Kína: A hivatalos Egyház jóváhagyta a földalatti Egyház állami ellehetetlenítését

A kínai állam által irányított „katolikus” békepapok jóváhagyták azokat az új rendelkezéseket, amelyek megfosztják lelkipásztori szolgálatuktól a Rómához hű, földalatti papokat. A döntés újabb súlyos lépés az állami egyházpolitika útján, amely évtizedek óta a Szentszékhez hű klérus kiszorítására törekszik, és a katolikus hit gyakorlását politikai engedelmességhez köti.

A kínai „hivatalos” klérus vezető testületei 2026. február 4-én nyilatkozatban hagyták jóvá azt az állami irányelvet, amely kizárja a lelkipásztori szolgálatból azokat a papokat és püspököket, akik nem regisztrálnak az állami szerveknél. A dokumentum lényegében kimondja, hogy lelkipásztori tevékenységet csak az állam által jóváhagyott személyek végezhetnek, és minden más szolgálat törvénytelennek minősül. Ez a döntés különösen sújtja a földalatti klérust, amely éppen azért működik rejtve, mert nem hajlandó elfogadni az ateista állam felügyeletét.

Azok a papok, akik hosszú éveken át szenvedtek a hitükért és a római Egyházhoz való hűségükért, most saját „egyházi” testületeik által is kizárásra kerülnek. A hívek számára ez zavart és megosztottságot teremt: nem világos, hogy ki gyakorolhatja jogszerűen a szentségi szolgálatot, és ki számít „illegálisnak” pusztán azért, mert nem hajlandó politikai hűségesküt tenni. A hivatalos klérus állásfoglalása így nem csupán egy adminisztratív döntés, hanem hallgatólagos jóváhagyása annak, hogy a lelkipásztori szolgálat feltétele a pártállamnak való engedelmesség legyen.

A kínai állam valláspolitikája arra törekszik, hogy minden vallási közösséget a szocialista ideológia szolgálatába állítson. A mostani nyilatkozat azt mutatja, hogy a hivatalos egyházi struktúrák készségesen igazodnak ehhez az elváráshoz, még akkor is, ha ez a Rómához hű klérus kiszorításával jár.

A Kínai Népköztársaságban a kereszténység és különösen a katolikus Egyház a kommunista hatalomátvétel óta állandó elnyomás alatt áll. Az 1949-es hatalomátvétel után a rendszer bebörtönözte a keresztény vezetők jelentős részét, majd 1950-ben létrehozta az állami ellenőrzés alatt álló „katolikus egyházat”. A római Egyházhoz hű közösségek ezzel szemben nem voltak hajlandók alávetni magukat az állami irányításnak, ezért rejtett, úgynevezett földalatti egyházként működtek tovább. A kulturális forradalom idején templomokat romboltak le, papokat és híveket üldöztek, s bár 2006-ban a vallásszabadságot hivatalosan kihirdették, a gyakorlatban a prédikációk tartalmát, a Biblia terjesztését és az istentiszteletek helyét is szigorúan szabályozzák. A hatóságok jogot formálnak az összejövetelek feloszlatására és a hívek bebörtönzésére. Az állam által elismert keresztény szervezetek – köztük a Hazafias Kínai Katolikus Szövetség – politikai felügyelet alatt működnek, míg az állam által el nem ismert közösségek különösen erős zaklatásnak vannak kitéve. 2012 óta az új törvények tovább szigorították az ellenőrzést: tiltják a vallási nevelést az iskolákban, korlátozzák az internetes vallásgyakorlást, és még a nyilvános éneklést vagy a karácsonyi jelképeket is visszaszorítják.

Kína és a Szentszék viszonya szintén feszültségekkel terhelt. 1951-ben megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, és csak a 2010-es években kezdődtek újra a hivatalos tárgyalások. A fő vitapont a püspökök kinevezése volt: a kínai állam saját jelöltjeit kívánta elfogadtatni. A 2018-ban kötött ideiglenes megállapodás keretében a Vatikán elismerte a korábban Kína által kinevezett püspököket, és engedményt tett az állami szerepvállalás irányába. A megállapodást sokan bírálták, mert úgy látták, hogy a földalatti egyház rovására történik, és az állam még szigorúbban lép fel azokkal szemben, akik Isten elsőbbségét a párt hatalmával szemben hirdetik.

A Catholic Word Report nyomán,
Caietanus