„Kelj föl, Uram!” – a Luthert elítélő bulla legjobb mondatai

A reformáció napja alkalmából mi mást szemlézhetnénk, mint X. Leó Exsurge Domine bulláját, melyben 41 pontba szedve ítélte el a lutheri eretnekséget. Jelen cikkben a 41 pontot kísérő szöveg leghangzatosabb megfogalmazásait adjuk közre – először magyarul. A 41 pont a Denzinger részét is képezi, így az magyarul elérhető.¹

***

Kelj föl, Uram, és vedd védelmedbe ügyedet; emlékezz meg a gyalázatokról, amelyeket az oktalanok napról napra ellened elkövetnek. Hajtsd füledet könyörgéseinkhez, mert rókák támadtak, amelyek le akarják rombolni a szőlőskertet, amelynek prését egyedül Te tapostad; s amikor Atyádhoz készültél felmenni, annak gondozását, kormányzását és igazgatását Péterre, mint főre és a Te helytartódra, valamint az ő utódaira bíztad, a diadalmas Egyház mintájára. Az erdő vadkanja pusztulásba akarja dönteni azt, és a magányos vadállat le akarja legelni.

Kelj fel, Péter, és az előbb említett pásztori gondoskodásodnál fogva, amelyet — amint mondottuk — Isten rendelt számodra, fordítsd figyelmedet a szent Római Egyház ügyére, minden egyház Anyjára, amely a hit tanítómestere. Ezt Te Isten parancsára saját véreddel szentelted meg. Ellene — amint méltóztattál előre megjövendölni — hazug tanítók támadnak, akik a pusztulás szektáit vezetik be, s ezzel gyors veszedelmet vonnak magukra. Nyelvük tűz, nyughatatlan gonoszság, halálos méreggel telve; akik keserű buzgóságot és viszálykodást hordoznak szívükben, dicsekszenek, és hazugságot szólnak az igazság ellen. […]

Mert jóllehet azt mondottad, hogy az eretnekségeknek a hívek megpróbáltatása végett létezniük kell, mégis szükséges, hogy — közbenjárásoddal és segítségeddel — már keletkezésük pillanatában kioltsuk őket, nehogy növekedésnek induljanak, és nehogy a kis rókák megerősödjenek.

Végül keljen fel a szentek egész serege és az egyetemes Egyház többi része is. Némelyek ugyanis, miután félretették a Szentírás igaz értelmezését, s akiknek értelmét a hazugság atyja elvakította, a régi eretnekek szokása szerint, önmagukat bölcsnek tartva, a Szentírást nem úgy értelmezik, ahogyan azt a Szentlélek megkívánja, hanem saját belátásuk szerint, pusztán becsvágyból és a népszerűség keresése miatt — amint az Apostol tanúsítja. Sőt, inkább kiforgatják és meghamisítják az Írásokat, úgyhogy Jeromos szavai szerint immár nem Krisztus evangéliuma az, hanem az emberé, vagy ami még rosszabb, az ördögé.

Kelj fel tehát — mondom — Isten fent említett szent Egyháza, és a legboldogabb apostolokkal együtt járj közben a mindenható Istennél, hogy nyájának tévedéseit megtisztítva, s az eretnekségeket a hívek köréből eltávolítva, méltóztassék megőrizni szent Egyházának békéjét és egységét. […]

Ezek a hamis hitvallók — amint Jeromos mondja — fecsegésükkel nem tudnának hitelt szerezni, ha nem látszanának arra törekedni, hogy a Szentírás isteni tanúságtételeivel is megerősítsék téves tanításukat, jóllehet e tanúságokat helytelenül értelmezik. Szemükből eltávozott az Isten félelme, az emberi nem ellenségének sugallatára. […]

Mi tehát, mivel az előbbiek rendkívül súlyos ügyek, amint illik, fokozott gondossággal kívánunk eljárni, s egyszersmind útját akarjuk állni e ragálynak és rákos betegségnek, nehogy az Úr szántóföldjén ártalmas tövisként tovább terjedjen, ezért a fent említett tévedéseket és azok mindegyikét gondosan mérlegeltük, megvitattuk és szigorú vizsgálatnak vetettük alá. […]

E tévedésekből ugyanis, akár egyetlenegyükből, akár többől, nyilvánvalóan az következik, hogy maga az Egyház, amelyet a Szentlélek kormányoz, téved, és mindig is tévedett. Ez pedig nyilvánvalóan ellenkezik azzal, amit Krisztus mennybemenetelekor tanítványainak megígért, amint Máté szent evangéliumában olvassuk: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” […]

A szent engedelmesség erejénél fogva, valamint az önmagától beálló, vagyis latae sententiae nagyobb kiközösítés terhe alatt megtiltjuk mindazoknak, akikre a jelen rendelkezés vonatkozik, hogy a fent említett tévedéseket, illetve azok bármelyikét, vagy az efféle téves tanítást állítsák, hirdessék, védelmezzék vagy prédikálják, illetve azoknak bármilyen módon, nyilvánosan vagy titokban, bármilyen ürügy vagy szín alatt, hallgatólagosan vagy kifejezetten támogatást nyújtsanak. […]

Valamennyi fent említett személyre nézve ezenfelül beáll az egyházi temetésből való kizárás, a jogszerű cselekmények végrehajtására való alkalmatlanság, a becstelenség és a hűség felmondásának következménye, valamint a felségsértésre, az eretnekségre és az eretnekek támogatására vonatkozó, a jogban kifejezetten meghatározott büntetések.

Mindezeket a büntetéseket az említett személyek külön-külön, önmaguknál fogva és további kihirdetés nélkül vonják magukra, ha — amitől Isten óvjon — a tilalom ellen cselekszenek.

E büntetések alól senki sem nyerhet feloldozást bármely, bármilyen személy számára, bármilyen szavakkal és formában megfogalmazott felhatalmazás vagy záradék alapján, még a gyóntatási felhatalmazások alapján sem, kivéve a római pápát vagy azt, akit ő kifejezetten erre felhatalmazott; a halálveszély esetét kivéve, amikor az ilyen feloldozás másként is megadható.

A tilalom minden egyes, mindkét nemből való Krisztus-hívőre vonatkozik, akár világiak, akár klerikusok, akár világi papok, akár bármely szerzetesrend tagjai, továbbá bármely más személyek, bármilyen rendűek, fokozatúak vagy állapotúak legyenek is, és bármilyen egyházi vagy világi méltóságot viseljenek. […]

Senki se merészelje tehát a fent említett tévedéseket vagy azok bármelyikét, illetve az ilyen téves tanítást állítani, hirdetni, védelmezni vagy prédikálni, sem pedig annak bármilyen módon, nyilvánosan vagy titokban, bármilyen ürügy vagy szín alatt, hallgatólagosan vagy kifejezetten támogatást nyújtani. […]

Sőt, a jelen bulla kihirdetését követően ezeket bárhol is találhatók, a püspököknek és a fent említett más személyeknek gondosan fel kell kutatniuk, és a papság és a nép jelenlétében, nyilvánosan és ünnepélyesen el kell égetniük, az előbbiekben meghatározott valamennyi büntetés terhe alatt.

X. Leó: Exsurge Domine, 1520.

1. DH 1451-1492
   Az egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai. Szerk: Fila Béla – Jug László. Örökmécs, Kisterenye-Budapest, 1997. 314-317. old.
   Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Szerk: Burger Ferenc. Szent István Társulat – Örökmécs, Bátonyterenye-Budapest, 2004. 366-369. old.
   ↩︎