Köztársaságiak által meggyilkolt 49 spanyol vértanút ismert el a pápa
A júniusra tervezett pápalátogatás előtt ez félreérthetetlen üzenet Spanyolország szélsőbaloldali kormányának, amely évek óta a spanyol baloldal polgárháborúban elkövetett atrocitásainak a relativizálásán dolgozik, valamint az Elesettek Völgyének deszakralizálásán.
A Szentszék újabb jelentős lépést tett a baloldali keresztényüldözések áldozatainak elismerésében: XIV. Leó pápa döntése nyomán 49 spanyol katolikus vértanúságát ismerték el, akik a spanyol polgárháború idején, „a hit iránti gyűlöletből” szenvedtek erőszakos halált – adta hírül a Vatican News.
Mindannyian 1936 nyara és ősze között, Katalónia különböző pontjain vesztették életüket. Haláluk körülményeit az Egyház egyértelműen a klasszikus értelemben vett vértanúságként ismerte el, ugyanis nem politikai vagy katonai okokból, hanem kifejezetten keresztény hitük miatt végezték ki őket. Ez lehetővé teszi boldoggá avatásukat csodák igazolása nélkül, ami a vértanúk esetében az Egyház ősi gyakorlata.
A spanyol polgárháború első hónapjai különösen véres időszakot jelentettek az Egyház számára. A szerényebb becslések Antonio Montero Moreno érsek 1961-es könyve alapján 6832 főre teszik a klérus veszteségét, köztük 4184 papot, 2365 szerzetest, 283 apácát és 13 püspököt végeztek ki. A becslést a történészek többsége elfogadja, ugyanakkor egykorú beszámolók sokkal szörnyűbb képet festenek. Hitter József 1938-as – tehát a polgárháború alatt íródott – „Spanyol tűztenger” című művében így ír:
„A római spanyol kollégium felállította a spanyol klérus veszteségének hozzávetőleges statisztikáját, mely
püspököknek és papoknak levélben közölt adataira, és 8 püspöknek és 188 papnak személyesen beadott közléseire támaszkodik.
Ezeknek alapján megállapítható, hogy a vörösök egész Spanyolországban kb. 13.400 papot gyilkoltak meg. Mivel a spanyol klérus 60 érsekből és püspökből, továbbá 33.500 papból és 20.640 szerzetesből áll, a meggyilkolt papoknak százalékszáma kb. 40. De van 9 olyan egyházmegye is, melyben a klérusnak 80%-át ölték meg, sőt Malagában ez a szám eléri a 90%-ot is.
[…] Az egész vörös Spanyolországra áll az, amit a londoni „Catholic Herald” állapít meg Barcelonáról: a pap életét itt csak úgy mentheti meg, ha nem ismerik fel, mint papot. Ha egyszer felismerték és elfogták, meggyilkolása csak órák kérdése … Az a tény, hogy pap, elég ok a kivégzésre.„
Politikai háttér és mai feszültségek
A mostani elismerés nem független a jelenlegi spanyol politikai helyzettől sem. A kommentárok szerint a döntés érzékeny pillanatban született, amikor Pedro Sánchez kormánya aktívan alakítja át a történelmi emlékezet politikáját, különösen a polgárháború értelmezését illetően; valamint a rendelkezés nemsokkal XIV. Leó júniusra tervezett spanyolországi látgatása előtt lett közzé téve.
A jelenlegi baloldali narratíva igyekszik háttérbe szorítani vagy újraértelmezni az Egyház ellen elkövetett atrocitásokat, miközben a Vatikán döntése emlékeztet arra, hogy a vallási üldözés valós és dokumentált történelmi tény volt.
Ugyanígy a szélsőbaloldali kormány évek óta támadja a Francisco Franco által létrehozott Elesettek Völgyét. A hősi temetőt, ahol több tízezer baloldali és jobboldali áldozata nyugszik a polgárháborúnak, a megbékélés jegyében hozta létre a Caudillo. A 150 méteres kereszt alatt elerülő völgyben egy bencés kolostor is található, melyet XII. Piusz alapított azzal a céllal, hogy az ottani bencések imádkozzanak Spanyolország békéjéért.
Amellett, hogy az elmúlt években a spanyol kormány Franco és Jose Antonio Primo de Rivera holttestét is exhumáltatta kegyeletsértő módon, az egész temető deszakralizálását tűzte zászlajára, ugyanis a keresztet is le akarjak dönteni és a szerzeteseket is el kívánják űzni. Hogy ez eddig nem történt meg, a spanyol Egyház heves ellenállásának köszönhető. A temető átalakítására vonatkozó kormányzati tervezet bemutatásának időpontja is egybeesik a júniusi pápalátogatással.
Caietanus