogy az angyaloknak hány rendje van.

Már areopagita sz. Dénes²⁴ a három hierarchiában 9 rendet vagy kart számlál elő; az első hierarchiában a kerubokat, szeráfokat és trónusokat; a másodikban az uradalmakat, erősségeket és hatalmasságokat; a harmadikban a fejedelemségeket, főangyalokat és angyalokat.

N. sz. Gergely írja:²⁵ „Az angyaloknak 9 rendét említtettük, mert a Szentírás bizonysága szerint angyalokat, főangyalokat, erősségeket, hatalmasságokat, fejedelemségeket, uradalmakat, trónusokat, kerubokat és szeráfokat ismerünk.” Hogy angyalok és főangyalok vannak, a Szentírás majdnem minden lapja tanúsítja. A kerubokról és szeráfokról pedig, amint tudjuk, gyakran emlékeznek a próféták. A négy rend neveit is elszámlálja sz. Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében, midőn így ír: „Minden fejedelemség és hatalmasság, erősség és uradalom fölött.” Ugyanő a kolosszabeliekhez írván, így szól: „Akár a trónusok, akár az uradalmak, akár a fejedelemségek.„

Ami az angyalok nagy számát illeti, v. ö. sz. Tamás, Summ. Theol. p. 1. qu. 50 art. 3.

3.) az észből
Az ész azt gondolja, hogy az angyaloknak nagy száma és számtalan rendje van; következteti pedig ezt
1. abból, hogy a teremtények egyéb osztályainak is hasonlóan nagy száma van és azok közt nagy különbség létezik;

2. abból, hogy a legbölcsebb Isten fogalmával ellenkeznék, ha a teremtett szellemek sokasága oly zavaros sokaság lenne, mely rendet nem ismer. Az angyalok inkább oly sereget képeznek, melyben mindegyik saját helyét foglalja el. Végül összehangzó az isteni bölcsességgel, hogy az angyalok, míg a legszebb változatossággal különböznek, addig a legnemesebb egységben összeforrjanak, hogy így egy országot, egy várost képezzenek.

Különben erről és az angyalokat illető egyéb kérdésekről v. ö. Petaviust,²⁶ ki az angyalokról minden más hittudósnál jelesebben és bővebben írt. — Hettinger az angyalok országáról így ír:²⁷ „Földies nemi viszony nem háborgatja őket, hanem mennyei tisztaságban és legbensőbb szeretetben alkotnak egy nagy szellemi országot, mely egyszersmind az igaznak, jónak és boldogságnak országa. Végtelen gazdagsága van itt az érzelmeknek és működéseknek, a tetteknek és gyönyöröknek; és mindezt összetartja a szeretet nagy, egész, egyetlen terve olyképpen, hogy aszerint végzi a maga szervi közreműködését mindegyik a maga helyén és a neki adott tehetségnél fogva, hogy így valósuljon meg a szeretet roppant mindensége és így dicsőíttessék az, ki mindezt alkotta és fönntartja.„

Így értjük meg az Üdvözítő szavait, melyeket a földkerekségén millió imádkozó ajka rebeg naponként: „Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is!”

Schütz Antal: Dogmatika I.
Szent István Társulat, Budapest, 1937, 496-498.
valamint
Johannes Katschthaler: Katholikus ágazatos hittan I.
(Ford.: Kiss János), Budapest, 1896. 311-312.

1. Dan 7,10. ↩︎
2. Job 25,3; cf. Deut 33,2 Ps 67,18 Mt 18,10 26,53 Lc 2,13 Heb 12,22 Ap 5,11. ↩︎
3. Mt 12 Mc 5,9 Ap 9,16. ↩︎
4. Mt 18,12–14; Lc 15,8–10. ↩︎
5. Thom I 50, 3; cf. Pot 6, 6; Gent. II 92 ↩︎
6. Is 6,2. ↩︎
7. Gen 3,24 Num 7,8. 1 Reg 4,4 2 Reg 6,2 4 Reg 19,15 1 Chron 13,6 Ps 79 98 Is 37,16 Dan 3,50 Ez 1,10 10,3 28,14 41,18. ↩︎
8. Ap 4,5. ↩︎
9. Col 1,18 Eph 1,21 3,10 stb. ↩︎
10. Job 38 Is 14 Ez 28. ↩︎
11. Eph 6,12 Rom 8,38 Col 2,15. ↩︎
12. Iren. II 54; August. Ench 11, 58. ↩︎
13. Eph 1,21 és Col 1,16. ↩︎
14. Ambros. Apol. David 5, 20; Cyril. H. Cat. 23, 6. ↩︎
15. Chrysost. De incomprehensibili horn. 4, 2; cf. Iren. II 21; August. Prisc. 14; Enchir. 58. Jelentős, hogy a legrégibb prefáció is tizet említ: Const. Apost. VIII 12, 8. ↩︎
16. Eph 1,21. ↩︎
17. 2 Cor 12,2. ↩︎
18. Ap 12,7. ↩︎
19. Jud 9. ↩︎
20. V. ö. Denzinger, Enchiridion 72. old ↩︎
21. V. ö. Móz. V. k. 33, 2. ↩︎
22. Kolossz. 1, 16. Efez. 1, 21. ↩︎
23. U. o. ↩︎
24. De coelesti hierarchia c. 6. M. ser. gr. t. 3. 199. old.; v. ö. Petrus de angelis 1. 2. c. 3. ↩︎
25. Homil. 34. M. t. 76. 1249. old. ↩︎
26. De angel. 1. c. 14.; 1. 2. cc. 1–6. ↩︎
27. Apol. 2. k. 1. r. 173. és 174. old. ↩︎