Désiré Mercier: Keresztény önmegtagadás – 4. rész
Nagyböjt péntekein Désiré Mercier írásából fordítunk részleteket lelki tartalomként. A negyedik részben a külső cselekedeteinkben és felebarátainkkal kapcsolatos önmegtagadásokról értekezik a szerző.
Bevezető írásunk a szerzőről: Désiré Mercier, az antimodernista pszichológia úttörője
Első rész: az önmegtagadás tárgya, tanácsok a testi önmegtagadás kapcsán
Második rész: az érzékek, a képzelet és a szenvedélyek megfékezése
Harmadik rész: az értelem és az akarat megfékezése
„Az önmegtagadás minden gyakorlatát, amelyet itt összegyűjtöttünk, a szentek példáiból vettük, különösen Szent Ágostontól, Aquinói Szent Tamástól, Szent Teréztől, Szalézi Szent Ferenctől, Brechmans Szent Jánostól; vagy olyan elismert lelki mesterek ajánlották, mint például a tiszteletreméltó Louis de Blois, Rodriguez, Scaramelli, Allemand abbé, Hamon abbé, Dubois abbé, stb.”
Önmegtagadás a külső cselekedetekben
1.) Életszabályotok minden pontjának megtartásában a legnagyobb pontossággal kell eljárnotok, és habozás nélkül engedelmeskednetek, miközben emlékeztek Berchmans Szent János, aki azt mondta: „Az én vezeklésem az, hogy alkalmazkodom a közösségi élethez. […] A legkisebb dolgoknak a legnagyobb értéket tulajdonítani: ez az én jelmondatom. […] Inkább meghalni, mint egyetlen szabályt megszegni!”
2.) Igyekezzetek állapotbeli kötelességeitek gyakorlásában éppen annak a legnagyobb megelégedéssel örülni, ami a leginkább alkalmas arra, hogy nemtetszést keltsen bennetek és untasson titeket, és emlékezzetek mindeközben Szalézi Szent Ferenc szavára: „Soha nem érzem magam jobban, mint amikor nem érzem jól magam.”
3.) A tunyaságnak soha egyetlen pillanatot se engedjetek; gondoskodjatok arról, hogy reggeltől estig szüntelenül elfoglaltak legyetek.
4.) Ha életetek, legalább részben, tanulmányokban telik, akkor tegyétek magatokévá Aquinói Szent Tamás tanácsait, melyeket a tanítványaihoz intézett: „Ne elégedjetek meg azzal, hogy felületesen befogadjátok magatokba azt, amit olvastok vagy hallotok; hanem igyekezzetek abba behatolni és minden érzéketeket belemeríteni.
Soha ne maradjatok kétségben azok felől a dolgok felől, amelyekről bizonyosságot szerezhettek. Dolgozzatok szent vággyal azon, hogy gazdagítsátok elméteket; rendezetten illesszétek emlékezetetekbe mindazokat az ismereteket, amelyeket megszerezhettek. Mindazonáltal ne törekedjetek behatolni azokba a titkokba, amelyek meghaladják értelmeteket.”
5.) Kizárólag a jelenlegi cselekvéssel foglalkozzatok, anélkül, hogy a megelőzővel törődnétek, és anélkül, hogy gondolatban előre vennétek azt, ami következni fog; mondjátok magatoknak Szent Ferenccel: „Amíg az egyiket teszem, nem vagyok köteles mást tenni. […] Siessünk a megfelelő mértékben; elég korán, ha elég jó.”
6.) Legyetek szerények külső magatartásotokban. Semmi sem volt olyan tökéletes, mint Szent Ferenc tartása: fejét mindig egyenesen tartotta, miközben egyaránt kerülte azt a könnyelműséget, hogy minden irányba forgassa, és azt a hanyagságot, hogy előrehajtsa, valamint a gőgös és fennhéjázó hajlamot is, hogy hátravetve (a tarkójába) tartsa. Arca mindig nyugodt volt, minden feszélyezettségtől mentes, mindig derűs, vidám és nyíltszívű, ugyanakkor féktelenség vagy tapintatlan tréfák nélkül, hangos, mértéktelen vagy túlságosan gyakori nevetés nélküli.
7.) Amikor egyedül volt, éppoly összeszedett volt, mint egy nagy összejövetelen. Nem vetette keresztbe a lábát, és nem támasztotta a fejét a könyökére. Amikor imádkozott, mozdulatlan volt, mint egy oszlop. Amikor természete arra indította, hogy kényelmét keresse, nem hallgatott rá.
8.) A tisztaságot és a rendet tekintsétek erénynek, a tisztátalanságot és a rendetlenséget pedig bűnnek; ne viseljetek piszkos, foltos vagy szakadt ruhadarabokat. Másfelől azonban a fényűzést és a külsőségekhez való ragaszkodást még nagyobb bűnnek tartsátok. Úgy viselkedjetek, hogy senki, aki látja öltözeteteket, ne mondhassa: ez piszkos, vagy: ez elegáns; hanem hogy mindenkinek el kelljen ismernie: ez rendezett.
Önmegtagadás a felebarátainkkal kapcsolatban
1.) Viseljétek el felebarátotok hiányosságait: műveltségének, értelmének, jellemének fogyatékosságait. Viseljetek el mindent, ami nemtetszést kelt bennetek: járását, tartását, hangjának csengését, hanglejtését, és ki tudja még, mi mindent.
2.) Viseljétek el őt teljes egészében, viseljétek el mindvégig és keresztény lelkülettel. Soha ne engedjetek annak a gőgös türelmetlenségnek, amely azt mondatja velünk: „Mi közöm ehhez vagy ahhoz?”, „Mi közöm ahhoz, amit mond?”, „Mi szükségem van bármely személynek, és különösen ennek a személynek a szeretetére, jóindulatára vagy akár udvariasságára?”
Semmi sem áll távolabb Istentől, mint ez a gőgös elutasítás és ez a megvető közöny: bizony még az egyszerű türelmetlenség is jobb lenne ennél.
3.) Kísértést érzel arra, hogy dühbe gurulj? Jézus szeretetéért: légy szelíd. Bosszút akarsz állni valakin? Rosszat jóval viszonozz; azt mondják, hogy az a nagy titok, amely megérintette Szent Teréz szívét, abban állt, hogy rosszat tettek vele. Zord arcot akarsz vágni valakivel szemben? Mosolyogj rá jósággal. Ki akarod kerülni őt? Keresd őt, erényből. Rosszat akarsz mondani róla? Mondj jót róla. Szigorú hangon akarsz vele beszélni? Beszélj vele nagyon szelíden és szívélyesen.
4.) Szeressétek megdicsérni testvéreiteket, mindenekelőtt azokat, akiket természet szerint a leginkább irigyeltek.
5.) Ne tegyetek ostoba tréfákat a felebaráti szeretet rovására.
6.) Ha jelenlétetekben szemérmetlen beszédeket engednek meg maguknak, vagy olyan társalgást folytatnak, amely jellegénél fogva árt a felebarát jó hírének, olykor teljes szelídséggel megfeddhetitek a beszélőt; de legtöbbször jobb lesz ügyesen más irányba terelni a beszélgetést, vagy egy helytelenítő gesztussal, illetve szándékos figyelmetlenséggel kifejezni, hogy az elhangzottak nem tetszenek nektek.
7.) Ha nagy önlegyőzésbe kerül egy kis szolgálatot tenni, akkor ajánljátok fel magatokat önként annak megtételére: így kettős érdemet szereztek.
8.) Undorodjatok attól, hogy magatokat akár önmagatok, akár mások előtt áldozatként tüntessétek fel. Távol attól, hogy terheiteket túlértékeljétek, törekedjetek arra, hogy könnyűnek találjátok őket. Valójában azok is, és sokkal gyakrabban, mint gondolnátok; és mindig azok lennének, ha erényesebbek lennétek.
Következtetés
Általában legyen erőtök megtagadni természetetektől azt, amit az szükség nélkül követel tőletek. Legyen erőtök megkövetelni tőle azt, amit ok nélkül megtagad tőletek. Az erényben való előrehaladásotok — mondja a Krisztus követése szerzője — arányban áll azzal az erővel, amelyet képesek vagytok önmagatokon gyakorolni.
„Meg kell halnunk — mondta a genfi püspök —, meg kell halnunk, hogy Isten éljen bennünk: mert lehetetlen más úton eljutni lelkünk Istennel való egyesülésére, mint az önmegtagadás által. Ezek a szavak: meg kell halnunk, kemények; de nagy szelídség követi őket, mert az ember csak azért hal meg önmagának, hogy e halál által Istennel egyesüljön.” Adja Isten, hogy joggal alkalmazhassuk magunkra a szent Pál apostol korinthusiakhoz írt szép szavait: „Mindenben szorongattatást szenvedünk… Mindig és mindenütt Jézus halálát hordozzuk testünkben, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4, 8.10)
Désiré Mercier: Christliche Abtötung
ins Deutsche übersetzt vom Institut St. Karl Borromaus
Freude an der Wahrheit – Römisch-katholische Schriften, Nr. 37
Fordította: Antonius